Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53848 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


A budakeszi csata

GroundZer0 cikke a Blog rovatból, 2008. június 4. szerda, 07:59 | 31 hozzászólás

[Ez a cikk GroundZer0 vendégmunkásunk ajándéka ötödik születésnapunkra. Az akcióról bővebben itt olvashatsz.]

A híres csatáknak se szeri, se száma. A thermopülei csata, A waterlooi csata, a sztálingrádi csata, The Battle of The Boyne – megannyi örökre megjegyzett harctér.

A csata, amiről alant megemlékezünk, nem tartozik a nevezetes ütközetek közé. A budakeszi csatáról alighanem még a legtanultabb történész-professzorok sem hallottak. Pedig ennek a csatának volt egy különlegessége, ami minden valószínűség szerint egyedülállóvá teszi a hadtörténelemben: egyetlen résztvevője sem érte el a 20 éves kort.

Történelmi, földrajzi és politikai háttér

Aki annak idején, a 70-es és 80-as években látta az Utánam Srácok, Az Öreg Bánya Titka, vagy a Vakáció a Halott Utcában című gyerekfilm-sorozatokat, az egyrészt elmondhatja magáról, hogy ismeri Jelisztratov Szergej szereplői munkásságának nagy részét, másrészt jól tudja: ha sok fiatal gyerek volt tartósan összezárva egy kis területen – háztömbben, városrészben, satöbbi –, akkor előbb-utóbb megtalálták a módját, hogy elszórakoztassák magukat. Nyilván sokan vannak köztetek, akik ezt saját tapasztalatból is megerősíthetitek – én is közétek tartozom.

Gyerekkoromat Budakeszin töltöttem. Ez a nagyközség (azóta város) Budapesttel közvetlenül határos, tőle nyugatra fekszik, gyakorlatilag a Jánoshegy túloldalán.

Volt Budakeszin egy lakótelep. Nem Békásmegyer-, vagy Gazdagrét-méretű, de a helyi viszonyok közt igen nagynak számított:

Aki ma ismeri, az nem tudhatja, mennyire más világ volt ez akkoriban. A középső terület, egy modern lakópark-szerű képződmény, még nem létezett – az alul-felül húzódó lakótelepek házai egy hatalmas rétet öleltek körbe.

Lakótelepek, igen. Ugyanis szigorúan megkülönböztettük a „házrengeteg” négy részét. Az objektivitás kedvéért nem árulom el, hogy mi melyik telepen laktunk.

Először is, ott volt az úgynevezett KISZ lakótelep (a pirossal jelölt tömb), a legrégibb, 74-es építésű, és ezért logikusan a legjobb embereknek otthont adó rész. Létrejöttében már akkor is homályba vesző módon szerepe volt a KISZ szervezetének, innen a közkeletű elnevezés, bár maguk a telep lakói soha nem használták ezt a formát.

A KISZ lakótelep szomszédságában állt a Másik lakótelep (kékkel jelölve). Ez az épülettömb hosszú évekkel később épült. A földrajzi közelség természetesen együttélésre – és sokszor kooperációra – késztette a két telep ifjúságát. Egyedül a fociban tartották végig a szigorú szegregációt („Nehogy má’ a Simóékkal legyek...”), amúgy a Kiszesek gyakorlatilag egy csapatnak számítottak a Másikosokkal, annak ellenére, hogy a felsőbbrendűségük mindig is egyértelmű volt.

A rét túloldalán terült el a Katonai lakótelep. Budakeszi határában a mai napig megtalálható az a laktanya, aminek a kiegészítője volt a lakótelep: itt kaptak lakást a laktanya tisztjei és családjaik. Mind területre, mind lakosságra és épületszámra nézve egyértelműen ez volt a legnagyobb a telepek közül. Azonban a rét eléggé elválasztotta a Katonaisokat a Kiszesektől ahhoz, hogy kialakuljon az ilyenkor természetes módon jelentkező ellenségeskedés és utálat. A Kiszesek tehát utálták a Katonaisokat, és viszont. Ez, persze, így túlzás: az utálat ugyanis emberi érzés, márpedig a Katonaisok egyértelműen nem emberek voltak, sokkal inkább ösztönlények, szinte állatok.

A település általános iskolája sajnálatos módon nem vette figyelembe ezt az alapvető különbséget, és a telepek ifjú harcosait gátlástalanul egy osztályba sorolta – ahol a Katonais állatok időnként meglepő módon egészen kedvelhető lényeknek bizonyultak. Azonban a látszat nem tévesztette meg a kis Kiszes héroszokat. A különállást nem lehetett félvállról venni: ha egy Kiszesnek Katonais barátja/szerelme volt, azt titkolta. Önbecsülés is van a világon!

A negyedik, zölddel jelölt telepről nem tudunk érdemben mit mondani. Döntő része túl későn épült ahhoz, hogy valós részévé váljon ennek a történetnek. Lényegtelenségét mi sem emeli ki jobban, mint az, hogy még nevet sem adtunk neki. Egyszerűen a Katonai telep elburjánzásának tekintettük. A terület egyetlen említésre méltó jelenséget tudott felmutatni: ez volt M. Katalin, a hetedhét országra szóló szépség.

A csata közvetlen előzményei

Tanult historikusok szerint egy csata kitöréséhez három feltételnek kell egyidejűleg fellépnie: érdeknek, lehetőségnek és haditechnikai háttérnek. Esetünkben a 80-as évek egyik korai nyarán állt össze e hármas konstelláció.

Az érdek adott volt. A Kiszesek részéről eltaposni a Katonais faj utánpótlását a föld színéről, és ezzel örökre bevésni nevüket az emberi faj történelemkönyvének arany oldalaira. Katonais részről a brutális, állatias erő fitogtatása játszott szerepet, no meg a túlélési ösztön. A másik két telep ifjúsága elsősorban nézőként kívánt részt venni az akcióban, bár néhány Másikos felvonult a Kiszesek oldalán.

A haditechnikai háttér ugyan eleinte még nem állt rendelkezésre, de ez nem lehetett akadály. A lehetőség pedig nem is lehetett volna jobb: a nyári szünet elején álltunk, valahogy csak el kellett tölteni a nyarat, és nem lehetett mindig csak focizni.

A csata kitörése

Persze kellett egy casus belli, vagyis a csatát közvetlenül kirobbantó ok is. Ez a többszöri és egyértelmű határsértés volt.

Bár hivatalosan semmiféle határ nem állott a lakótelepek között, az idők során kialakult egy kimondatlan egyezmény, ami szerint a Kiszesek és a Katonaisok közötti határvonalat az az ősrégi szilvafa jelentette, ami nagyjából a rét közepén állt, egyes szemtanúk szerint a honfoglalás óta, bár a mérete ezt cáfolni látszott. Míg a Kiszesek és a Másikosok végig kínosan ügyeltek rá, nehogy a demarkációs vonalon túl csináljanak bármit, lett légyen az jelentéktelen kutyasétáltatás, vagy nagyobb jelentőségű ügylet, mint például cserebogárvadászat, a Katonaisok egyre többször és nyilvánvalóan szándékosan, szinte provokatívan jártak át idegenbe. Nyilvánvaló volt, hogy ez így nem mehet tovább.

A Kiszesek vezetése megtárgyalván a helyzetet úgy döntött, hogy hadüzenetet küld a primitívek földjére, melynek értelmében a következő héten vér fog folyni. A Katonaisok becsületére legyen mondva, hogy nem rettentek meg a nyilvánvaló vesztük hírére. Elfogadták a hadüzenetet - persze mi mást csinálhattak volna? A fajtájukra jellemző módon, rendszeres esti incidensekkel próbálták előre letörni a bátor Kiszes hősök harci morálját: ne mondja senki, hogy a Katonais kutyák hirtelen maguktól kezdtek el csakis Kiszes területen szarni. Ám alantas kísérleteik hatástalanok maradtak.

A haditechnikai fejlesztések elkerülhetetlenné váltak. Szerencsére a rét környéke megfelelő faanyagot biztosított ehhez. A Kiszes szabadcsapatok egyik zsoldosa (aki Budakeszi másik végéből jött, de mindenképp harcolni akart) késeket ígért. Ezen ígéretét ugyan nem tudta valóra váltani, de a helyettesítő megoldásként hozott csokoládék is sikernek bizonyultak.

A csata

Elérkezett a nagy nap. A Kiszesek a telepi „focipálya” (egy fél kézilabdapályányi, legyalult földterület) végén, nyílt terepen építették fel a főhadiszállásukat. Brilliáns ötlettel rozoga vesszőkunyhónak álcázták az erődítményt. Lelkesedésüket az sem csökkentette, hogy az egyik építő a csata előestéjén játék közben a bázis tetejére ugrott, ami teljes hosszában beszakadt. A Katonaisok ezzel szemben teljesen kiszámítható és szánalmas módon a legjobban védhető pontra, a telepük házai közé állították a saját parancsnoki központjukat.

A hadműveletek reggel 9 óra tájban kezdődtek, mindkét oldalról erős felderítő akciókkal. A Kiszesek a Trafó néven ismert tereptárgy felől indulva, a Knáb János utcán át félig semleges területen haladtak, és a negyedik telepet megkerülve próbáltak a pondrók közelébe férkőzni.

Az ellenség felderítői viszont alighanem valami csatornát áshattak, mert a Kiszesek egyszer csak minden előzmény nélkül a saját területük szívében találták őket. Átlátszó próbálkozásuk, miszerint ők csak boltba mennek, nevetésre késztették a Kiszes védőket, hiszen egyrészt azon az oldalon egyáltalán nem volt bolt, másrészt a „vásárlóknál” nem találtak sem szatyrot, sem pénzt. A Kiszes sereg máris elkönyvelhette első túszait. Híre jött azonban, hogy a Kiszes felderítők egyike, bizonyos Sz. Gábor sem tért vissza. Mint később kiderült, a Trafó környékén ellenséges járőrbe botlott, és bár vitézül küzdött a túlerő ellen, végül legyűrték.

Délelőtt fél 11 tájban megindultak a csapatok. Előbb egy Kiszes elitkommandó vágott át a réten, az egyetlen kitaposott földúton. Meglepetésükre semmiféle ellenállásba nem ütköztek, simán eljutottak az ellenség főhadiszállásáig. Ez persze nem tévesztette meg őket: mivel tudták, hogy ez csakis valami csapda lehet – másrészt pedig kicsit el is fáradtak a mintegy 3 perces rohammenetben –, bölcsen az ideiglenes visszavonulást választották.

A Kiszes parancsnokság közben megfejtette a Katonaisok látszólagos eltűnésének rejtélyét. Egyrészt épp akkor ment egy izgalmas ifjúsági sorozat a tévében, másrészt a Katonaisok egy csapata hirtelen feltűnt a réten – ám meglepetésükre a Másik telep felé masíroztak! Ekkor még nem lehetett tudni, hogy ez valami briliáns elterelő művelet, vagy csak simán eltévedtek a szomorú sorsúak, de kisvártatva egy éles kanyarvétellel máris a Kiszes főhadiszállás felé vonult a csürhe – vagyis az utóbbi volt a nyerő tipp.

A Kiszes oldal tehát meglehetősen veszélyes helyzetben találta magát. Míg fő hadtestük az ellenfél cselből gyengén védett területén járt, az ellenség fő alakulata épp a Kiszes központot készült ostrom alá venni, amely tényt az ott (leginkább pokrócok alatt megbújva) tartózkodó, mintegy 3 fős vezérkar, Nádor főkapitánnyal az élen, egyre idegesebben konstatálta.

Ám ekkor megjelent a színen a mélységi bevetésről visszatérő Kiszes deszant. Látván a fenyegető szituációt, mintegy fél perc alatt elfoglalták harcállásaikat a saját főhadiszállásuk körül. Elkövetkezett a Pillanat: a két sereg gyakorlatilag teljes létszámban nézett farkasszemet.

A döntő ütközet

A kisebb csoportokra bomló Katonais szabadcsapatokkal szemben álltak a szintén kisebb, mobilabb egységekre tagolódó Kiszes honvédők. Mindkét oldal az „első puskalövésre” várt, ami azonban csak nem akart elsülni. Jó negyed órás állóháború után végül a két had vezére kölcsönösen kiszúrta, hogy a másik csapatnál semmiféle fegyver sincs – vagyis nincs minek elsülnie, elhajítódnia, vagy egyéb módon használatba lépnie. Ennél fogva a közelharc maradt az egyetlen lehetőség. Nyers erő a nyers erő ellen, ember az állat ellen - ahogy az az idők kezdetén volt!

Azonban ez a felismerés nem torkollott tettekbe, mert egyik hadoszlop sem kezdeményezett. Verekedésről nem volt szó. Mi több, ekkor kezdett derengeni szinte egyszerre a két oldalon, hogy tulajdonképpen a hadüzenetben semmiféle konkrétumról sem volt szó egyáltalán.

A Katonais armada lépett először: gyáván visszavonultak saját területükre. Miután a Kiszes táborban oszlani kezdett a fosszag, örömujjongásban tört ki a kicsiny, de oroszlánszívű társaság, fociztak egy jót, majd hazatértek megtekinteni a Halál archívuma című NDK-lengyel-jugoszláv partizánfilmsorozat aznapi részét.

Így ért véget a budakeszi csata, melyben a szerző, az esemény objektív közreadója is részt vett, bár azt nem árulja el, hogy melyik oldalon – ha már ilyen kínosan ügyelt rá, hogy a beszámolóból ez ne derülhessen ki.

Epilógus

Sz. Gábor felderítő este 6 körül ért haza, láthatóan megviselt állapotban. Mint beszámolójából kiderült, a Katonaisok elfogták, egy szőnyegporolóhoz kötözték, majd „botokat dobáltak a pöcsömre”, de ő még sanyargatott helyzetében sem árulta el, amit vallatói meg akartak tudni. Csak jóval később derült fény arra a körülményre, hogy leginkább azért nem mondott semmit, mert ő ugyan elmondott volna bármit, de foglyul ejtői igazából nem tudták, hogy mit is kéne kérdezniük.

Másnap e sorok írója a Katonais telepen található kisboltban összetalálkozott a másik oldal egyik képviselőjével, aki civilben osztálytársa volt.

- Szia, Béla!
- Szia, Penálen!
- Na, ott voltál te is tegnap a csatában?
- Nem, az apám nem engedett el.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (31)

1

nyelv-ész, 2008. június 4. szerda, 09:01 (#)

No hát jellemző, micsoda militáns nevelést kaptak ifjaink az átkosban :-)

2

gombfoci, 2008. június 4. szerda, 09:50 (#)

Groundzer0, új Forfa? :-O

3

geri, 2008. június 4. szerda, 11:56 (#)

Lol! Nekem legszebb gyermekkori emlékeim egyike, mikor cca. 15 fős "sereggel" "döntő rohamot" intéztem a hasonló létszámú, farakások mögött elbarikádozott "indiánok" ellen egy vidéki nevelőotthonban (vö. Custer tábornok). Az volt a mázlim, hogy a nevelőnő némi 10 percess sorba állítás és létszámellenőrzés miatt mégis visszaengedte az alakulatot a csatába, ami majdnem véget ért egy teljesen váratlan uzsonnaosztás miatt. :)))

Nem sokkal később legharcedzettebb elit katonáim segítségével bevettük a lakótömb alvégén található homokozót és a hozzá tartozó fát (kislapát, vödrök és más fontos szerszámok rejtekhelye!) az ott lakó szomszéd gyerekektől. Sajnos ellenállás nélkül, mert ők gyáva módon a napokkal korábban eljuttatott hadüzenet ellenére sem jelentek meg. (Anyu nem engedte ki őket, gondolom.) Akkor csak hatan voltunk, de a legelszántabbak lapulevélből készítettek maguknak busó-álarcot megszégyenítő rémisztő maszkot.

Durva volt. Még a lobogómat kitűztem a helyszínen (piros-fehér-zöld A4-es, a közepén koronával ékesített G betű), azt másnap reggel a legyőzött ellenfélnek volt képe a lépcsőházunk bejáratához visszacsempészni, és oda kiakasztani, mintegy bosszúként. Az ezt követő toborzási nehézségek miatt magányos kommandózás helyett inkább békeszerződésben rögzítettük a korábbi status quo-t, és a homokozó megmaradt közös használatban.

4

Penálen (a. k. a. GroundZer0), 2008. június 4. szerda, 12:25 (#)

Új Forfa??? Nyomoronc neofita... Természetesen "régi" Forfa (plusz Zárda) :DDD

Az új Forfa korában én már kivélnhedt felsős voltam :D

De, ha már belekezdtünk... Zseni néni? Szivola? Fehérpatkány? :D

5

Penálen, 2008. június 4. szerda, 12:28 (#)

"visszaengedte az alakulatot a csatába, ami majdnem véget ért egy teljesen váratlan uzsonnaosztás miatt. :)))"

No, ez összecseng a II. Budakeszi Csata végkifejletével, amiről majd a 10 éves évfordulón írok :D

6

Author Profile Page eszpee, 2008. június 4. szerda, 12:32 (#)

Váratlanabbnál váratlanabb helyeken bukkannak fel olyan szubkultúrák, amikből nem csak hogy teljesen kimaradtam, de egy szót se értek a kommunikációjukból. :)

7

Penálen, 2008. június 4. szerda, 12:38 (#)

Na, eszpee, akkor nagyjából átérzed a helyzetemet a techie posztjaid olvasásakor :D

(Bocs, túl magas labda volt :D)

8

Author Profile Page eszpee, 2008. június 4. szerda, 12:40 (#)

:) semmi gond

9

Penálen, 2008. június 4. szerda, 13:41 (#)

Ami pedig a kódszavak feloldását illeti, a blog alapítója bizonnyal szívesen (és könnyen) segít neked :D

10

Author Profile Page eszpee, 2008. június 4. szerda, 13:42 (#)

Nem is az, hogy annyira zavarna, hogy nem értem, csak rácsodálkoztam. (Nyilván centinyit sem leszek közelebb a valódi információhoz, ha tudom, hogy mondjuk Zseni néni a sarki fagylaltos volt.)

11

maple, 2008. június 4. szerda, 15:08 (#)

GZ molnárferenci babérokra tör.
grat: maple

12

Penálen, 2008. június 4. szerda, 15:21 (#)

Kösz, Syrup kollegina :D

13

Author Profile Page PAStheLoD, 2008. június 4. szerda, 18:34 (#)

Az a jó a nörd/gyík szubkultúrában, hogy van annyira pofátlan, hogy az egész internetet a homokozójának tekinti, és az "inszájder" szlenget például könnyen felleled a wikipédián :)

Sajnos nekem kimaradt ez a kis "urban warfare" alapozó, kevesen voltunk ahhoz a lakótelepen. Plusz inkább a 486-ost püföltem, mint eretnek - konzolos tévénéző - nyolcéveseket dobáltam homokkal :]

14

rhapsodhy, 2008. június 4. szerda, 18:43 (#)

olyan volt, hogy mi voltunk fent a gazosban, a másik csapat meg egy fát védett, mint főhadiszállást. A mi bunkerünk túl jó volt, sokan őrizték, és nem nagyon találták meg, illetve az utolsó pillanatban egy bátor harcos elvitte a helyéről a zászlónkat, hogy ne tudja megszerezni a gaz ellen. Azonban mivel nem tudtuk bevenni a fát, a csata úgymond döntetlenre végződött, és egy hónap múlva a két ellenséges csapat kbvázi egyesült.

15

The Tornado, 2008. június 4. szerda, 19:50 (#)

Kisz, Másik, Katonai?

Én a katonaiban nőttem fel, de mi tovább osztottuk a rendszert. Mi a réten túlra csak ritkán merészkedtünk, max ha fel akartunk tekerni a vadasparkhoz a villám (?) utcánál lévő nagyon durva emelkedőn, vagy ha kerestük a bajt!

Mi az alábbi map szerint osztottuk fel a területet, nekünk az volt a világ, közre is adom hadd okoljun a világ :)
http://www.cloneshit.hu/content/2008/06/map.jpg

És a kazánház körüli házak mindig összetartottak, mert minden közös volt, az kazánháztól a játszótéren át a kisboltig ! Az volt még egy másik világ!

16

Penálen, 2008. június 4. szerda, 20:08 (#)

Tornado,

a szánkópálya bejelölésével tökéletesen validáltad a beszámolód! Keblemre, földi :D

Nem tudom, melyik generációhoz tartozol, és, pölö, emléxel-e azokra az időkre (70es évek vége, max 80as évek legeleje), még a "kék" házak megépülése előtt, ott még egy ilyen földes-poros fcoi kispálya volt, meg pár gyümölcsfa. Csak a házak épülése okán lett ott emelkedő, és szánkópálya.

Ja, és mintha a kék daruskocsira is emlékeznék... :)

17

gombfoci, 2008. június 4. szerda, 20:12 (#)

#5 Nyomoronc neofita...

és még katonais is... :-O

18

Penálen, 2008. június 4. szerda, 20:13 (#)

Mármint #15, gondolom :D

19

gombfoci, 2008. június 4. szerda, 20:17 (#)

#15 The Tornado

tök jó a térkép! :-) Én a piros házakban laktam. :-)
hahh, és a sárga házak mögött, ovi előtt mindig jött a vattacukros bácsi.

20

The Tornado, 2008. június 4. szerda, 20:36 (#)

Penálen, 82-es vagyok és szerintem csak 84-85-ből vannak csak meg az első emlékeim a kékházakat még csak felfogni se volt lehetőségem, viszont a szánkópálya (a mellette futó nyított vízelvezető csatornával, ahol egy téli szezon alatt nagyon sok fog és fej tört ki és be) az valóban egy kult hely volt :)

Bár a fun-faktora szerintem esett azzal, hogy áthúztak a pályán egy utat :(

gombfoci, te is nyomtál anno KAZÁNKÖRÖKET?

21

Dr. Minorka, 2008. június 4. szerda, 21:57 (#)

Veterán találkozó...

22

Penálen, 2008. június 4. szerda, 21:59 (#)

Táposnak volt beszólni??? :)

Amúgy, na ja, az az út nem kellett volna...

23

The Tornado, 2008. június 4. szerda, 22:12 (#)

egyszer leszállt három helikopter (Mi-8, talán egy Mi-24-es is volt köztük), a legenda szerint azért mert a bodrogigyula meg akarta venni a jánoshegyet, de ez felnőtt fejjel biztos kamu, hiszen akkor miért pont a rétre szállt volna le a hegy helyett?

good times!

24

Penálen, 2008. június 4. szerda, 23:08 (#)

Pont a Réten, a Szilvafa mellett szállt le egyszer egy helikopter, de az a nagy, amelyik sárga és permetezni szokott. asszem, az is permetező volt és meghibásodott.

Illetve, egyszer augusztus 20-án egy katonai helikpoter szállt le a Budaörsi reptérről a légiparádéra menet (a fél légiflotta felettünk ment el és jött vissza az aug 20-i légiparádékkor), de ez már nagyon halvány emlék... Nagy, hatalmas sötétszürke heli volt, az a hosszúkás.

No, és akkor még nem is hoztuk szóba az évente legalább egyszer kötelező búcsúkat a céllövöldékkel és óriáshintákkal :DDD

25

katmandu, 2008. június 5. csütörtök, 06:11 (#)

Off:
Penálennek:
Ó, helikopterek!

Ha a permetező kopternek dupla forgószárnyai voltak (egymás felett 2x3 lapátos, ellenirányban forgó rotor) és a farkán _nem_ volt kis függőleges stabilizátor légcsavar, akkor valsz az egyik legelterjedtebb kukacbombázó volt, a Kamov Ka-26-os (a levehető utaskabin helyén permetező tartállyal és kétoldalt kinyúló szórókarokkal):
http://totalcar.hu/tesztek/haszon/kamov/

A MN-ben hadrendben állt a kabinos, utasszállítós változata is. Egyetlen század volt belőle az országban és én véletlenül pont ezek mellett szolgáltam, naponta vakargattam őket :) Ezzel a géppel pl. egész biztosan találkoztam naponta (mert csak nálunk lehetett):
http://www.repulomuzeum.hu/Leltar/Leltarfotok/Ka-26lt.htm

Nagy katonai kopter, a légiparádés időkből:
Ha olyan volt, mint egy túlméretezett csirkecomb, oldalt kerek ablakokkal, akkor az egy Mil Mi-8-as szállítógép lehetett, azokból ugráltak az ejék a parádén.
http://en.wikipedia.org/wiki/Mil_Mi-8

Ha viszont elnyúlóan hosszúkás, áramvonalas, ijesztően cápaszerű gép volt, elöl egymás feletti pilótaablakokkal, kétoldalt rakétabölcsőkkel, akkor az egy jóféle Mil Mi-24 harci helikopter lehetett, Szentkirályszabadján volt egy ilyen ezred, ők sűrűn jártak fel parádézni:
http://en.wikipedia.org/wiki/Mil_Mi-24

Bocs az offolásért.

26

Penálen, 2008. június 5. csütörtök, 10:10 (#)

ReOff:

Igen, a permetezős természetesen ez a fajta volt. A másikra már nem emléxem, nagyon rég volt, de akár lehetett az első féle is.

Na, tanultunk valamit :)

27

calabashhead, 2008. június 6. péntek, 00:57 (#)

Micsoda harc és gengesedés! Üdítő olvasmány volt...

28

Penálen, 2008. június 6. péntek, 10:30 (#)

Köszi.

29

Budakeszi , 2010. február 28. vasárnap, 17:47 (#)

A cikkben alapvető hiba van, a Kisz lakótelep Kb. 1972-ben kezdett épülni és nem a pirossal jelzett Arany János utcában, hanem a mögötte lévő József attila utcában. Azt a sort hívták Kisz lakótelepnek.

30

Lenin, 2015. március 28. szombat, 00:08 (#)

72-ben koltoztunk be a Lenin lakotelepre (sargaval jelolt resz).
Tehat a KISZ-esesk voltak az uj bevandorlok (74 kornyeke).
A Ret a mienk volt es az is maradt vegig. A tobbi stimmel.

31

Bodza, 2017. június 13. kedd, 12:53 (#)

Igen!! A RÉT a miénk!!! A következő támadásra 2017június 22-én alkonyatkor számíthattok alattomos KISZ-esek!!!! Az offenzívát WLF=!+CX fedőnév alatt tartjuk nyilván immár 38 éve. Ja, és egyébként a bogáncsot ki kellett vágni a kis fürtjeimből. Reakció híján a szilvafa és a hozzá tartozó földterület a miénk. Mi 22-én este ott leszünk. Ha nem mertek kiállni ellenünk, továbbra is magunkat tekintjük egyeduralkodóknak a rét felett, csakúgy, mint az elmúlt 45 évben.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork