Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53959 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Városok szubjektíven - Szingapúr 2

NagyGa1 cikke a Blog rovatból, 2007. március 15. csütörtök, 07:03 | 11 hozzászólás

20070315_logo_pap.pngA háború utáni nélkülözések közepette, részben a Brit adminisztráció kevéssé hatékony, sokszor korrupt működése miatt a tömegekben erős szimpátia éledt a kommunisták iránt. Az egyetemi diákság egy része napi szinten szurkol a Kínai Kommunista Pártnak, örült a sikereinek.

Az 1955-ös harmadik szingapúri választáson új párt nyer három mandátumot, a szélsőbal csoportokat is magában foglaló People's Action Party (PAP).
Alapítói nyugati kultúrán nevelkedett, angolul jól beszélő helyi középosztálybeliek, akik szövetségesként bevonták a Malajziában illegális Maláj Kommunista Párt és a szakszervezetek embereit. Élükön az 1954-es alapításkor 25 éves Lee Kuan Yew, fiatal Cambridge-ben tanult kínai származású ügyvéd, míg a párt kommunista szekcióját Lim Chin Siong vezeti.
A külföldön taníttatott csoportnak szüksége volt a szakszervezetiek széles támogatói rétegére, míg azoknak az előtérbe küldött, konszolidált másik oldal nyújtotta látszatra.

Előzmény: Városok szubjektíven - Szingapúr

Három képviselő nem túl sok az akkori huszonötből, első körös pártnak azért megteszi.

A legtöbb szavazatot azonban az anti koloniális Munkás Front kapta, közülük került ki az ország első főminisztere, David Marshall, iraki ortodox zsidó család ügyvéd sarja, háborús ellenálló, majd Hokkaido szénbányáiban hadifogoly. (A főminisztere a gyarmatoknak szokott lenni, nagyjából megfelel a miniszterelnöknek.)
A briteket és magát a Munkás Frontot is meglepte ez a győzelem: a szavazók nem akartak többé a korona gyarmata lenni, ezért nem szavaztak a "Királynő Kínaijai" gúnynévvel illetett pro-kolonialista Progresszív Pártra.

David Marshall hónapokig próbálta Londont a sziget teljes önkormányzásának szükségességéről meggyőzni, majd a sikertelenség miatt lemondott.

Utódja Lim Yew Hock már helyi kínai illetőségű (de később áttért a muszlim hitre).
Ekkor a PAP belharcokban éppen vesztésre állnak az eredetileg csak álcának bevont, Lee Kuan Yew vezette mérsékeltek: a kommunistáké a tizenkét központi bizottsági helyből hat, ők ellenőrzik az irodák nagy részét és őket támogatja a tagság.

Lim Yew Hock kormánya segített: az éppen aktuális zavargásra hivatkozva a már említett Belbiztonsági Törvény által jogilag szabadon lecsap a baloldali csoportokra. Egészen véletlenül letartóztat a PAP központi bizottsági kommunistáiból ötöt. Újból Lee kezében az irányítás.

A David Marshall által megkezdett, majd Lim Yew Hock folytatta tárgyalások meghozzák eredményüket: a britek jóváhagyják Szingapúr teljes önkormányzását, illetve államként való megalakítását.

A következő 1959-es választásokon a jól szervezett PAP besöpri a balra tolódott emberek szavazatait, 43 mandátum az 51-ből az övé. Az újonnan alakult ország első miniszterelnöke tehát Lee Kuan Yew.

A rengeteg kommunista szimpatizáns taggal rendelkező PAP hatalomra kerülése rémülettel töltötte el az üzleti élet szereplőit, akik gyors Malajziába menekülésbe kezdtek - mind a külföldiek, mind a helyiek. Talán ez is kiváltó oka lehetett a további eseményeknek.

Nézzük csak. Van itt egy újonnan létrejött, egypöttyni ország a térképen, jelentős átmenő kereskedelemmel (minden a két kontinens között), nulla természeti erőforrással (még az édesvizet is Malajziából importálja), jelentéktelen hadsereggel, és két, a relatív jólétére irigy szomszéddal.
Ezek bármelyike katonai szempontból bármikor megszerezhetné magának. A kérdés tehát az hogy hova és milyen feltételekkel kerül az ország.

Valahogy így gondolkodhatott Lee Kuan Yew és a PAP mérsékelt vezetése, amikor mindenáron Malajziához szeretett volna csatlakozni. Érthető okokból: a legjelentősebb maláj kisebbségnek Malajzia a gyökere, sok itteni kínai is onnan érkezett, és kulturálisan is közelebb áll hozzá, mint Indonéziához.

A mérsékeltek számára volt még egy fontos ok. Malajziában egy antikommunista, maláj többségű párt volt éppen hatalmon, az UMNO. Az egyesüléssel az UMNO lenne felelős Szingapúr belső biztonságáért, segítségükkel a PAP mérsékelt vezetése megszilárdíthatná hatalmát a többség általá támogatott kommunistákkal szemben.

Volt azonban egy kis bökkenő. A maláj többségű UMNO nem kimondottan lelkesedett a 70% kínaival és szélsőbal erőkkel megáldott sziget befogadásáért. Az egyesülés után nagy Malajziában kínai lett volna a többség...

Szintén fázott az ötlettől a PAP baloldali szárnya, tartván az UMNO támogatott mérsékeltek túlzott megerősödésétől.

Az tervből nem is lett semmi egészen 1961-ig, amikor a PAP bal-nembal belharcokban a balos PAP minisztert, Ong Eng Guant kizárták pártjából, de ő visszanyerte mandátumát a kiírt időközi választáson, ezzel leváltással fenyegetve Lee Kuan Yew mérsékelt kormányát, és egy új, kommunista vezetéssel az országot.

20070315_Merdeka_Singapore_1955.jpgAz UMNO a Lee kormány megmentéséért - nehogy egy újabb "Kuba alakuljon a csatorna túloldalán" -, illetve a kecsegtető nagy Malajzia 'Merdeka' álmáért beadta a a derekát. Kis változtatással azért: a szövetségbe bevonták Brit Borneó területeit (Sarawak és Sabah (Észak-Borneó)), ellensúlyozandó Szingapúr kínai populációját. Sabah-ra mellesleg igényt tartott a Fülöp-Szigetek is.

Az ötletről elvileg népszavazást írtak ki, de olyan pontra nem lehetett szavazni, hogy ne alakuljon új állam, csak a mikéntről. Lee Kuan Yew bizalmi szavazást kért a parlamentben, amit majdnem el is veszített. Saját pártjából is ellene szavaztak kommunistái, akiket azon nyomban ki is csapott a pártból. Ők Lim Chin Siong vezetésével megalakították a Barisan Sosialis (Szocialista Front) pártot, majd nyíltan kampányoltak az egyesülés ellen. Sikertelenül, mivel a szavazólapon nem volt ilyen pont, ezért csak az üres lapok beadására szólíthatták fel támogatóikat, amit az összes szavazó 26%-a meg is tett.

A két ország Maláj Szövetség néven, Szingapúrral mint tartománnyal 1963. július 9-edikén egyesült. 1963 második felére ki kellett írni az első választásokat.

20070315_my-map.png

Ismét volt egy kis bökkenő: az országra Lee által a kormánya megmentéséért ráerőszakolt álom visszaütött, 1963 elején biztosnak látszott hogy a Barisan Socialis nyer, ezzel áthúzva minden számítást. A helyzetet ismét erővel oldották meg a britek és a maláj szövetségi erők: letartóztatták a Barisan Socialis vezetőinek nagy részét, az elnök Lim Chin Siongot is beleértve, illetve a párt prominens agitátorait.

Lee a kampányban szavazatokért végigjárta a sziget minden csücskét. A PAP 37 helyet szerzett, míg a Barisan Socialis csak 13-at, annak ellenére hogy az összes szavazó százalékában 47% - 33% volt az arány (képviselői helyben: 71%-25%).

