Zenefelismerés - a XXI. század mikrohullámú sütője

ervin cikke a Blog rovatból, 2010. május 6. csütörtök, 14:17 | 16 hozzászólás

Előfordulhat, hogy a cikk címének a későbbiekben sem lesz sokkal több értelme, ezzel együtt hadd kezdjem némi meghatározósdival. A mikrohullámú sütő számomra ugyanis nemcsak konyhai eszköz, hanem egyszersmind önmagán túlmutató fogalom. Ha ezt sikerül tisztáznom, utána tényleg a zenéről lesz szó.

Sok van, mi csodálatos.

A csodák között sok olyasmi akad, ami némi gondolkodással vagy utánaolvasással egyszerűen érthetővé válik számomra, és megszűnik csodának lenni. Vannak azután olyan dolgok is, amelyeket vélhetően akkor se értenék meg, ha éveket töltenék a tanulmányozásukkal, ezek megmaradnak a csoda kategóriában. A kiemelt helyet azonban azok a dolgok foglalják el a képzeletemben, amelyeket ésszel megértek ugyan, vagy legalábbis nagyjából, viszont ennek ellenére nem vagyok hajlandó elhinni őket.

Utóbbi típus megtestesítője a mikrohullámú sütő. Minimális wikipédiázás kell csak, hogy megtaláljuk a működési elvének leírását. De magyarázhat nekem, aki amit akar a dielektrikus tulajdonságokról: az, amikor én egy perc halk zúgás után kiveszem a mikróból a továbbra is hideg pohárban a meleg tejet, az csoda. És ez jól van így, a többi csodálatos dologgal egyetemben: nekem a következő példám általában a bakelitbarázdából dekódolt szimfonikus zenekar szokott lenni, de mostanra talán többen rájöttetek arra, hogy hasonló cipőben járunk, és nektek is megvannak a saját létező csodáitok.

Most pedig következzen a zene.

Az egyik nap délutánján a Nyugati pályaudvar mellett vitt az utam. Az Eiffel téren már javában szereltek az esti koncertre, közben pedig háttérzene szórakoztatta a munkásokat és a nagyérdeműt. Az épp hallható szám felkeltette az érdeklődésemet, és eszembe jutott, hogy érdemes lenne utánanézni, hogy mi ez.

Általában úgy szoktam próbálkozni, hogy megjegyzem a remélhetőleg angol nyelvű szöveg legkevésbé közhelyes részét, és rákeresek a weben. Ezúttal viszont alig volt szöveg, és azt sem értettem tisztán. Előkaptam a telefonomat, felvettem egy kis részt a számból a gyalogosok, az autók és egy jókor érkező mentő zajával együtt. Otthon aztán nekiálltam, hogy valamelyik webes zenefelismerő oldallal elvégeztessem a munkát. Sajnos az én telefonom túl buta ahhoz, hogy ilyen programok elfussanak rajta, ráadásul a roppant szerencsétlen .amr formátumban rögzítette a zenét, így azzal se tudtam mit kezdeni. SOS-levél eszpeének, aki azt mondta, hogy ha adok neki egy mp3 fájlt, akkor fut egy kört a HTC-jével.

Újabb kör a weben. Egyetlen keresésre előállt egy ingyenes médiakonvertáló programocska. Megcsináltam az mp3 fájlt, levágtam a mentőszirénát, maradt alig több mint 10 másodpercnyi, elég kevéssé jellemző, viszont annál zajosabb hanganyagom:

Azt mondtam: ha ebből kikalkulál valamit a Shazam, vagy a Midomi, vagy mittoménmi, akkor leborulok a XXI. század előtt. Eszpee néhány perc múlva jelentkezett, ezzel a találattal (Erlend Øye - Ghost Trains):

Leborulok a XXI. század előtt.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon és Google Readerben

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (16)