Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53915 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Yamashita 2 - A történelmet a győztesek írják

NagyGa1 cikke a Blog rovatból, 2007. március 10. szombat, 04:34 | 11 hozzászólás

A tegnapi Burger King vs Starbucks konfliktus után kicsit komolyabb vizekre evezünk.

A Dél-Kínai Tenger másik oldalán, a Fülöp-szigeteken az amerikaiak újonnan formált helyi filippínó erőkkel kiegészülve harcoltak, Douglas MacArthur parancsnoksága alatt.

MacArthur nem kezdő az orienten: apja a Fülöp-szigetek kijelölt kormányzója 1904 és 1914 között. A család a legfelsőbb körökben mozog. A háború előtt személyes jóbarátja Manuel L. Quezon elnöknek, aki felkéri a Filippínó Hadsereg megalakítására.

Tulajdonképpen ő hozta létre a maga alatt szolgáló erőt.

Előzmény: Yamashita

20070308_ww2_asia_map_09_s.jpgA szigetek 1941-42-es invázióját nem a győztes, de kegyvesztett, azóta már Maláj Tigrisként emlegetett Yamashita vezeti, hanem Masaharu Homma, a poéta-generális. Szokása volt a legnagyobb csatákat festegetés közben levezetni. A japán vezetés egy jó részéhez hasonlóan ő is nyugaton, Oxfordban végzett katonai akadémiát.

Homma hitt az európai lovagi erényekhez hasonló bushido-ban. Katonáit a civilekkel való tisztességes bánásmódra, azok tiszteletére utasította. Az egyik anekdota szerint Manilába bevonulása előtt megállította a menetoszlopát és a sorok rendezésére utasította, ugyanis a rendezett katona kevésbé hajlamos a fosztogatásra vagy az erőszakra.

MacArthur már az invázió kezdetét megelőző nap hatalmasat hibázott: légierejének főparancsnoka, Lewis H. Brereton a légierő bombázóinak tajvani japán bázisok elleni bevetését javasolta, a háború előtt kidolgozott előzetes terveknek megfelelően. MacArthur a saját kapott parancsait is figyelmen kívül hagyva ezt nem engedélyezte, helyette a gépek mozgatását rendelte el, a japán légi csapásoktól megvédendő. Napokon belül nem sok maradt a légierőből, a legtöbb gép a földön megsemmisült.

20070308_Jia_flame_throw_bataan.jpgMacArthur tervei szerint a partokon kellett volna megállítani az inváziót. Ránézve a szigetek térképére ez nem tűnük túlzottan kivitelezhető ötletnek. Napokon belül meg is bukott vele.

Mentségére legyen mondva, felismerte hibáját. December 23-adikán visszatért egy háború előtt kidolgozott tervhez, ami a Bataan félsziget és a csücskénél lévő Corregidor erődsziget végtelen ideig tartó védelmét tűzte ki célul, minden mást feladva (klikk a térképre). Kis probléma volt, hogy a haderő nagyrésze még Bataantól távol eső területeken szétszórva helyezkedett el, és a káosz meg a japán támadások alatt nem volt éppen triviális a visszavonulás. Érdekes módon ez relatíve jól ment, a bataani utat biztosítani tudták.

A végtelennél sajnos kicsit rövidebb ideig sikerült a védekezés. Március 12-én Roosevelt elnök közvetlen parancsára MacArthur elhagyja a reménytelen védelmet, átteszi a székhelyét Ausztráliába. Helyét Jonathan Wainwright tábornok vette át.

Kettőjük között óriási a különbség. MacArthur egy zsarnok, akivel nem lehet vitatkozni, aki magasan fölötte áll katonáinak. Összesen egyszer látogatta meg a frontvonalat, akkor is annyira ellenszenves volt, hogy katonái a "Dugout Doug", Fedezék Doug (a Douglas rövidítve) becsmérlő becenevet adták neki.

20070308_Macarthur_and_wainwright.jpgWainwright az ellentettje, ha kell a rókalyukakban is együtt kúszik az embereivel, akik emiatt a harcoló tábornoknak hívják és igencsak tisztelik. Végig a szigeteken marad, majd Bataan eleste után a súlyos Corregidori harcok értelmetlenségekor leteszi a fegyvert. Mandzsúriában az ottani VIP táborban együtt raboskodik Percivallal a háború végéig.

Ez a vereség tulajdonképpen katonailag hasznos volt az Egyesült Államoknak, mert a két tábornok hónapokig feltartotta a japán előrenyomulást, ami alatt a Pearl Harbour után szétzilált flotta kicsit összeszedhette magát. Hommát le is váltották, felettesei szerint nem volt elég agresszív, a civilekkel is túl kesztyűs kézzel bánt (erről még lesz szó alább), emiatt túl sokáig tartott neki a hadjárat sikerre vitele.

A légierő-betli azért rajta maradt MacArthuron - naná, mindenki szereti megtalálni az akaratos törtetők hibáit. Egy idézet 1945-ből, az akkori elnök, Harry S Thruman-tól:

Mr. Prima Donna, Brass Hat, Five Star MacArthur. He's worse than the Cabots and the Lodges—they at least talked with one another before they told God what to do. Mac tells God right off. It's a very great pity we have stuffed shirts like that in key positions. I don't see why in hell Roosevelt didn't order Wainwright home and let MacArthur be a martyr. We'd have had a real General and a fighting man if we had Wainwright and not a play actor and a bunco man such as we have now.

További ellenszenves lépés volt MacArthur részéről az általa Wainwright fogsága alatt felettesének írt feljegyzés, amiben távol lévő tábornoktársát rossz vezetőnek, gyávának és alkoholistának állítja be, nem javasolja a Medal of Honor neki ítélését (mindketten megkapták). Erős kisebbségi komplexusa lehetett.

20070308_USA-C-Leyte-4.jpgA hadiszerencse 1944 októberére megfordult, az Egyesült Államok támadta a Fülöp-szigeteket MacArthur vezetésével. A védőket a Tojo bukása után Mandzsúriából frissen előásott Yamashita vezette, aki három nappal az első támadások előtt érkezett. Túl sok ideje nem volt a tehetségtelen szervező Shigenari Kurodától megörökölt struktúra átrendezésére és az időközben belobbant, MacArthur által három éve támogatott filippínó gerillák megfékezésére. Káoszt és átláthatatlan problémahegyet örökölt a meginduló támadásokkal súlyosbítva.

Látván a helyzetet a nyílt síksági csaták helyett a hegyekbe visszavonulva felmorzsolás taktikáját választotta, szembemenve felettese romantikus, de nem realisztikus terveivel, aki a Fülöp-szigeteket mint a döntő csatát látta, amely dicsőséges harcban eldől a háború menete. A Japán felső vezetés ekkor már tisztában lehetett a helyzet komolyságával.

Gyakorlatilag mindent bevetettek. A légierő pár heti harc után felmorzsolódott, már nem jelentett veszélyt a szárazföldön harcoló szövetségeseknek. Innentől kezdve voltak kénytelenek a kamikazékra hagyatkozni a hajók ellen, mert egész egyszerűen már nem volt más.
Ez nem zavarta a vezetést a flotta légi fedezet nélküli bevonásához a konfliktusba, ami meg is mutatkozott a veszteségeken.

Yamashita feladta Leyte sziget védelmét, helyette csak Luzonra koncentrált (ezen van az első körben a szövetségesek által védett Bataan is). Három részre osztotta csapatait: önmaga a Shobu csoportot irányította, ami 152 000 katonával a Manilától északra elhelyezkedő hegyekért felelt. Shizuo Yokoyama vezette a Shimbu csoportot 80 000 fővel az északkeleti hegyekben, Rikichi Tsukada 30 000 fővel Kembu fedőnéven a Bataan félszigetet. Yokoyama alá tartozott maga Manila is.

Mindhárom egység csak a saját szektoráért felelt. A hatékony szövetséges támadások rövid időn belül el is vágták őket egymástól.

Yamashita nem kívánta Manilát megvédeni: katonailag csak a kikötő értékes, annak megsemmisülésével nincs más használható. Közvetlen parancsot adott az összes katonának Manila elhagyására és nyílt várossá nyilvánítására, ami egy rövid időre meg is történt. A hegyekben nagyobb hasznát vette volna az embereinek.

Sanji Iwabuchi admirális azonban parancsa ellenére újra bevonult Manilába 16 000 katonájával és védelmet kezdett kiépíteni. Amikorra Yamashita észlelte a problémát és ismételten direkt parancsot adott, már nem lehetett a várost kiüríteni, mert a szövetségesek körülzárták.

20070308_Manila_attack.jpgAz elkövetkező manilai csata az egyik legdurvább volt a régióban: a városok ostromakor megszokott módon házról házra, utcáról utcára folyt a harc. A japánok nem tudtak mit kezdeni a házanként előrenyomuló szövetséges tankokkal és a tüzérséggel, veszteségeik hatalmasak voltan. A rombolás is nagy volt, de a helyi lakosság a halálukra felkészült és a véres harcokban részt vevő japán katonák tombolásától szenvedett: nőket erőszakoltak meg, ok nélkül kínoztak és öltek meg civileket. A történelembe mint a manilai mészárlás vonult be cselekedetük, különböző források szerint 100 000 áldozattal.
A harcok hevességét mutatja, hogy gyakorlatilag az összes japán meghalt: a városba frissen bevonult 16 000 tengerészgyalogos és az eredetileg rendfenntartóként otthagyott 2 000 reguláris katona.

1945 júliusára már csak a "csapj le és fuss" stratégia maradt a Yamashita számára, a hegyekben rejtőzve.

Augusztus 15-én a császár aláírta Japán kapitulációját. Szeptember harmadikán Yamashita is megadta magát az időközben előkerült Parcivalnak és Wainwrightnak - egy nappal korábban még a további gerilla harcot tervezte.

(Akit részletesen érdekel a Fülöp-szigetek visszafoglalása az elolvashatja az innen kiinduló lapokról. Érdekes olvasmány, csak annyira hosszú hogy nem tudom itt feldolgozni, ezért kiemeltem ami a továbbiakhoz lényeges.)

Amiért az egész történetet Szingapúrtól elkezdtem azok a következők.

20070308_Douglas_MacArthur_signs_formal_surrender.jpgA képen éppen MacArthur írhatja alá az ellenoldalról a japán császár által szignált megadási nyilatkozatot. Mögötte az első sorban, kiemelt helyen állhat Percival, illetve Wainwright, feltételezhetően utóbbit leszámítva nem a hadszíntéren nyújtott teljesítményük elismeréseként.

MacArthurnak ez nem volt elég, nagyon úgy néz ki hogy félig legálisan bosszút is állt. A háború befejeződése után a hadseregnek alárendelve létrehozza a Háborús Bűnök Bizottságát a Fülöp-szigeteken. Ez jogi értelemben furcsa, mert ilyet háborús helyzetben szokás tenni, az pedig már nem állt fenn.

Vád alá helyeztette Yamashitát, és gyors eljárás keretében halálra ítéltette a Manilai mészárlásért. Konkrétan azért mert ő volt a főparancsnoka a hadseregnek amelyik a bűnöket elkövette, és nem akadályozta meg azt.
Yamashita kirendelt ügyvédjei a következő védekezést fogalmazzák meg:
- a Háborús Bűnök Bizottság nem illetékes az ügyben, az Egyesült Államokban kellene az eljárást lefolytatni
- az atrocitásokat olyan csapatok követték el, amiknek Yamashita parancsai értelmében már ott sem kellett volna lenniük
- Yamashitának a hatékony szövetséges bombázások közepette nem volt lehetősége megfelelően irányítani csapatait - a Shobu csoport élén el volt vágva a Shimbutól.

Egyik védőügyvédje, George F. Guy a szövetségesek oldalán harcolt. Ő írja:

20070308_Japanese_General_Tomoyuki_Yamashita_02.jpgI myself had the experience of going to Baguio on April 28th about 48 hours after the capture of that summer capitol by our 37th and 33rd Divisions, I Corps, 6th Army. Devastation was everywhere. The city had been under effective American air and artillery attack for weeks and its untenability by the enemy was readily apparent. Dead Japanese lay in the streets and all about were smashed and strafed Japanese staff cars, trucks, caissons, wagons and other vehicles, all giving mute testimony to the power and fury of the American air attacks which had been such an important factor in driving Yamashita from lair to lair. Later that afternoon, I stood on the high Cathedrala Hill in Baguio and saw our P-38s bomb and strafe Jap positions on the ridge to the north of the city and then watched as the American artillery opened up a terrific fire on the Japanese emplacements. The artillery fire was so intense that within a short time, the top of the ridge was ablaze from the underbrush ignited by the 105s and 155s. In all that smoke and flame, I could see the flashes of additional shells as they exploded on the target, adding further to the holocaust already raging. I was witnessing then, although not realizing it, another step on the long road that was driving Yamashita, step by backward step, to surrender--and to trial for "failure to control his troops" and to the final end on the gallows at Los Banos.
Thus almost from the outset of the campaign, Yamashita was confronted with the overwhelming power of the American attack--so great in volume, intensity and diversity that his own headquarters were constantly on the move, harried and pressed, and even fleeing further and further into the mountains of northern Luzon in desperate moves to escape capture and destruction by his inexorable nemesis, General Douglas MacArthur. Is it any wonder that his control over his troops might not have been all that it should have been to insure that excesses would not be committed? In effect, this situation at the trial might be summarized by the following: "We Americans did everything we could to destroy your army and cut your communications and to prevent your being able to control your troops, but we are now trying you for failure to control them."

Azaz, a per a következőképpen foglalható össze: "Mi Amerikaiak mindent megtettünk ami hatalmunkban állt hogy megsemmisítsük a sereged, elvágjuk a kommunikációs vonalaidat és megakadályozzuk hogy az irányíthasd a csapataidat, de most éppen azért ítélünk el amiért nem kontrolláltad őket megfelelően."

Az ítélet halál, amit MacArthur jóváhagyásával 1946 februát 23-adikán Manilától 30 kilométerre végre is hajtottak.

A máig vitatott per nyomán egy új fogalom született, a Yamashita-mérték. Eszerint a felettes felel a beosztottja által elkövetett bűnökért, ha azt nem akadályozza meg, nem előzi meg, vagy nem bünteti az elkövetőt.

Ugyanezen elv alapján ítélték halálra a Japánból futtában Manilába szállított (!) Masaharu Hommát is. Ő Bataan elfoglalása után egy szállítmányozási tisztet, Yoshitake Kawane-t bízta meg a hadifoglyok O'Donnel táborba szállításával, majd ment a dolgára, és a Corregidor erőd elfoglalásával foglalkozott. 25 000 fogolyra számítottak előzetesen, 75 000 adta meg magát (11 796 amerikai és 66 000 filippínó). Kawane-nak nem volt megfelelő szállítási kapacitása a feladathoz, a foglyokra bataan-i halálmenet várt, a 140 kilométeres út kétharmada gyalog, legtöbbször a tűző napon, tízezer fölötti halálos áldozattal.

20070308_Unit_731.jpgEgészen érdekes MacArthur hozzáállása a 731-es egység háborús bűneihez, amikkel pár éve a BBC és egy japán dokumentumfilm kapcsán a CNN is foglalkozott.

Ez az egység a Kínával viselt háború alatt jött létre. A terepen (Kínában) könnyen hozzáférhető emberanyagot kihasználva többrétű "tudományos" kisérletezést folytatott: biológiai és hagyományos fegyvereket tesztelt embereken, pl bubópestist dobtak kínai falvakra, majd pár nap múlva megnézték, hogy mi a helyzet, vagy lángszórót teszteltek embereken, megnézték hogy a testfelület mekkora fagyása vezet halálhoz, vagy mekkora nyomás halálos, stb., illetve a háború megnyeréséhez keresett biológiai fegyvert.

Ne kis léptékre gondoljunk, hanem nyolc elszórt táborra Kínán belül, meg egyre Szingapúrban, sok ezer, az orvosok által csak "rönk"-nek hívott alannyal.

Amikor a háborúnak vége lett és az amerikaiak elérték a tábort, két dologra jöttek rá: ezeket a kísérleteket a demokratikus berendezkedésük miatt sohasem lesznek képesek elvégezni, és, a kísérletek eredményei semmiképpen sem juthatnak a szovjetek kezébe.

Ezen megfontolások alapján MacArthur titokban megegyezett a tábor japán vezetőivel, a kísérletek eredményeiért cserébe amnesztiát adott nekik. Közülük többen sikeres karriert futottak be Japánban, például Dr Masaji Kitano a legnagyobb japán gyógyszeripari cég, a Zöld Kereszt vezetője lett. Azon tudósoknak pechük volt, akik a szovjetek kezébe kerültek, az amerikaiak viszont eltitkolták a táborok létezését is.

Körülbelül mintha Mengelének adtak volna amnesztiát a kutatási adataiért cserébe.

Forrás és képek:
HyperWar: 1, Wikipedia: 1, 2, 3, 4, 5, 6, Térkép: USMA Dékáni Hivatal

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (11)

1

xab, 2007. március 10. szombat, 08:55 (#)

Remek cikk. kíváncsi lennék, hogy egy európai színtérről készített hasonló elemzés milyen rakciókat váltana ki. Ld. még Zicherman István: Oroszok Hitler szolgálatában c. pocsék kiadású, de tényanyagában gondolatébresztő munkáját. Tényleg ők írják...

2

gargoyle, 2007. március 10. szombat, 11:48 (#)

ha mengelenek konkretan nem is, de a nemet tudosok kozul hiresek a kegyelmet/allampolgarsagot kapott raketakiserletekben reszt vevok, illetve kevesbe hiresek, de a fentihez hasonloan embertelen modszerekkel dolgoztak, es sajnos mai napig eletmentoen fontos adatokat szolgaltattak a halaltaborok preciz tudosai orvosilag is (pl amennyire tudom, a kihuleses esetekrol szolo mai tudasunk legjavat azok a kiserletek szolgaltatjak amiket jeges vizbe meritett foglyokon vegeztek, vizsgalva a tulelesi aranyt, a felmelegitesre szolgalo legjobb modszereket stb) mondjuk ezt egy orvos tudna leghitelesebben elmondani, hogy miert nem lehet pl disznokat lehuteni es ezt kivetiteni az emberre, szamomra nem vilagos.

3

Dr. Minorka, 2007. március 10. szombat, 12:07 (#)

Rossz a cím! Nem a történelmet, hanem az igazságot. Ráadásul ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy amit tesznek az igazságtalan, ab ovo.
A belinkelt cikk alapján, a Yamashita-mérték egy fejezet a parancsnoki büntetőjogi felelősség elve jogi doktrina kialakulásában, volt előzménye, és azóta is fejlődött. Arról lehet vita, hogy helyesen alkalmazták-e ebben az esetben, bár itt csak az egyik fél véleményét ismerjük. Maga az elv viszont nagyon is megáll. Az teljesen hamis, hogy itt MacArthur személyes bosszújáról lenne szó.

4

Author Profile Page NagyGa1, 2007. március 10. szombat, 14:39 (#)

Dr. Minor, mi az érv a mögött hogy nem a személyes bosszújáról van szó?

5

Author Profile Page NagyGa1, 2007. március 10. szombat, 14:47 (#)

Ja, és az nem tudom átjött-e a cikken, de az elvet senki sem vitatja.

6

Author Profile Page NagyGa1, 2007. március 10. szombat, 15:30 (#)

Mellette szerinem az szól hogy:
- MacArthur létrehozatott valami bizottságfélét, ami nem rendes pert folytatott, hanem meghallgatott tanúkat, meg úgy csinált mintha lenne valami eljárás, aztán hozott egy ítéletet.
- ráadásul ezt egy olyan országban tette, ahol éppen véget ért a háború, amiben százezrek haltak meg brutális módon, és ahol mindenki utálja a japánokat, akik ezt tették. Ezek után el lehet képzelni pl a tanúkat....
- a fellebbezés furcsa módon a fülöp-szigeteki legfelsőbb bíróság felé ment elsőnek. Csak mellékesen próbálkoztak az amerikai legfelsőbbnél, ami 4:2 arányban utasította el, az a kettő viszont protestált, az egyiknek az írása itt: http://www.fff.org/comment/com0405c.asp Röviden: az amerikai alkotmány ötödik módosítása alapján módosíthatatlan emberi jog a rendes jogi eljáráshoz való jog, és ez itt nem volt meg.
- a Nürnberg-i perrel érdemes összehasonlítani, az rendes bírósági eljárás volt, igazi ügyvédekkel, bíróval, stb. A Yamashita "per" fellebbezésekkel meg karácsonnyal egyetembeli nyolc hetével szemben Nürnberg több, mint négy évig tartott. Igaz több vádlott is volt, de azért nem annyival.
- valamiért épp Yamashita és Homma lett bíróság elé állítva, akik elég kínos helyzetbe hozták MacArthurt, és nem mondjuk a közvetlen felelősök.
- valamiért gyanúsan gyorsan kellett a dolgot csinálni, talán azért, nehogy az államokban kelljen lefolytatni az eljárást
- valahogy más olyanok felelősségre vonásnak a közelébe sem kerültek, akik nyilvánvalóan háborús és egyéb emberiség elleni bűnöket követtek el, pedig a régió és a fülöp-szigetek tele lett volna ilyenekkel

Ugyanez velősebben, a San Diego-i egyetem történelem tanszéke által, eléggé függetlennek tűnik:
http://history.sandiego.edu/gen/WW2Timeline/manila-trials.html

# esp. of Homma and Yamashita, MacA's previous adversaries
# kangaroo courts - fake evidence, hearsay
# no lawyers, but only conducted by military officers guided by SCAP
# no hard evidence linked Homma with Death March
# no hard evidence that Yamashita respon for sack of Manila
# U.S. Sp. Ct. upheld verdicts, but dissent by Frank Murphy & Wiley Rutledge
# Yamashita stripped of uniform and hung Feb. 23, 1946
# Homma shot March 3

Pont úgy hangzik mint nálunk az un. "koncepciós" perek.

7

opi, 2007. március 10. szombat, 16:17 (#)

köszönöm,
nagyon jó volt,
szívesen olvasnék még hasonlókat :)

8

Dr. Minorka, 2007. március 10. szombat, 18:17 (#)

"ráadásul ezt egy olyan országban tette, ahol éppen véget ért a háború, amiben százezrek haltak meg brutális módon, és ahol mindenki utálja a japánokat, akik ezt tették. Ezek után el lehet képzelni pl a tanúkat...."
És ezt nyugodtan elmondhatod az USA-ról is. Mint ahogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság simán jóváhagyta az ítéletet.
Nürbergben egy rendszer vezetőit vonták felelősségre, csakúgy, mint Tokióban 1946-1948.
"no lawyers, but only conducted by military officers guided by SCAP" Ez egy ostobaság. Rendkívüli katonai bíróság volt, akárcsak Tokióban, az ott kivégzettek is MacArthur személyes ellenfelei voltak? Abszolút képzett, amerikai jogi védelmet kaptak. Hogy megáll-e vád, az egy másik kérdés. Ez a MacArthur bosszúja, ez olyan mintha a Blikkben olvasnám..
"# no hard evidence linked Homma with Death March
# no hard evidence that Yamashita respon for sack of Manila"
Nem is kell! Pont azt mondja ki a parancsnok felelősségének elve. Mit tett azért, hogy meg megakadályozza, ez itt a kérdés. Nem hinném, hogy Homa esetében felmerülhet kérdés.

9

Author Profile Page NagyGa1, 2007. március 10. szombat, 23:22 (#)

Nem tudom, hogy ostobaság-e, a San Diego-i egyetemmel ellentétben én nem vagyok történész.
A tokiói (nesze neked átírás) per sem volt éppen egy pistkóta, ott is szépen ment a színfalak mögötti manipuláció. De.
Miért nem a tokiói perben tárgyalták Yamashitát meg Hommát, mint class B vagy C?
(A class A: crimes against peace elég nevetségesen hangzik egyébként, pár embert el lehetne ítélni manapság is ezügyben.)

10

Dr. Minorka, 2007. március 12. hétfő, 00:30 (#)

Ez egy nagyon zűrös eset, ahol csak az egyik fél véleményét ismerjük.
Szerintem alapvetően a filippinók miatt rendezték a tárgyalást Manilában. Az amerikai áldozatok számánál nagyságrendekkel nagyobb volt a helyi lakosság vesztesége, nemcsak az utcai harcok miatt, hanem komoly partizánháború is folyt a japánok ellen.
Tudott a kegyetlenkedésekről? Mit tett ellenük? Az, hogy el volt szakítva azt jelenti, hogy nem is tudott érintkezni velük pl. rádión?

11

eMM, 2007. március 12. hétfő, 12:57 (#)

Remek cikk.És mint kiderült a szerzőjük nem is történész.Le a virtuális kalappal.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork