stsmork, 2007. november 29. csütörtök, 07:03 (#)

Láttam én már ilyet Írországban is. 1996 és 1999 között megkétszereződtek a lakásárak, és azóta is szépen kúsznak felfelé. Ráadásul a "házak", amelyeket már akkor 250 ezer euró magasságában árultak, olyan silány minőségűek, hogy azoktól talán még az a ház is jobban megépített, amit a négyéves kislányom legóból épít - de a hőszigetelése biztosan jobb. Évek óta töröm a fejemet rajta, hogy hogyan képesek az emberek (a) ennyi pénzt összeszedni illetve (b) kiadni egy rakás sebtében összegányolt gipszkartonra meg salaktéglára, de nem tudok rájönni. Azt hiszem, hogy az ingatlanpiac különleges helyzetben van abból a szempontból, hogy részvényt senkinek nem kötelező venni, lakni viszont mindenkinek kell valahol.

Ugyanezért nem fogja senki 200 ezer euróért elkótyavetyélni a házát, amelyet 250 ezerért vett, inkább éveket vár, amíg vevőre talál. Hacsak nincs rákényszerítve. A brit ingatlanpiac a kilencvenes évek elején épp attól dőlt össze, hogy felmentek a kamatlábak, hirtelen sok ember nem tudta fizetni a lakásvásárlási kölcsön részleteit, ezért el kellett adnia a házát. Ettől hirtelen nagyon sok eladásra váró ingatlan jelent meg a piacon, ami a kereslet-kínálat viszonya értelmében lenyomta az árakat.

Van erre angolul udvarias kifejezés is, negative equity a jelenség neve.

NagyGa1: nekem júniusban járt le egy sváci frankban felvett (két éves futmaidejű) kölcsönöm, és utólag visszanézve a kamatok alakulását, jobban jártam így, mintha forintban vettem volna fel. Ez persze a jövőre nézve nem jelent semmit.