A szövetség nem tartott sokáig. Már a kezdetektől csuklott: az előző pártközi megegyezéseket (PAP és UMNO nem indul egymás területén) figyelmen kívül hagyva az UMNO helyi szárnya indult az 1963-as szingapúri tartományi választásokon. Bár senki sem jutott be közülük, a PAP válaszul jelölteket indított az 1964-es szövetségi választásokon, egy helyet nyerve is a Maláj Parlamentben.

Mindkét oldal gyanakodva figyelte a másikat. Az UMNO a PAP Malajzia feletti hatalomátvételétől tartott, a PAP ugyanettől fordítva.

20070315_Kallangracialriot.jpgA közösködés zavaros időszakában nem tudni, hogy pontosan mi történt, ki fúrt kit. A mai hivatalos történetmesélés (és a Wikipedia (:))) szerint a Barisan Sosialis taktikájához tartozott a kisebbségek egymás iránti gyűlöletének szítása, diszkreditálandó mind a szingapúri, mind a szövetségi maláj kormányt. Én ezt - szubjektíve - inkább a mai PAP vezetés múlt miatti mosakodásának érzem.

A Amerikai Kongresszusi Könyvtár szerint a maláj UMNO szélsőségeseknek nem tetszett, hogy a Lee kormány - Malajziával szemben - nem ad gazdasági előjogokat és támogatásokat a maláj kisebbségnek. Ők voltak azok akik már az egyesülést is hevesen ellenezték.
A kuala lumpur-i sajtó segítségével sikerült maláj-kínai ellentétet felszítaniuk.
Az akkori itteni ausztrál főbiztos véleménye is ezt támasztja alá, aki az UMNO-t tette egyértelmű felelőssé.

A hoppon maradt Indonézia is bekavart: Sukarno elnök meghirdette a Konfrontáció politikáját. Ennek eredménye többféle katonai és titkosszolgálati akció, többek között a MacDonald Ház felrobbantása, amit később elfogott indonéz ügynökök követtek el. (Indonézia egyébként egész Malajziát szerette volna bekebelezni és létrehozni Nagy Indonéziát.)

A belső feszültségek és a kijárási tilalom ellenére sem csökkenő, folyamatosan halálos áldozatokkal járó rasszista zavargások (úgymint kínaiak a malájok ellen) eredményeképpen a maláj miniszterelnöknek 1965-re nem maradt más választása, mint Szingapúr kihajítása a föderációból, elkerülendő a további vérengzést. Még saját UMNO-beli szélsőségeseivel sem bírt, akik Lee Kuan Yew azonnali letartóztatását követelték. A maláj parlament 126-0 arányban augusztus 9-edikén megszavazta a döntést.

20070315_Lee_Kuan_Yew_Press_Conference%2C_9_August_1965.jpgLee Kuan Yew a könnyeivel küszködve a tévében kénytelen volt bejelenteni döntést: Szingapúr szuverén, független állam.

"Gyötrelmes pillanat ez számomra. Egész életemben, egész felnőtt életemben hittem a két ország egyesülésében és egységében."

Tényleg ijesztő pillanat lehetett. Bevonulnak-e az Indonézek? Át tudják-e venni az egyébként többségileg támogatott kommunisták a hatalmat? Harmadszorra megbukik-e a kormánya?

Következik: Városok szubjektíven - Szingapúr 3

(Gyanúsan a kormány által "karbantartottnak" tűnik a Wikipedia History of Singapore bejegyzése, ami alapján könnyen csapdába eshet az ember, ezért igyekeztem inkább a Kongresszusi Könyvtár Országtanulmányok anyagát használni.
Ha valaki otthon van a témában, kérem világosítson fel.)

Képek és forrás: US Library of Congress Federal Research Division, PAP, Wikipedia: 1, 2, 3, CIA World Factbook

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (11)

1

FT, 2007. március 16. péntek, 08:29 (#)

Profi. Most rághatják az olvasók a körmüket, hogy mi lesz a folytatás...

2

Author Profile Page NagyGa1, 2007. március 16. péntek, 09:07 (#)

Juhééé, egy komment! :)

3

methan, 2007. március 16. péntek, 10:34 (#)

"Az egyesülés után nagy Malajziában kínai lett volna a többség..." számolom, de nem jön ki. 24.5 millió szárazföldi malajziai, ebből 24% kínai, 3.5 millió szingapúri, 77% kínai - persze mai árfolyamon. az a magyarázat, hogy akkoriban egészen mások voltak az arányok?

4

methan, 2007. március 16. péntek, 10:37 (#)

#2: rossz volt az időzítés. 15-e: előre bejelentett forradalom.

5

Author Profile Page NagyGa1, 2007. március 16. péntek, 10:57 (#)

Jogos felvetés, hirtelen nem is tudok rá válaszolni, de a hétvégén utána nézek.
Azt tippelném, hogy a mai Malajziában benne van az észak-borneói rész, ami majdnem szín maláj, míg a 24% majdnem mind a félszigeten van (pl Penang és környéke*), így Szingapúr+maláj félsziget alkotta Malajziában kínai többség lehetne.
Így megalakították Szingapúr+Félsziget+Borneó-val, hogy meglegyen a maláj többség, majd ebből kivágták Szingapúrt.

(* Ezt azóta megerősítette penangi kínai kollégám, Borneón nem nagyon van kínai, csak Penangben és Szingapúrban)

6

Ali, 2007. március 16. péntek, 13:07 (#)

A Fülöp-szigeteknek is bekavart volna, ha vihetik Sabaht, nem? Már így is problémát okoz a vallási ellentét a déli részeken (egyébként Thaiföldnek is).

A Spratley szigetek ügyében hogy áll a vita? A környéken tudtommal mindenki bejelentette rá az igényét (jó, Szingapúr talán nem :) ).

7

Dr. Minorka, 2007. március 16. péntek, 14:35 (#)

Milyen finom kis háború folyt ott (elolvastam NagyGa1 linkjét a Konfrontasi-ról). Hm, még az indonézai 1965-ös puccs is benne van a dologban.
Megnéztem a népességi arányokat CIA Factbook-ból:
Malájzia:
Malay 50.4%, Chinese 23.7%, indigenous 11%, Indian 7.1%, others 7.8% (2004 est.)
Szingapúr:
Chinese 76.8%, Malay 13.9%, Indian 7.9%, other 1.4% (2000 census)
Ha feltesszük, hogy nem változtak az arányok az elmúlt évtizedekben, akkor valószínűleg a maláj nacionalisták attól féltek, hogy az egyesülés után nem lesz maláj többség, és nem attól, hogy kínai többség lesz.
Indonézia nem területeket akart szerezni, hanem a régi imperialista hatalmak bábjaként kezelte Malájziát, míg maga alapítója volt az el nem kötelezettek mozgalmának. Ez utóbbi alapvetően anti-imperialista erőként határozta meg magát.
Az adott helyen és időben: kínai=kommunista=a Kínai Kommunista Párt konfrontatívabb irányvonalát követő.

8

Author Profile Page NagyGa1, 2007. március 16. péntek, 17:13 (#)

Dr Minorka, ne a mai Malajzia adatait vedd, hanem az 1965-ös Maláj-félsziget és Szingapúr adatait. (Minden forrásom szerint kimondottan a kínai többségtől féltek.)

9

methan, 2007. március 16. péntek, 17:18 (#)

számomra az észak-borneós magyarázat kielégítőnek tűnik.

10

Dr. Minorka, 2007. március 16. péntek, 18:13 (#)

NagyGa1
Ach so, vagyis le Borneót. Hiszen így is csak éppen haladják túl az 50%-ot. Igaz!

11

Author Profile Page NagyGa1, 2007. március 17. szombat, 00:18 (#)

Meg ez is hozzátartozik a képhez:
http://en.wikipedia.org/wiki/Image:Malaysia-demography.png
1961: 8.5m, 2005: 24.5m..... Kicsit szaporák. :) (A malájok természetes szaporulata magasabb a kínaiakénál.)

Sajnos nem találok csak a félszigetre vonatkozó múlt század közepei adatot.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork