Oroszlánkölykök
stsmork cikke a Blog rovatból, 2009. december 24. csütörtök, 14:21 | 12 hozzászólás
Felhívott nemrég egy régi barátom, akivel egyébként nem tartjuk a kapcsolatot, s az „Örökifjúság" nevű cég étrendkiegészítő termékeit ajánlotta szíves figyelmembe. Persze nem ezzel kezdte, hanem azzal, hogy szeretne elmesélni egy személyes történetet. Neki valamikor régen fájt egyszer a lába, de aztán elkezdte szedni rá az Örökifjúság valamilyen tablettáit, és azóta kutya baja.
Gondolom, a multi-level marketing tankönyvben szerepel valahol, hogy új ügyfelek becserkészését érdemes mindig valamilyen személyes kis történet elmesélésével kezdeni, de az már nincs benne, hogy ha ezt olyan valakivel tesszük, akivel hosszú évek óta nem beszéltünk, akkor a „személyes történet" rettentő lámának hangzik. A célszemély ilyenkor azt fogja magában gondolni, hogy úristen, mi a franc közöm van nekem a te fájós lábadhoz? Ami ráadásul már nem is fáj?
Szerencsére hamar a lényegre tért, nevezetesen, hogy érdekelnek-e engem az „Örökifjúság" étrendkiegészítői? Erre mondtam, hogy elvileg igen, én ugyan nem szedek ilyesmit, de a családban többen igen, és ha elküldi a webszájtjuk címét, akkor szívesen végignézem a termékeiket. Ó, hát az nem úgy van. - Hogyhogy? - kérdeztem csodálkozva. - A webszájton semmilyen információ nincs a termékekről, - hangzott a válsz - ez az üzletpolitika része.
Nagyot sóhajtottam. A multi-level marketing első számú baromsága ez az értelmetlen titkolózás. Egy detektívregény olvasásakor tényleg zavaró, ha előre tudom, ki a gyilkos, de egy „ingyenes és semmire sem kötelező termékbemutató" előtt igenis pontosan szeretném tudni, hogy mire áldozom fel az időmet, mielőtt odamennék. Ezt annak idején már az amwayesek sem értették, és úgy látszik, hogy ezen a téren azóta is egy helyben topog az MLM-tudomány. Az esztelen titkolózás aztán olykor egészen groteszk párbeszédekhez vezet: engem egyszer egy amwayes azzal akart befűzni, hogy menjek el az előadásra, ha sok pénzt akarok keresni. Erre mondtam, hogy köszönöm, de én nem akarok sok pénzt keresni. Nem baj, menjek csak el, mert ott nagyon sokat lehet tanulni. Mondtam, hogy köszönöm, de tanulni se akarok, már így is épp elég gazdagnak és okosnak érzem magam.
Örökifjú barátom egy kilencven perces előadás végighallgatására invitált meg kedvesen. Mondtam, hogy köszönöm, de egyrészt nincs kilencven percem, másrészt jobban szeretem saját magam összeszedni az engem érdeklő információkat, célszerűen az internetről, úgyhogy ha küld nekem e-mailen egy PDF árlistát, amelyben a készítmények összetevői is szerepelnek, azt szívesen végignézem, és esetleg össze is hasonlítom a konkurencia hasonló célú termékeivel. Ó, azt nem lehet - hangzott a válasz. És miért nem? Azért - magyarázta - mert az interneten rengeteg hülyeség is kint van, így aki onnan tájékozódik, az szinte biztos, hogy nem jut korrekt és részletes tájékoztatáshoz. Ha viszont rászánom a másfél órát, akkor egy szakember fogja nekem elmondani az összes fontos adatot, aki biztos, hogy nem tájékoztat félre, és nem is hallgat el semmit.
A neten tényleg sok hülyeség is fent van, ezt én is nap mint nap tapasztalom. De azt is észrevettem, hogy egyedül az orvosok szoktak hevesen tiltakozni emiatt: se a tanárok nem panaszkodnak, hogy a diákok a tankönyv helyett az internetről készülnek fel, se az autókereskedők, hogy a vásárlók otthon a számítógép előtt ülve böngészik végig a cégek ajánlatait, ahelyett, hogy - időt és fáradtságot nem kímélve - személyesen végigjárnák az összes használtautó-kereskedést.
Egyikünk sem tudta meggyőzni a másikat, így végül abban maradtunk, hogy ha lesz egyszer másfél órám erre a termékbemutató beszélgetésre, akkor jelentkezem.
Néhány héttel később felhívott az ingatlanügynökünk (régi álmunk ugyanis, hogy nagyobb lakásba költözzünk), hogy talált nekünk néhány ígéretesnek látszó lakást. Mondtam, hogy nagyszerű, küldje át e-mailen a részleteket. Nem - mondta -, jobb lenne inkább személyesen beszélnünk. Én meg gyanútlanul beleegyeztem.
Találkoztunk egy kávézóban, és meg is mutatta a lakások anyagait, de igazából egyik sem felelt meg nekünk. Nade ha már úgyis találkoztunk, van itt még valami, amiről szeretne beszélni. Hallottam-e már az „Oroszlánkölykök" nevet? Nem hallottam. Nos, ez egy hűségkártya, több kereskedelmi lánc is tagja már, és két nagy előnye van: egyrészt a vásárlásaim után nem pontokat, hanem pénzt kapok vissza, másrészt nem csak a saját vásárlásaim után jár a jutalom, hanem az általam beszervezett tagok vásárlásai után is.
Húha - gondoltam - mibe keveredtem már megint? Hamar kiderült az is, hogy a környékünkön egyetlen olyan üzlet sincs, amelyik tagja lenne az „Oroszlánkölykök" hűségkártya-rendszernek, így a város másik végébe kellene járnom vásárolni, ha a hűségkártyámat használni szeretném. Ezt még az ingatlanos barátom is túl nagy áldozatnak találta, így rögtön ugrott is az MLM-tankönyv következő sablonkérdésére: Jó, de ha én nem, akkor nincs-e valaki a családban vagy az ismerősök között, akit esetleg érdekelne a dolog?
De van! - vágtam rá rövid gondolkodás után -, egy régi barátom, akivel egyébként nem tartom a kapcsolatot, de pár hete felhívott. Megadom a számát, és biztos vagyok benne, hogy őt érdekelni fogja a dolog! - mondtam, és igyekeztem közben nem vigyorogni.
Megosztások Facebookon és Google Readerben
Hozzászólások
Eddigi hozzászólások (12)
, 2009. december 24. csütörtök, 14:38 (#)
ezt a rövidrezárást hívom én az ügy elegáns, mondhatni arisztokratikus elintézésének. respect.
, 2009. december 24. csütörtök, 14:49 (#)
Ez a Lyoness vagy mi a túró a Sciennet "forradalmian új" pilótajátékának a folytatása. A scienes vezérkar már a kaptárban van, a lóvén az APEH risztel a vámosokkal, de a pilótajáték örök!
, 2009. december 24. csütörtök, 15:34 (#)
epic :)
végre nem egy blog ahol karácsonyi ömlengés a mára jutó post :)
, 2009. december 24. csütörtök, 17:12 (#)
Megvettük.
, 2009. december 24. csütörtök, 21:20 (#)
Én valahol sajnálom a srácot, az MLM munkát nagyon kevesen vállalják nem muszájból.
A titkolózásnak még az internetes idők előtt is pont az volt a lényege, hogy amikor személyesen találkozol az értékesítővel, ne tudd összehasonlítani a terméket a konkurenciával.
Ha bemész egy boltba 20-30 dezodor közül választhatsz, esetleg végigszaglászhatod őket, de ott lehet a kedvenc márkád és ránézésre is össze tudod hasonlítani az árakat.
Ha viszont előtted ül egy ember és mutat egy egyébként tényleg jó terméket, ráadásul még lehetőséged sincs az összehasonlításra, akkor sokkal nagyobb esélye van, hogy el is adja a cuccost.
És talán nem is hülyeség ez a stratégia, a vevők nagy többsége nem fog az interneten bogarászni az árakat böngészve, legalábbis ha nem így lenne, akkor ez az üzleti modell már rég megbukott volna.
, 2009. december 25. péntek, 00:08 (#)
Asszem: Csak úgy tájékoztatásul mondom, hogy az MLM, mint üzletpolitika már rég megbukott. Az, hogy újra és újra előjönnek valami MLM-re épülő termékkel, nem cáfolja az előbbi állításom: nem tesznek mást, mint ugyanazt a sz*rt más színre festik. Attól függetlenül egy MLM-hálózatba belépés után két lehetőséged van: inged-gatyád rámegy, hogy a hálózatba lépés ill. bennmaradás feltételeit teljesítsd, valamint szép lassan nem marad barátod, akivel leülhetnél egy sörre, mert mindenkit elüldöztél a termékbemutatókkal...
, 2009. december 25. péntek, 08:05 (#)
Az MLM hagyományos élőhelye az USA, eredeti létformájában ott figyelhető meg. Ez az értékesítési forma ott még mindig életképes, a házhoz jövő ügynök ott "menő" dolognak számít. No nem az ügynöknek, hanem a vásárlónak. Az amerikai honpolgárnak ügyvédje van, orvosa, biztosítási ügynöke, autószerelője, stb. Persze ügynöke is. Úgy beszél róla, birtokos esetet használva, mintha ezek az emberek kizárólag az ő szolgálatára lennének ("van egy remek szerelőm").
Amerikás magyar ismerőseim ilyen magánszámai után ("azt mondta az analitikusom...") mindig megkérdezzük, hogy van-e aneszteziológusod meg patológusod is?
Általában nem értik.
, 2009. december 25. péntek, 14:25 (#)
Az olyan MLM cégek, amelyek nem dolgoznak az interneten valóban ezeket az időt pazarló és kevésbé hatékony módszereket használják ügyfelek és üzlettársak szerzésére.
Van abban valami igazság, hogy a személyes kapcsolat többet ér, mint a személytelen (interneten) és minden valószínűség szerint hatékonyabb is. A baj csak ott kezdődik, hogy hiába személyes a kapcsolat, ha azokat akiket különféle trükkökkel elrángatnak egy bemutatóra, egy fikarcnyit sem érdekli az, amiről ott papolnak.
Egy másik gond az, hogy akik nem először hallanak egy MLM bemutatót (esetleg komoly előítéleteik vannak), azok annyira unják az előadásokat, hogy bármilyen érdekfeszítő információ felett elsiklanak, mert pont a lényegre nem figyelnek már oda, így fölöslegesen vannak jelen.
Érdemes az internetet valamilyen szűrőként használni, hogy azokkal alakítsunk ki személyes üzleti kapcsolatot, akiket ez valójában érdekel, így egyik fél részéről sem időpocsékolás a dolog.
, 2009. december 25. péntek, 17:45 (#)
Asszem (#5),
ne tedd. Én majd másfél éve vagyok munkanáélküli, azóta olyan - általában fordítási - munkákból élek amiket hál istennek ismerőseim révén szerezni tudok. Namost, mivel ez nem rendszeres, volt már olyan, hogy hónapokig kellett feleannyiból élnem, mint egy normál átlagember kb 2 heti fizetése. Volt, hogy egy hétig nem nagyon ettem vajaskenyéren és krumplin kívül mást. Megtehettem volna, hogy elmegyek ilyen "Desajnálom szegént, ő is muszájból vállalja" típsuú munkákat csinálni, de pont ezért nemt ettem - mert van egy határ, ami alá akkor se megy az ember, ha emiatt néha majdhogynem éheznie kell a szó legszorosabb értelmében.
Nyilván, van egy olyan pont, amikortól az ember félredobja az elveit és az önbecsülését. Ha gyerekeket/rokonokat kell eltartani, ha drága gyógyszerre kell a pénz, ha tényleg nincs más lehetőség pénzszerzésre, mondjuk. De nagyon kétlem, hogy az MLM-esek nagyon, de nagyon döntő része ilyen lenne. Ergo, őket nem a szükség, hanem csak a több pénz viszi rá erre. Vagyis nem kell sajnálni őket.
Sztem.
, 2009. december 25. péntek, 22:18 (#)
Az MLM csalás.
Még akkor is, ha nem pilótajáték. Mert nem az, ne keverjük.
A klasszikus pilótajáték elve szerint az új belépők pénzbefizetéséből finanszírozzák a korábbi belépők jövedelmét.
Törvényszerűen összeömlik, mivel több pénz kifizetését igéri, mint ami a rendszerbe be tud kerülni.
A normál MLM-ben csak jutalékot fizetnek a magasabb szintre kerülőknek az alájuk belépők értékesítése után (azt is kontrollált szabályok szerint). Itt csak azt a pénzt osztják el, ami tényleg befolyt.
Ez még nem bűn, és igazából törvény szerint nem csalás, csak közvetve az. Az a gond, hogy a beigért magas jutalék kifizetés miatt kénytelenek drágán adni a terméket (ezért kell a személyes rábeszélés, alapból senki sem hülye dupla áron megvenni valamit).
Márpedig idővel kifullad a multi level, nem lesz több vevő és a későbbi belépők nem tudnak pénzt keresni.
Vagyis a hibás üzleti modell egy lufi növekedésre és törvényszerű leeresztésre van itélve. Ezért kell különlegesnek hazudni a terméket, mert ha össze lehet hasonlítani interneten az árakat, akkor megette a fene az egészet...
, 2009. december 26. szombat, 14:29 (#)
Szerintem a sajnálattal nincs baj, én is sajnálok mindenkit, aki hülyeségekbe öli a pénzét meg idejét. Viszont ha ez a sajnálat abban fejeződne ki, hogy fizetek is neki, azzal csak konzerválnám a szerencsétlen helyzetét, tehát a legjobb, amit tehetek vele, ha nem adok egy fillért se a kihagyhatatlan ajánlataira, aztán ha kigyógyult belőle, még sörözhetünk meg minden.
, 2009. december 27. vasárnap, 10:00 (#)
nyelv-ész, #7:
azt, hogy "a négerem" már nem mondhatják, most ez van helyette... =}
Menü
-
Listák
» Filmek
» Könyvek
» Éttermek - térképpel!
» Receptek
» Mobil videók -
Feedek
A Kispad-feednek most
olvasója van. Szeretnél közéjük tartozni? Ezen az oldalon mindent elmagyarázunk.
Impresszum
Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork