Majális

ervin cikke a Blog rovatból, 2012. május 1. kedd, 21:26 | 8 hozzászólás

Amikor utoljára jártam a városligeti majálison, szerintem még kötelező volt kimenni. Így aztán a mai vizit egyszerre volt állapotfelmérés, élő baloldali skanzen, meg a nyári kánikulához illő időtöltés. Szedett-vedett megfigyelések:

Minél barkácsjellegűbb egy szakszervezet jelenléte, annál emberibb. A magukat körülkordonozó nagycsapatok, például a vasutasok meg a vasasok sehol nincsenek például a háttérbe húzódó HVDSZ 2000-hez képest, akikről eddig sose hallottam, de még második pillantásra is egészen jófej piknikezőknek tűnnek.

Moldova egyszerű, ünneplő munkásingben ül a dög melegben egy kis kempingasztalnál, és dedikál. Közvetlenül mellette a Kádár János Baráti Társaság asztala - micsoda együttesnév lehetne belőlük. De az ott üldögélőket az életkoruk alapján még meg is tudom érteni, szemben a kicsit odébb, „Lenin könyvek" feliratú halom mellett feszengő, ránézésre 20 körüli fiúval, akit csak bámulni tudok. Pedig tuti jó története lehet.

A „régen minden jobb volt" jegyében az egyetlen valódi zenét egy apró, Szociáldemokrata Párt feliratú sátorba tömörülve, és részben abból kiszorulva, nyomja négy öregfiú, akik ránézésre még az első kalózszalagokról tanulták be a Smoke on the Watert, viszont ma is el tudják játszani. A nagy csilivili színpadokon eközben csupa playback vagy fél-playback megy, és hogy az alázás totális legyen, még ebben is egy old-timer, Somló Tamás bácsi a legjobb, akiről nem egyértelmű, hogy a háta mögött virító MSZP-szlogen, a „Munka és család" melyik felét képviseli, de énekelni még így, ilyen időben és ilyen állapotban is sokkal jobban tud, mint az újabb évjáratú titánok.

A legadekvátabb nevű résztvevő szervezet egyértelműen a Május 1. Társaság, utólag már nagyon sajnálom, hogy nem kérdeztem meg tőlük, mit képviselnek. Az abszolút többségben levő baloldal vibráló sokszínűsége amúgy is megkapó: van itt valami Marx Károlyos kör, szocik, szocdemek, munkások, még munkásabbak, a nagyon munkások, kádárosok, leninesek, a kommunista szót ugyan nem láttam sehol kiírva, de biztosan volt az is, és akkor a Demokratikus Koalíciónak még a közelébe se merészkedtünk.

A zemberek pártja és kormánya eközben persze sehol. Vélhetően nem is lennének népszerűek; ennek ellenére a távolmaradást én nem annyira gyávaságnak látom, mint inkább tárgyszerűségnek. A zemberek betöltötték a szerepüket: a kétharmad megvan, a zavaró fékek és ellensúlyok ennek megfelelően már nincsenek meg, akkor meg mit keresnének itt. Mondjuk valami ütős jobbikos jelenlétben bíztam egy kicsit, már csak az izgalom kedvéért is; ehhez képest az egyetlen reményemről, egy félkatonai dresszben, harsányan műsorközlő fiatalemberről kiderült, hogy Thürmer Gyula könyvét ajánlja megvételre.

A végére pedig egy szomorú hír: kihalt a sör-virsli hagyománya. Jó kétórás barangolás alatt egyetlen helyen, az állandó Sörsátorban láttunk csak virslit az étlapon (enni ott se ette senki), egyébként az egész Ligetben egyetlen pár virslit nem sikerült felfedeznünk a kifőzdékben. Embertelenül globalizálódó világunkban a gyros az új virsli, a sült kolbász meg az új sült kolbász. Zsíros kenyér sincsen. Botrány.

És egyetlen, az egyik kolbászkimérés előtt sokat tudóan rám pillantó, negyven fokban is kesztyűt-kalapot viselő idős úrhölgy kivételével fel se fogja a sétálgató tömeg, hogy mit veszítünk ezzel.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (8)