Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53867 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Nélkuled

sic cikke a Blog rovatból, 2007. február 27. kedd, 16:10 | 3 hozzászólás

Igen fiatal voltam minkor megismerkedtunk. Mint sok, életbevàgoan fontos kapcsolatnàl, veled is ugy kezdodott hogy szinte alig figyeltem ràd. Es persze, ellentétben azzal amit eleinte hittem rolad, valojàban igen osszetett vagy, talàn ezzel is kotottél egyre mélyebben, egyre szenvedélyesebben magadhoz.

Eletem legtobb fontos pillanatàban jelen voltàl, és ezért legalàbb annyira gyulollek mint amennyire hiànyzol. Gyakran szinte fizikailag ràmeroszakoltad magad, néha orulten kutattam utànad annyira szukségem volt ràd, és valami perverz modon szentesitettél pillanatokat. Volt olyan is, hogy jelenléteddel, kovetelodzos részvételni akaràsoddal elrontottàl perceket. Matrozkocsmàban, casinoban, jazzbàrban, tengeren a zold sugarat lesve, premier utàn, vagy Thien Shen-rol Kinàt bàmulva - néha ugy viselkedtél ahogy ezt eredeted megkivànta: megosztott kamuletként pecsételted ràm az osszeérzést idegen emberekkel.
Orult rohanàsokban tudtàl teremteni egy nyugodt, tizperces leàllàst, amitol ugy éreztem idegekkel jobban birom az iramot. Egy hosszas, kiados étkezés utàn, egy vitàban, baràtokkal borozva, stressz helyzetben, mint boldog làngolo vagy szobàmban a multak utemén merengve, szép lassan amikor csak lehetett, kellettél nekem.

Szép volt veled, de egyre kevésbé, kényszeru teherré vàltàl, talàn màr a legelején sem én uraltam kapcsolatunkat. Részévé lettél taglejtésemnek, és kezdek ràébredni, hogy rengeteg gesztusomban jelen vagy. Rég nem hasznàlt, hajdan fontos telefonszàmoknàl elofordul hogy teljesen elfelejtettuk oket, de a testunk emlékszik beidegzodott mozdulatokra, és az ujjak simàn felidézik a szàmsort. Ugyan ez igaz egy doboz kinyitàsàra, cigaretta elo, ongyujto felvilàglik, és a mélyen belélegzett fusttel kevert levegot lassan kifujva végezzuk sajàtos jogànkat.

Szép lassu ongyilkossàgot csak ugy kovet el az ember ha legalàbb egy kicsit oroknek hiszi magàt kozben, nekem még tetszik is ez a paradoxokkal zsufolt egészségtelenség. Nem vonz a kicsattanoan egészséges életmod, helyesebben csak az a formàja tetszik amelyik viràgot, fàt ultet, tejet iszik és pipàzik, szàmomra màr a kiegyensulyozottan étkezok is néha idegesitoen tulzàsba viszik a dolgot.
Magyaràztàk hogy nem vezet ez jora, de veled le tudtam nézni és még intezivebbnek hittem életem; làm csak egy van, és ime herdàlom, mert olyan fontos hogy elképzelhetetlen hogy lassan elpucol.

Az leghosszabb repuloutam eddig 20 oràs volt, tehàt ennél tobb ideig 22 éve nem léteztem nélkuled. Eletem majd kétharmadàt veled toltottem, a vàlàs gondolota az utobbi idoben gyakran felmerult bennem, néha mert undorodtam rabszolgasàgomtol, tobbnyire mert kornyezetem kért, rimànkodott, zsarolt; igazuk lett. Màr tobb mint nyolc hete hogy félig szivva eldobtalak, majd kétkedve és duhosen ràdtiportam. Ahogy a legtobb no, nem magam miatt és nem magamért tettem.

Nélkuled az élet egyenlore egyàltalàn nem jobb. Hatalmas nagy szunyogcsipés novekvo viszketésére hasonlit hiànyod, semmi romantika vagy nemes akaratero, csak egy rohadt nagy, és nevetégesen rovid, pàr perces hiàny. Viszont orulok hogy nem kell miattad a vendéglo elott dideregnem, fustdobozt kajtatnom repuloteren, és mindeggyé vàlt hàny oràs egy ut. Mikor màsoknàl làtlak, mélyen belélegzem melletuk a levegot és màr csak buszkeségbol se vetek ràd sovàrgo tekintetet. Meszirol érezlek màsokon, egy eladokislàny pàr perces szunetet engedélyezett magànak mielott hozzàm szolt volna, àrulkodtàl rola és kellemetlenul, én szoltam fintorgo fonokérnek hogy nem zavarnak nyomaid.

Ha egy diabetikus gyerek kényszeruségeire gondolok akkor persze szégyellem magam, sot, én magam kerestem bajomat o nem. Meg ugye, nem kunszt ez, annyi nehezebb, fontosabb dolog van. Altalàban. Mert konkrétan, az egy màs ugy.

Kedves sohanemdohànyzott emberek, ti ezt nem tudhatjàtok, de remélem sejtitek, ez nem csak egy rossz szokàs, vagy csak egy fizikai értelemben vett fuggés, tehàt legyetek kedvesek. Néha szeretnék még azok kozé tartozni akik nem szoktak le, talàn azért is mert Franciaorzàgban màr egy honapja tart a boszorkànyuldozés, és kissé szégyellem magam hogy a nemdohànyzok idegesetoen ontudatos pillantàsàt màr nem tudom veletek egyutt gunnyal elegyedo megértésel viszonozni. Màr a màsik oldalon vagyok, megszoktam ezt a furcsa szabadsàgot, anélkul hogy felizzitanàm kapcsolatunkat, tudom hogy soha nem lesz belolem nemdohànyzo ember.

smoke.jpg
(Kép: ervin)

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (3)

1

gargoyle, 2007. február 27. kedd, 16:50 (#)

azert kivancsi lennek hasonlo bejegyzesekre kevesbe legalis "elettarsakkal" kapcsolatban is (: :P

2

Ali, 2007. február 27. kedd, 20:19 (#)

Egy erős dohányos szenvedélyének eredményeképpen élek együtt egy szintentartható, de nem gyógyítható betegséggel, "sohanemdohányzóként", s ez részben a munkavállalásban, szabad helyváltoztatásban is akadályoz. Nem tudom elkapni a lírai hangulatot. Ha el nem üt az autó, agyon nem üt egy kóbor azonosítatlan rendőrnek álcázott keretlegény, fel nem robbant egy küldetéstudatos, vagy hasonló, akkor erősen valószínű, hogy egyszer majd fulladással távozom a világból. Az ízelítőket a levegőminőségtől és a gyógyszerellátástól függően több-kevesebb rendszerességgel megkapom. (Most ugye fizethetek még többet önhibámon kívül, még nem voltak elég rosszak a körülményeim.)

Attól nekem már nem lesz jobb, ha most hirtelen a "boszorkányüldözések" tényleg valami azon a néven említetthez hasonlóak lennének és ott lobogna a dohánylobbi összes aktivistája a köztereken, tán még pakolnék is alájuk némi éghető anyagot. A dohányosok nagy többsége meg egyszerűen be lett hülyítve. Aztán már nehéz lejönni a szerről, megértem. (Azt nem, miért nem számít kábítószernek, illetve a közgazdasági, államháztartási vonatkozásai miatt értem, csak mégse kóser, na.) Azt kellene kitalálni, hogy mindama veszteségem, ami azon körülményből adódik, hogy _mások_ egészségkárosító üzleti tevékenységének vétlen elszenvedője vagyok, kompenzálva legyen. "Mindössze" arról a havi kb. 100-120ezer forintról lenne szó, amennyivel kevesebbet keres az, aki a főváros levegőjét elviselni nem tudja, no meg az eü. költségek, gyógyszer, miegyéb (és lehet osztozni a kőolajlobbival, ha nagy lenne a teher, sárosak ők is). Szerencsére nem kell arra számítani, hogy sokáig tartana a folyósítás és a nyugdíjba befizetettek is nagy valószínűséggel zsebrerakhatók, kevesen érik meg azt a kort.

Nyilván nem kerül sor semmi ilyesmire. Majd valamikor a távoli jövőben, ha lesz egyátalán, kipusztul egyszer a dohányipar (is) és sok-sok idő múlva, amikor már biztosan egy sem él azok közül, aki érintett, de még az ükunokája sem, majd lesz egy bocsánatkérés, mint most a rabszolgatartásért.

Hát tényleg, milyen megható gesztus, vazze!

3

sic, 2007. március 2. péntek, 00:15 (#)

#1 Gargoyle, khem, :) tehàt ugy tunik hogy màs, kevébé legàlis kapcsolatok hatàsa alatt vagyok? Damned. Demasqued. A kapcsolat legàlis, bàr kevébé szenvedélyes, koltoi felhangjai vannak, és a szàrmazàs, életkor, tovàbba a nevelés nagyon fontos szerepet jàtszik.

#2 Ali, van egy nagyon talàlo magyar szo : "szenvedélybeteg" ezt probàltam elmondani.

Teljesen egyet értek abban, hogy miutàn felismerték a màsodlagos dohànyzàs hatàsàt vigyàzni kellett ebbol a szempontbol, és olyan korulményeket teremteni ahol nincs egy nemdohànyzo hosszasan és rendszeresen fustnek kitéve, ami a te sajàt borodon (tudodon) tanult példàd, és valoban, van valami mélységes igazsàgtalansàg ez esetekben.
Viszont tulzàsnak tunik hogy ennek ismeretében sokan ugy tekintenek a dohànyfustre mintha virushordozo volna, és ugy is reagàlnak rà, illetve egy dohànyosra. Aki nem cak egy szimpla anyag fuggo, annyira tobb minden van mogotte, ezt is el akartam mondani.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork