Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53955 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Madarat tolláról

Ervin cikke a Fotó rovatból, 2004. október 6. szerda, 17:07 | 4 hozzászólás

tollas dinóAz újjávarázsolt Magyar Természettudományi Múzeum jelenleg egyszerre mutatja be a kínai tollasdinó-leleteket és Frans Lanting híres állatfotós képeit. A látogatást mégsem e két nemzetközi kunszt teszi kötelezővé, hanem az előcsarnok falaira száműzött, nem reklámozott hazai kiegészítés, amelynek megtekintéséhez szerencsés esetben még jegyet sem kell váltanotok.

Nézzük a kínálatot sorjában.

Tollas dínók

Kína brutálisan gazdag múltú civilizáció. A legutóbbi olvasmányélményem (erről majd külön post is készül) után nem is lepett meg túlságosan, hogy nemcsak a világ valódi földrajzi felfedezőit tisztelhetjük bennük, hanem a jelek szerint a papírpénz, az iránytű, a puskapor és még ki tudja, miféle csodák mellett a madarakat is ők találták fel. Legalábbis ezt igyekszik bizonyítani a brit segítséggel hozzánk is eljutott kiállítás, amelyen ősállatok csontvázait tartalmzó kőzetmintákat csodálhatunk meg. Nem értek a dologhoz, meg aztán tetszik is az ötlet, így eszem ágában sincs megkérdőjelezni a bemutató fő tézisét, amely szerint a mai madarak tulajdonképpen ki nem halt dinoszauruszok.

Az viszont laikus szemmel egyszerre megdöbbentő és szórakoztató, hogy milyen leletekből képesek a tudósok efféle következtetéseket levonni. Az egyik kőtáblán csontvázszerű rajzolat látható, az egyik sarokban magamtól észre sem vett, apró, alig elszíneződött folttal. A szakemberek nagyjából ennyiből triviálisan bizonyítottnak tekintik a tollas farok meglétét. Egy másik fosszílián nagy dzsumbujba kavarodott csontkollekció figyelhető meg; ebből a teljesen lehetetlen alaphelyzetből az illető madár minden tulajdonságát kimutatják, kivéve talán azt, hogy a szülei jól bántak-e vele fiókakorában.

Ezért is, meg az érdekes magyarázatok miatt is érdemes végigmenni az ideiglenes pavilonsoron. Most, hogy leírni ugyan még nem tudom a nevüket, de már kezdem érezni a különbséget a konfucianoszaurusz, a gaudiszaurusz meg az egyéb madaroszauruszok között, illetve ráébredtem arra is, hogy a mai madarak közül egyedül a dél-amerikai hoacin fiókáinak vannak mászásra alkalmas karmai a szárnyak végén, sokkal nyugodtabbnak érzem magam. Mindazonáltal a kiállítás fordítóinak üzenem, hogy a "Nézd" felszólítás egy d-vel írandó.

Frans Lanting

Frans Lanting féltucat különböző elitfényképezőgépet használ kismillió célobjektívvel, feltehetően nem zsebből fizeti a heti huszonötezer negatív előhívását, és a jobban fizető expedíciókon minden bizonnyal külön társzekérrel szállítják utána a komplett stúdióvilágítást, amelyet saját bevallása szerint szívesen használ a természetes fények kiegészítésére. A fotóssztár a föld minden érdekes zugában heteket töltött az ott honos állatok fényképezésével, meg sem próbálom tettetni, hogy nem irigylem érte rettenetesen.

De a most kiállított képei közül tízből nyolc életlen.

Biztosan a nagyítás a ludas, kezdtem udvariasan. Na meg a helyzet, az életszerű körülmények. Ha a szavannán alkonyattájt egyszer csak egy hímoroszlán feje bukkan ki előttem a susnyásból, akkor minden bizonnyal nem kezdek módszeres állványszerelésbe, hanem kattintok egyet, amerre állok, aztán behúzom fülem-farkam, főleg a farkam, és mentem az életemet, mint szódás a lovát.

Na de mi van, ha a kaméleon is életlen, pedig az nem kifejezetten életveszélyes vagy nyughatatlan állat? Hiába, egyszerűen nem tudtam szabadulni az annyira közönséges amatőr rosszmájúskodástól, miszerint ennyi pénzből, ennyi idő alatt, ilyen cuccokkal én is tudnék ilyet. Ami persze nem igaz; de a jó fotóskiállítás nálam ott kezdődik, ahol a képek láttán ez eszembe se jut.

Mint például ezúttal, kint az előcsarnokban.

A csattanó

Végezetül irány az, amiért tulajdonképpen jöttünk volna, ha előre tudunk róla. A naturart magyar természetfotós csapat főként madárfotókat felvonultató, csatlakozó kiállítása szerény, de hozzá nem értő véleményem szerint magasan veri Lanting mestert, és látványszinten legalábbis pariban van az egyedi rajzolatú laoningi mészkődarabokkal.

Derék hazai versenyzőinket vajon miért nem reklámozzák? Biztosan van rá valami racionális ok, későn derült ki, hogy lesznek, már kinyomtatták a marketinganyagokat, satöbbi, udvariasságból meg kell előlegeznünk a pozitív forgatókönyvet. Így csak annyit jegyzek meg, hogy illett volna, jó lett volna, és ráadásul érdemes lett volna hirdetni őket, mert megérdemlik.

A magyar állatfotósokra az elmúlt időszakban két ügyből kifolyólag figyeltem fel. Az egyik Máté Bence, az ifjú titán, aki zsenge kora ellenére nehézsúlyú gedoétaállvánnyal a vállán indul útnak hajnalonként a mocsár felé, hogy sokórás idegtépő téblábolás és fondorlatos kattintgatás után nemzetközi díjakat söpörjön be. A másik Szentpéteri József, aki oly iszonyatosan átverte a National Geographicot egy kitömött jégmadárról készített, zseniális akciófelvételével, már, ha hihetünk a tételes és módszeres szakmai kritikának.

A szóban forgó anyagban utóbbi fotóstól nem láttam felvételt, Bence pedig nem az általam látott legerősebb képeivel szerepel, aminek következtében, no meg a masszív felhozatal mián még a képzeletbeli dobogóért is meg kell küzdenie. Példaképpen álljon itt Novák László Kócsagstart című überfényképe, amelyet nem átallottam lefényképezni, hogy ezzel a metaszintű ajánlattal is ösztönözzelek benneteket a múzeumlátogatásra.

20041006_dino_novak-laszlo-kocsagstart.jpg

Csak zárójelben, citromtintával említem meg egyetlen, piciny hasfájásomat a naturart művészeivel kapcsolatban. Néhány kivételtől eltekintve borzasztóan nem tudnak címet adni a képeiknek. Főleg az elmosódós-bemozdulós hangulatképekkel vannak bajban. Szellemmadár, kócsagszellem, tavi szellemrepülés, szellemvasút, szellemakármi - egy idő után elég szellemtelen. Nem mintha egyszerű dolog lenne egyedi címeket találni többtucat egymást követő madárfotónak, de talán nem is muszáj. Bőven elég lett volna, ha csak a fajok nevét írják ki, és hagyják, hogy a képek magukért beszéljenek.

Ítélet: induljatok a Ludovika térre, kalapemelés a kiállítások szervezői előtt.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (4)

1

dmiki, 2004. október 6. szerda, 20:20 (#)

Ja, ja, a tavalyi (néhány évvel ezelőtti?) MOM mozis természetfotó-kiállításon is ott voltak Máté Bence képei a legmegragadóbbak között.

2

hege, 2004. október 10. vasárnap, 18:25 (#)

Jó kis írás!
Novák Laci képét le lehet szedni kb ugyanekkora méretben a linkelt http://www.naturephoto.hu/home/index.html honlap galériájában, innen:
http://www.naturephoto.hu/gallery/kocsagstart.jpg

Kicsit természetesebbek lennének a színek ;-)

3

ses, 2004. október 11. hétfő, 14:07 (#)

Köszi - a linkelt képet is! :)

4

vfasbdgwehdg, 2006. február 8. szerda, 14:52 (#)

jjjaaaajjja


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork