Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53955 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


A Canon is lehúzza az analóg rolót

Ervin cikke a Fotó rovatból, 2006. május 26. péntek, 18:10 | 37 hozzászólás

Ahogy a Nikonról a Konicáról, és a Kodakról már megírtuk, a nagyok közül immáron a Canon is felhagy a filmes gépek fejlesztésével. Lehet, hogy ez végül is jó hír: akinek van még otthon filmes váza, annak nem kell többé azon töprengenie, hogy eladja-e (már késő), hanem jobban teszi, ha megőrzi emléknek, esetleg néha retro-diázik egyet vele.
(Forrás: dimi a bppb-n)

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (37)

1

Dimi, 2006. május 26. péntek, 19:33 (#)

Pedig most fogok atterni analog canonra. Ettol teljesen fuggetlenul.

2

Dimi, 2006. május 26. péntek, 19:36 (#)

(Azert elegge megbizhatatlan forrasokra hivatkoztok am:)

3

ses, 2006. május 26. péntek, 20:30 (#)

dimi, várj még, amíg jobban elterjed a hír, és akkor még neked fizetnek majd, csak vidd az analóg vázukat. :)

4

dani, 2006. május 27. szombat, 12:31 (#)

a nikont nagyon sajnálom, és a canonért is fáj a szívem. miért dobják ki a filmet? nem számoltam ki, de szerintem drágásabba fáj, ha veszek egy fotónyomtatót (na jó, nem ez) ÉS fotópatront ÉS fotópapírt, mintha ugyanezt analógba csinálnám végig... vagy?

5

NagyGa1, 2006. május 27. szombat, 14:33 (#)

Dani, egyszerűen nem nagyon van igény az elkészült fényképek papíralapú megjelenítésére.
Az emberek számítógépeken mutogatják egymásnak a képeiket.

6

dani, 2006. május 27. szombat, 15:42 (#)

mer' hülyék:) az a legszebb életérzés, amikor egy kinagyított-fotódombon üldögélek, és azt nézem be, hogy melyik is menne a falra, és a mellé melyik féren be a legjobban. és a monitor nem fogja még egy ideig visszaadni a szépet teljesen (vacak érv, tudom...). meg még mindig könnyebb cipelni akár 100 fotót is, mint egy lapotopot.
mindegy, csak azt akartam jelezni, hogy ilyen szempontból konzervatív vagyok:)

7

ses, 2006. május 27. szombat, 17:22 (#)

dani (6), azt írod:

"még mindig könnyebb cipelni akár 100 fotót is, mint egy lapotopot."

A 100 helyett képzeld el ugyanezt a valaha készített összes fotóddal, és máris más a kép. Ettől persze még lehetsz konzervatív. :)

8

Ali, 2006. május 27. szombat, 18:14 (#)

Száz képet viszel pendrive-on. :) Vagy ezret. Már csak az hiányzik, hogy minden tévén, monitoron, nyomtatón is legyen USB port, meg kezelőprogram. A legutóbbi konferencián bizonyosodtam meg, hogy a pendrive-áttörés megtörtént, páran még laptopot hoztak, vagy CD-t, floppyt már senki sem.

9

Halidad, 2006. május 27. szombat, 21:30 (#)

A lényeget nem fogja senki: a monitort nem lehet olyan meghitten körbeadogatni családi összejöveteleken meg szalagavató után :)

10

dani, 2006. május 28. vasárnap, 14:06 (#)

azám, de elég ritkán akarom megmutatni az egész életművemet. meg általában még csak kávézókban szoktam találkozni emberekkel olyan alkalomból, amikor fotókat is mutogatok...

11

dani, 2006. május 28. vasárnap, 14:10 (#)

nagyon hülyén érzem magamat utóbbi hozzászólásomtól... szóval, jó az a digit, mert én is használom - és a laptopomat is imádom (sajnos:), csak tényleg... valahogy az az íz, az hiányzik. (nem bírok megbékülni, pedig akarom-akarom-akarom)

12

ses, 2006. május 28. vasárnap, 16:27 (#)

dani, ez valószínűleg általában így van: minden régi technológia halálával elvész valami jó dolog is.

13

dani, 2006. május 28. vasárnap, 17:02 (#)

nana, azért a halált még ne emlegessük:) egyébként igazad van, csak szar dolog egy ilyen gyorsan változó világban élni. jó lenne a dolgokat kicsit néha meg is szokni és megismerni... (jó, ez igy az analóg fotózásra nem áll, csak úgy általában)

15

Fuji^, 2006. május 31. szerda, 02:23 (#)

http://href.hu/x/1f3f
(blogmotor megeszi az ampersand-et)

16

ses, 2006. május 31. szerda, 08:20 (#)

Köszi a frissítést, Fuji! Ugyanakkor szerintem nem jelent lényegi küönbséget, legfeljebb időben tolja el a bejelentést. Meglátjuk.

17

totoro, 2006. augusztus 1. kedd, 01:48 (#)

dani nem tudom hallottad-e, de már digitális képeket is dolgoznak ki a fotolaborok? :-))) És nem is olyan drágán.
Kedves bloggazdik, ne vessetek meg, de én Nikon párti vagyok és így kicsit fájlalom, hogy a Nikon hasonló lépését más lesajnálóan tudattátok ("felkerült a polcra.."), míg a Canon esetén megfogtátok a pozitív oldaltát. ("megőrzi emléknek..."). Ebből a szempontból egyik cég sem jobb a másiknál. Sajna ilyen a világ mostanság. Ott ácsorognak az elemzők és megmonják, hogy mi éri meg és mi nem. Ezek a cégek nem jófejségből gyártanak fényképezőgépeket.
Amúgy a Canon - Nikon párviadalnak nem vagyok nagy híve. Nemrég olvastam egy tesztet, amiben leírta az értékelő, hogy szerinte a két cég két irány követ és a maga nemében mindkettő nagyon jó, csak ki kell választanod, hogy neked melyik fekszik. Ő azt mondta, hogy a Canon egy gyors sportmotor, a Nikon meg egy jó kis chopper. Azt hiszem én egyet is értek vele. Nekem amúgy egy D200 van és ennyire praktikus gépet még nem láttam. Amúgy az összes ismerősömnek Canonja van, de amikor ezt kézbe vették, csak hümmögtek.:-) Persze az objektivitás kedvéért meg kell említeni, hogy azok az egyel alacsonyabb kategótiába (300D, 350D) estek.

Egyébként most találtam rá a blogra és meg kell említenem, hogy tetszenek a képeitek!

Üdv

18

Author Profile Page ervin, 2006. augusztus 1. kedd, 09:34 (#)

totoro, az "emlékbe megőrzés" irónia volt (próbált lenni)- ha már eladni úgyse lehet az analóg gépeket -, nem pedig a pozitív oldal megfogása. kicsit nézz ki a nikonos szemüveg mögül* :)

(* ezt se komolyan mondtam.)

a géphasonlításod meg valóban egyenetlen: mintha egy canon mark II-est nyomtál volna egy nikon d70-es emberke kezébe. a D200-ról viszonylag sokat tudok, bár sose volt a kezemben, és tényleg nem - vagy nem szívesen :) - hasonlítgatnám a saját canon 350D-mhez. nem ugyanazon a pályán játszanak.

19

totoro, 2006. augusztus 1. kedd, 15:51 (#)

persze... hát ezt mondtam én is...

Egyébként köszi, hogy a mark II-höz hasonlítod a D200-at, de azért annyira nem jó. Ez hivatalosan inkább közép kategória, olyan, mint az 5D vagy a 30D. (Nem igazán tudom.. a Canonak egyel szélesebb a palettája.) Bár igaz, hogy a D200-hoz nagyon sok mindent átvettek a Nikon D2-ből.
Én tényleg nem vagyok nagy híve a Canon Nikon párbajnak. Én Nikonnal kezdtem, részben nagyon bejön, részben meg nem is nagyon van kedvem eladni a korábbi cuccaimat.
Itt a cégnél viszont van egy rakás Canon cucc (2200-as nyomi, 6400-as Prograf, egy kupac fénymásoló). A beszerzésnél éppen én kardoskodtam ezek mellett, és nem bántuk meg. Azóta mondom, hogy a Canon az imaging iparban nagy király. A kis kiegészítő konpaktom is egy IXUS 50, és nagyon jó képeket csinál. Azóta már ismerősök is vettek és mindenkinek bejött. Egyszerűen az van, hogy azért az SLR-nél a Nikonhoz húz a szívem. Amikor megvettem a D200-at egy hónapig Karácsony volt. IMÁDOM....

Az emlékbe megőrzés szerintem nem is olyan hülyeség. Nekem van egy Praktica VLC 2-es (többek között). Ezt részben azért vettem, mert az asztrofotózáshoz nagyon megfelel, de a másik oka, hogy egy különleges kis jószág. Cserélhető a pentaprizmája és a mattüvegei. Van hozzá tükörakna és teljesen tiszta "mattüveg" is. Ennek éjszaka az élességállításnál nagy hasznát veszi az ember. És már nem is olyan gyakori. Én is mászkáltam érte egy darabig. A különböző kiegészítőket az ország minden feléről szereztem be. Persze beállítottság kérdése is, hogy valakit érdekelnek-e ezek a dolgok. Éppen nemrég gondoltam arra, hogy már megengedhetem magamnak, hogy vegyek valami régebbi nagyító gépet. Jó pár éve még kisiskolás koromban az iskolai fotószakkör cuccait tudtam használni, de azóta kimaradt a dolog és szívesen nagyítanék mostanában is. Ha valakinek van módja rá, próbálja ki. Nagy élvezet ha saját magad dolgozod ki a képeidet.

Remélem nem raboltam fölöslegesen az időtöket,

Üdv

20

Author Profile Page ervin, 2006. augusztus 1. kedd, 16:00 (#)

totoro, csak adalék: egy ma kezembe került Nikonos kiadású anyag félprofinak (semi-professional) nevezi a D200-at. Tehát a státusza szerintük akkor ez.

21

Author Profile Page NagyGa1, 2006. augusztus 2. szerda, 03:36 (#)

Nagyítani?
Image / Resize Image, mi ebben a művészet? (;))

22

Lacus, 2007. november 1. csütörtök, 11:31 (#)

Hát nem tudom...
Bemegyek a boltba: FF rollfilmet kérek X gyártótól.
Válasz: Nem tartanak, nincs iránta igény.
Kérdem tőle: Hát akkor én mi a fene vagyok...?
Tovább kérdezem: Roll diát előhívnak-e?
Válasz: Nem.

Tavaly közel három hónapos tépelődés után vettem egy NIKON F6-ot. Régóta forózok (24 éve), de csak most tellet rá. Vehettem volna NIKON D200, de inkább a filmes mellett döntöttem.

Nem igazán szeretem a digitális technikát, de elismerem, az átlagos fénykéező számára ez egy kiváló lehetőség.

A profikat nem értem, illetve csak részben. A gyorsasága rendben van (újság, stb.), de hogy minőségben jobb volna...???

Mindenesetre csak egyetlen kérdésem van: 50 év múlva mit fogsz az unokádnak mutatni? Merthogy több mint 200 éves negatívok még vannak, nagyíthatók is, de a digitális alap megmarad-e csak 50 évig? A most elkattintgatott képek döntő hányada 10 év múlva nem lesz meg!

Beszélgetek egy profi fotóssal, aki a városunkról kb. 5-7 éve nagyon szép és tartalmas könyvet csinált az általa készített képekből. Már vesztek el dig. képei!!

23

Author Profile Page ervin, 2007. november 1. csütörtök, 12:31 (#)

Lacus,

Azt kérdezed: "50 év múlva mit fogsz az unokádnak mutatni?"

Visszakérdezek: 5 év múlva mire fogsz fényképezni az F6-tal? :)

24

Lacus, 2007. november 1. csütörtök, 13:27 (#)

Csak remélem, hogy nem fognak mindent eldobni, és a film valamilyen szinten megmarad. De ez - véleményem szerint - rajtunk is múlik, mert ha valamiről kategórikusan megállapítják, hogy nincs rá szükség - még akkor is, ha egyébként lenne - és annak érdekében mindent meg is tesznek, hogy ne is legyen rá szüksége senkinek, és hagyujuk is, akkor az eleve halálra van ítélve.

Hangsúlyozom, nem annyira a digitális technikával van a problémám, hanem azzal, hogy akkor is digitálist kell választanom, ha egyébként nem akarom, egyszerűen mert rámerőltetik. Ahogy mondod, mire fogok fényképezni 5 év múlva az F6-tal? Ahogy a külföldi honlapokat elnézegetem, talán még lesz mire, mert ott azért még lehet nagyobb választékban filmet kapni. És -igaz sokkal visszafogottabban, mint régebben - még fejlesztés is előfordul.

Legyen digitális, akinek az kell, használja, de ha szeretnék filmet venni, akkor azt én is tudjak! (Akár 10 év múlva is.)

De mit fogsz mutani az unokádnak 50 év múlva?

Egyébként ez nem az én problémám. Ha a fotogyűjtemények gondozóival készült riportokat olvasod, ők ugyanezt kérdezik.

25

Author Profile Page ervin, 2007. november 1. csütörtök, 16:58 (#)

Lacus, a visszakérdezésemet nem szó szerint kell venni, inkább arra akartam rámutatni, hogy eléggé általánosítottál, és olyan stílusban könnyű válaszolni is.

Fogalmam nincsen, hogy mit fogok mutatni 50 év múlva, de erről ma még senki nem tud semmit. Ezért a kérdésedben rejlő állítás - hogy ti. semmit, mert addigra elvesznek majd a digitális képeim - mindössze egy föltételezés, amelyet az idő majd le fog tesztelni.

Mindazonáltal azt gondolom, hogy - a példa kedvéért kettőnk közül - nekem kell kevésbé aggódnom. A veszteségmentes digitális képeim (RAW fájlok) sokkal könnyebben, biztonságosabban, tetszés szerinti példányszámban és többféleképpen tárolhatók, mint a te egy szem negatívjaid.

Persze a fájlokkal is sok minden történhet, semmi nem garantálja, hogy 50 év múlva értelmezhetők lesznek. De gondolj bele: a te teljes analóg archívumodnak elég egyetlen lakástűz, míg ez nálam (ha több példányban archiválok, amit te nem tudsz megoldani) nem fordulhat elő.

Mindezzel együtt kár, hogy az elérhető árú digitális technológia még nem tart a dia minőségénél. :)

26

Lacus, 2007. november 1. csütörtök, 18:32 (#)

Ervin!

A mondanivalóm értelmezéséhez tudni kell: az idősebb generációhoz tartozom (54 éves vagyok), szeretek fényképezni, én - némi utalással - kb. 10 évig esküvők (névadók, keresztelők, temetés és egyebek) fényképezését is csináltam (sokat, hétvégén kb. 5-12 db-ot, nem hivatásszerűen, nem megélhetésért, csak úgy mellékesen), nem vagyok fotográfiai szakember, hivatásos fényképész, művész pedig egyáltalán nem.

Tovább:

Nem ellenzem a digitális technológiát. Legyen, hiszen a hagyományos filmalapú fotográfia lényegesen több odafigyelést, gondosságot, precizitást stb. igényel, mint a digitális. Az ezzel való foglalatosság körülményesebb, mint a digitális esetében (laborálás, filmtárolás, felszerelés stb.). A digitális lazább, nagyvonalúbb, a korrekció, manipuláció is lényegesen könnyebb, mint a filmnél.

Az ellenérzésem akkor kerekedik felül, amikor "arról az oldalról" érkezik egy megállapítás, hogy lám a Canon is befejezte a filmes gépek gyártását, hiszen annak a technológiának a fenntartása már - mivel iránta a kereslet annyira lecsökkent - üzleti szempontból nem éri meg. A Nikon is csak két filmes gépet gyárt még: az F6-ot és az F10-et. De gyárt! Mert azt gondolhatja, hogy: ugyan a digitális gépei iránt lényegesen nagyobb a kereslet, mint a filmesre, de annak a szűk csoportnak is megadja a lehetőséget, hogy a filmre tovább dolgozhasson. Nem hagyja magukra, nem dobja el őket. És hasonló nyilatkozatot olvastam mostanában a Kodak-tól: a filmgyártásban a FF filmmel tovább foglalkozik, sőt fejleszti azt - a profi fotósok körében végzett felmérése mutat ezirányú igényt -. Sajnálattal olvastam a Forte megszűnését is, ezáltal is csak szegényebbek lettünk, mind a fotográfia, mind az ország.

Azt gondolom, hogy a film eltűnésével, mi emberek veszítünk. Ezzel a problematikával talán Te ma még nem szembesültél, vagy nem foglalkoztat (hm... nem is érdekel?).

Én csak remélem, hogy vannak olyan a fotográfiával foglalkozó társak is, akik velem együtt szerepet szánnak a filmnek is, és azt gondolják: a digitális technológia eszköz, amelyet ugyanúgy használnak mint a filmet, és NEM GONDOLJÁK, hogy a film már csak a múlt, és fenntartása felesleges, a jövő csak a digitális fényképezésé, és ez az egyedüli jó.

Tehát: digitális és filmes egymás mellett és ha lehet, inkább egymásért, mert ha végleg eltűnik azzal Te éppen annyit vesztesz mint én, ha nem többet, mert lehet, hogy 50 év múlva a mát már nem tudod megmutatni az unokádnak, és ezzel már nemcsak Te meg én, hanem Ő is vesztett. Hát ezért nem jó hír, hogy a Canon már nem gyárt....

27

Lacus, 2007. november 1. csütörtök, 18:55 (#)

Egyébként figyelmedbe ajánlom:

Fotóművészet XLIX. évf. 2006. év 3-4. szám
Fényképek a múltból.

Magyar Fotográfiai Múzeum:

"A saját gyűjtemény is nagy tárhelyet igényel, már 123-124 DVD-nél tartanak. Azokat is folyamatosan át kell írni, ami újabb idő és pénz. Az adattárolás ügye nem megoldott, hiszen a DVD esetében öt évet prognosztizálnak élettartamként, profi szinten, mágnesszalagokon harminc évig is kibírják talán az adatok...
A negatívok, ha nem gombásodnak, akkor nemigen pusztulnak el savmentes papírban, ez azért megnyugtató."

"A digitális rejt bizonyos veszélyeket magában, akár a legszemélyesebb emlékek szintjén is, állítja az igazgató. Vegyük csak a családi fotóalbumokat. Nekem vannak fotóim már a dédszüleimről is, s a többiekről meg saját magamról kisebb koromból. Ha én csakis digitálisra fényképeznék, akkor mi maradna az én unokámnak? Ez a családregény vége, hogy Nádas Pétert idézzük."

28

Author Profile Page ervin, 2007. november 1. csütörtök, 19:00 (#)

Lacus,

köszönöm, asszem, teljesen értem a véleményedet. és nem is gondolom, hogy a sokban különbözne az enyémtől - inkább a nézőpontunk más. én a magamét tartom realistábbnak. :)

A Nikon (általad feltételezett) álláspontját illetően szerintem tévedsz. én azt hiszem, hogy a valóságban a Nikon is pont úgy gondolkozik, mint az általad idézett Kodak; tehát nem azért gyártja még a filmes gépeit, mert bárkinek bármilyen "lehetőséget akar adni", ahogy te írod, hanem azért, mert (ma még) elég ember van, aki megvásárolja őket.

ezen felül talán van valami kis céges nosztalgia is a dologban, elvégre sok mindent a nikon talált ki ebben az iparágban. de ettől még ne legyenek illúzióid: abban a pillanatban el fogják felejteni a filmes gépeket, mihelyt gazdaságilag nem éri majd meg nekik a gyártásuk. amikor ez a pillanat eljön, akkor a nikon úgy fogja magára hagyni a filmes fotósok végsőkig kitartó utóvédcsapatát, mint a pinty.

én nem mondom, hogy örülök ennek, vagy búslakodom fölötte, csak azt mondom, hogy ezt látom valószínűnek.

lehet, hogy te ezt a megközelítést cinikusnak tartod, szerintem viszont ez a realitás, amelyet persze szíved joga sajnálatosnak nevezni. a filmes technológia (szerintem) nem azért fog teljesen visszaszorulni, és egyre inkább kis számú megszállottra korlátozódni, mert rossz minőségű, hanem egyszerűen azért, mert a digitális technológia a maga előnyeivel elszívja előle a levegőt.

ami pedig a fortét illeti, én elfogadom, hogy szerinted szegényebbek vagyunk nélküle, de akkor a logika szerint hasonlóan kéne fájlalnunk a BRG magnó, az Erika írógép meg a többi technológia elmúltát, amelyeknek szintén voltak szépségei, de azok fölött is eljárt az idő. szerintem egyszerűbb elengedni őket.

29

Author Profile Page ervin, 2007. november 1. csütörtök, 19:16 (#)

Lacus (27), nem értem az idézett igazgatót. ha papírképet akar, simán kinyomtathatja a digitális fotóit is. ez nem érv a film mellett.

30

Lacus, 2007. november 1. csütörtök, 20:40 (#)

Ervin!

Én úgy értelmeztem, hogy a bitet nem tudod senkinek a kezébe adni, nem látod, nem egy kézzelfogható valami, rendkívül sérülékeny, a sorsa bizonytalan. Arról nem is beszélve, hogy lesz-e olyan rendszer, amely a mai jpg, raw, tiff, bmp stb. állományokat olvasni, értelmezni tudja.

Ne feledd el, PC nem olyan régóta van, előtte volt a commodore, a texas, a nagygépek egészen más nyelvvel stb. Bill Gates múltja nagyon kicsi, ezen a téren a változás pedig eléggé rohanó.

A negatív valós kép, kézbe veheted, fizikailag ott van, a tied, annyit másolsz róla, amennyit csak akarsz, hiszen a fény nem változik.

Sejtem, hogy a ma ifjúságát a legkevésbé sem érdekli, hogy a múltjából mit tud majd mutatni a holnapután ifjúságának. Erre a kérdésre csak akkor fog ráeszmélni, ha a holnapután ifjúsága elkezd kérdezni...

A papírkép: pl. csinált egy (vagy több) papírképet. Közben az idő múlásával változott a világ, vele együtt a számítástechnika, nem tudja olvasni az állományt. A képek pedig elvesztek. Ki kéne nyomtatni. De hogyan?
Leginkább sehogyan. De a lényeg nem ez.

A realitás pedig Nálad van.

Ettől függetlenül azt gondolom, a film elvesztése csak szegényebbé teszi a fotográfiát, s ha felelőtlenül eldobtuk, később csak siránkozhatunk hogy kár volt érte, mint ahogy siránkozunk Munkácsy képein is, hogy idővel el fogjuk veszíteni, mert a jobbítás szándékával nem jó technológiát választott és a képei folyamatosan, menthetetlenül mennek tönkre. (ne feledd az ősi falfesményeket)

Mégegyszer mondom, nem az új technológiával van bajom, hanem azzal, hogy lelkendezve, dalolva dobunk ki valamit, ami jó, nem érdemli meg ezt a sorsot.
Neked, mint az uralkodó technikát használónak nem áll jól, ha még egyet pöccintesz is rajta, hogy kifelé...

Sokkal jobban örülnék annak, ha arról tudnál beszámolni, színesebb lett a fotográfia világa, mert a film, a digitális technika mellett megjelent, itt van egy újabb fényképezési rendszer is (bármi...), lehetővé téve azt, hogy a fényképezők társasága örömmel, élvezettel tudja megmutatni a mát a holnapnak. Újabb eszköz áll a fotós rendelkezésére, amely nem jobb, vagy roszabb mint a másik, csak más, másként kell használni, más eszközökkel mutatja be ugyanazt a világot...


A realitás pedig mindig rajtunk múlik...

31

Penálen, 2007. november 2. péntek, 00:16 (#)

Lacus,

azt írod:

"Én úgy értelmeztem, hogy a bitet nem tudod senkinek a kezébe adni"

Hát, nem tudom, de szerintem ritkán szokott összegyűlni a család/baráti társaság/stb. és film-negatívokat nézegetni-körbeadogatni.

Amúgy az az érzésem, hogy kicsit borúsabb színben tűnteted fel a dolgot, mint amilyen az valójában - táén azért, mert neked nagyobb veszteség a filmes technika, mint az egész emberiségnek (ezzel, persze, nem azt akarom mondani, hogy nem veszteség, csak azt, hogy én is egy szinten látom a szalagos magnóval vagy az Erika írógéppel.

Amit én látni vélek, az az, hogy az olcsó +entry level" digitális fényképezőgépek elterjedésével, illetve a fényképezős mobiltelefonok mindennapossá válásával siokkal nagyobb teret nyert a hobbifotózás, mint a filmes gépek korszakában. Átlag János nyilván nem fog National Geographic színvonalon fényképezni soha, de legalább fényképez. Természetesen semmiféle idevágó statisztikát nem ismerek, de nagyon valószínűnek tartom, hogy ma (sokkal) több ember fényképez, mint, mondjuk, 25 éve. Ha másért nem, azért, mert sokkal kényelmesebb lett. Nem kell rendszeres időközönként filmet venni, azonnal láthatom, mit sikerült elkapnom, nem kell a filmet elvinnem valahová előhivatnom (ha van otthon egy normális nyomtatóm, mondjuk, ez igaz), gyakorlatilag nincs vele munka. A fotók utóélete is átalakulóban van sztem, manapság már elég mélben elküldeni ennek-annak, erősen gyanítom, hogy a hobbiképek döntő többsége sosem lát papírt, mert tán nem is az "örökkévalóságnak" szólnak, hanem egy-két rápillantásnak. Azán vagy törli az ember, vagy archiválja.

Azt hiszem, mindössze arról van szó, hogy a "fotós rendszerváltás" korában élünk, és mint minden ilyen dolog, más "belülről", mint utólag. Pár hónapja olvastam épp, hogy mekkora ellentábora volt anno a villamos áram háztartási alkalmazásának is - nem kevés validnak tűnő ellenérvvel. Általános iskolai énektanárom (a hetvenes évek végén-nyolcvanas évek elején) a hangkazetta felett tört pálcát, mondván, tök hülyeség, csak arra jó, hogy darabokban adjanak el egy rendes tekercsnyi szalagot.

Azátn több híres példa is akad a (mozi)film, illetve a tévé ellenzőitől, hogy majd hogy megöli a kultúrát, a színházat, a családi életet. Szentül hittek benne az ellenzők.

Amúgy az álláspontodat azért értem meg többszörösen is, mert az utóbbi évtizdeben több olyan dolog tűnt el a forgalomból, amiket én szerettem - de ezek szerint túl törpe minoritás tagjaként, mert nem érte meg őket tovább gyártani. Szar, de mit lehet tenni?

Bocs, hogy közbeszólt a csapos.

32

Author Profile Page NagyGa1, 2007. november 2. péntek, 09:06 (#)

A magam részéről - mint IT-hoz alapszinten értő ember - azt gondolom, hogy nem kell attól tartani, hogy ötven év múlva nem tudod majd elolvasni a gyűjteményed, mert:

- az állományformátumoknál az evolúcióhoz hasonlóan kialakul egy-két standard formátum, amit tuti minden fog olvasni

- a nem annyira gyakran használt formátumok olvasása is fennmarad az újabb szoftverekben, ugyanis az ezek olvasásához szükséges kód már létezik, annak karbantartása majdnem nulla energiát igényel (jó példa pl a .pcx őskövület, ma is olvassa minden pedig iszonyúúúúú elavult)

- ha a fentiek _esetleg_ mégsem így alakulnának, attól még a mai szoftverek jó eséllyel futtathatóak maradnak a jövőben is, legalább valami emuláció alatt. Pl: az említett ősi gépek, Commodore, Spectrum és társai ma már gyönőrűen futnak akár a böngészőmben lévő java appletként indított virtuális gépben is, minimális processzoridőt használva.

A DVD helyfoglalásához pedig az a helyzet, hogy 5 évenként sokszorosan kisebb helyre lehet felírni az eddigi adataidat. Épp pár hónapja írtam át a régi cédéimet dvd-re, a fél méteres kupacból lett 4 dvd.

Ha átírnám Blueray-re, akkor egy negyed lemezt foglalna.

(Valaki már említette fentebb, hogy
- negatívot amúgy sem nagyon nézeget az ember
- kinyomtatni ugyan úgy ki lehet a digitálist is ha mindenképpen papíron szeretné az ember)


A múlt század 40-es éveinek végén írt egy Joseph Schumpeter nevű ember az általa kreatív rombolásnak (creative descruction) elnevezett folyamatról, ami szintén kicsit az evolúcióra hajaz: a régi jól bevált technológiákat (vagy bármit, pl társadalmi berendezkedéseket) időnként felváltja valami új, hatékonyabb. Pl: a régi küldöncöket először a Morse-távírók, amikre egész ipar épült, őket aztán a telex ami megin külön iparág volt és rengeteg embert foglalkoztatott, majd azt a telefon, majd a ...

A világ halad előre.

Azon persze lehet vitatkozni, hogy _most_ éppen a filmes vagy a digitális technológia minősége jobb-e, de az viszont egyértelmű, hogy mondjuk 10 éven belül mi lesz a helyzet, tekintve, hogy az egyik fejlődik (mindegy miért), a másik meg már nem nagyon.

33

nyelv-ész, 2007. november 2. péntek, 18:50 (#)

Lacus, rekontra:

"negatív valós kép, kézbe veheted, fizikailag ott van, a tied, annyit másolsz róla, amennyit csak akarsz, hiszen a fény nem változik."

A fény nem, de a film igen: 20-30 éves színes negatívokról nem fogsz tudni ugyanolyan minőségű papírképet csinálni, mint amikor készült.

A jpg, tiff, satöbbi formátumokhoz hál'istennek Bill Gatesnek nem sok köze van, és mint az előttem szólók kifejtették, attól sem kell tartani, hogy 20 év múlva a programok nem támogatják ezeket a formátumokat. Épp ellenkezőleg, az a tendencia, hogy a képkezelők minél több formátumot tudjanak. Épp nemrég telepítettem az XnView-et, és örömmel láttam, hogy az Amiga iff és a Kodak kdc formátumát is támogatja. Ez utóbbihoz például az ősidőkben a Kodak egy segédprogramot adott, amivel bmp-be lehetett konvertálni.

34

Lacus, 2007. november 2. péntek, 18:54 (#)

Újra elismétlem az első felvetésemben leírt alapgondolatokat:

"... elismerem, az átlagos fényképező számára ez egy kiváló lehetőség.

A profikat nem értem, illetve csak részben. A gyorsasága rendben van (újság, stb.), de hogy minőségben jobb volna...???"

Nem az átlagos felhasználóról szóltam, akinek a digitális technika valóban a kezébe adta a fényképezés lehetőségét. Nem ráluk gondoltam.

A fotográfiával hivatásszerűen, vagy majdnem akként foglalkozókra akartam utalni.

De mindegy. Tudomásul veszem, a realitásokkal szemben felesleges akárcsak gondolatokat szembeállítani.

35

ervin, 2007. november 2. péntek, 22:22 (#)

Lacus,

"Tudomásul veszem, a realitásokkal szemben felesleges akárcsak gondolatokat szembeállítani."

dehogy felesleges. csak azzal járhat, itt legalábbis, hogy mások meg a te gondolataiddal állítanak szembe más gondolatokat. ez egy ilyen hely. :)

36

nyelv-ész, 2007. november 3. szombat, 06:21 (#)

#34: Lacus, volt nemrég egy tv-műsor, talán valahol a Spektrum-NGC-Discovery aranyháromszög táján, amiben pont ezt a témát feszegették. Azonos gyártó azonos tudású filmes és digitális készülékeit tesztelték, azonos objektívval, egyszerre készült fotókkal. És a digitális nemhogy alulmaradt képminőségben, de jobbnak bizonyult.

És akkor még a digi fotók könnyű retusálhatóságáról nem is beszéltünk...

37

Hunor, 2010. február 14. vasárnap, 17:55 (#)

Több, mint két éves a legutolsó bejegyzés. Azóta még jobban a digitális irányba tolódott el a fényképezés.
Többen "siratják" a filmet, pedig nem kell. Én pár éve tértem át filmről digitálisra és nagyságrendekkel többet fotózok. Addig nagyon meg kellett gondolnom, mennyit kattintgatok. Most egy-egy témáról készítek vagy 100 képet, aminek egy része jó. Ezt tárolom a számítógépen, archiválom, őrzöm - néha visszanézem. Ezek közül a nagyon jókat pedig fotólaborban kinyomtatják és ugyanolyan szép, körbeadogatható képet kapok, mintha filmessel készült volna. Néhány nagy különbséggel:
- évtizedek múlva is ugyanolyan jó minőségben készíthetek róla papírképet
- sokkal több kép közül válogathatom ki az igaziakat
- sokkal biztonságosabb az eredeti tárolása (hiszen több "backup"-ot készítek, amiket havonta frissítek).
- a helyigény pedig töredéke, szinte elhanyagolható

A nyomtatott képeket pedig ugyanúgy albumba rendezem, mint régen a filmről készülteket.

Hunor.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork