A legjobb fotós tipp
eszpee cikke a Fotó rovatból, 2008. szeptember 10. szerda, 19:03 | 33 hozzászólás
Törölj.
Ennyi.
Na jó, kifejtem azért.
Ervin linkelte nemrég a címoldali kis "most olvassuk" dobozban, de ennél talán többet érdemel a téma. Vége van ugye a nyárnak, és jönnek az ismerősök vakációs albumai, néha túlzás nélkül többszáz fotóval. Azt hagyjuk is, hogy a legelszántabb rajongókon kívül senki nem fog ennyi felvételt végignézni, viszont ha nem válogatunk a kegyetlennél is szigorúbban, akkor a maradék is sokkal rosszabb képet fog festeni. Egyszerű matek: tíz kiemelkedő kép mellett 90 átlagos egyenlő egy átlagos albummal - míg egy száz százalékos gyűjtemény maga a zsenialitás. Pedig a kettő között csak kilencven könnyebb-nehezebb döntés a különbség.
Azért általában nehezebb. Megpróbálom leírni, milyen esetek azok, amiknél nehéz a feladat, remeg a balclick a delete felett, de muszáj szigorúnak lennünk, ha nem akarjuk, hogy képeinket elöntse az átlagszürkeség.
A rossz fotó
Rengeteg egyszerűen technikailag rossz fotó is készül, amit a helyszínen esetleg nem látsz rögtön. Elcsúszott a fókusz, belóg egy fél ember, túl kicsi a mélységélesség, mégis bemozdult a gép, bármi. Hiába minden más szempontból teljesen jó a kép, sajnos ezeket mégis a legritkább esetben lehet már csak feljavítani, minden szempontból jobban jársz, ha törlöd őket.
Az unalmas fotó
Általában portrénál a legnehezebb kiszúrni ezeket: technikailag tök jó a kép, annyi a mélységélesség, amennyi kell, szépen komponált, arányos, minden. Csak egyszerűen unalmas, nem történik semmi rajta, néz az illető és kész. Ez is sajnos kuka. Ugyanide tartozik (ezer másik mellett) a kedvenc felesleges témám: amikor a környezettől megrészegülve hihetetlen szép hegyekre kattintgat az ember, akkor abból sajnos az esetek nagy részében csak egy távoli zöld folt lesz. Vannak dolgok, amik nagyon nehezen működnek fotón, ez van.
A bénán elkapott pillanat
Labda pont a levegőben, épp széttörik a sörösüveg, meglepődik, leesik, felugrik, elneveti magát, villámlik, stb. Viszont a beállítások nem voltak a legjobbak, kicsit félredől a kép, beégett a teteje, nem látszik a fél arca, ilyesmik. Ha nem tudod úgy megvágni például, hogy tényleg tökéletes legyen, inkább töröld. Nézőidnek nem fog hiányozni az a fotó, amiről nem is tudják, hogy elkészült, viszont nem is fognak csalódni egy majdnem jó kép láttán, ha ott van egyébként egy adag valóban jól sikerült darab.
A klisé
Valóban szüksége van a világnak még egy Eiffel toronyra? Ugyanonnan nézve, ugyanolyan kivilágítással vagy anélkül, ugyanúgy középre rendezve? Vegyél inkább egy képeslapot, a többi képről remélhetőleg úgyis kiderül, hogy Párizsban jártál.
A sorozatkép
Ez örök klasszikus. Előtted a Sagrada Familia, lenyűgöző, nem bírsz magaddal, kattogtatsz ezerrel, aztán otthon nem tudsz dönteni, melyik kép maradjon, amelyiket egy lépéssel jobbról vagy balról készítettél. Két dolog segíthet. Ha kint vagy a helyszínen, akkor állj meg egy kicsit. Még ha a fényviszonyok is csak rövid ideig tökéletesek, akkor is van egy perced végiggondolni, körbejárni, hogy honnan, hogyan érdemes lőni. Használd ki, hogy digitális géped van, fotózz párat, majd még a helyszínen nézd meg őket, válaszd ki a legjobb beállítást, és készítsd el újra, már tudatosan. Segít, ha folyamatosan azt kérded magadtól: valóban erről a helyről, ezekkel a beállításokkal készíthetem a legjobb képet a témáról? Tényleg nem lenne jobb a kép, ha akár csak egyet arréblépnék? Ha belevenném vagy kivenném még ezt vagy azt belőle? Azután otthon, ha már szelektálsz, akkor mondogasd magadban, hogy "egy téma, egy kép". (Téma alatt persze nem egy helyszínt, hanem tényleg egy témát értek.) Teljesen felesleges harminc pontról egy templomot bemutatni, egyszerűen válaszd ki a legjobbat, és kész. Ha pedig nem tudsz dönteni két kép között, mert tényleg teljesen ugyanolyannak tűnnek, akkor valójában tök mindegy, melyiket hagyod meg. (Sőt: két hasonló, de különbözőképpen picit rossz fotó közűl a helyes döntés egyszerűen mindkettő törlése.)
Ha ezekkel megvagytok, kiválogattátok a legjobbakat, tegyétek félre az egészet ülepedni egy kicsit. Pár nap múlva friss fejjel újra nézzétek át, és lehetőleg megint ritkítsátok meg rendesen. (Tetszés szerinti alkalommal ismételhető!) Segítő kérdés lehet a nehéz pillanatokban: "Hozzátesz, vagy elvesz az album értékéből ez a kép?" A válaszból egyértelmű a teendő.
Ennyit találtam most hirtelen, ha van még tippetek, jöhettek a kommentekbe. És ha azt mondjátok, "nem vagyok fotós, csak a családnak fényképezek, meg a haveroknak, ők úgyis végignézik", tévedtek. Nem nézik végig, vagy ha igen, az még rosszabb, mert feleslegesen raboltad az idejüket. Mentsd meg őket, csak a legeslegjobb képeid publikáld! Cserébe ráadásul még sokkal jobb fotósnak is fognak tartani, win-win szituáció.
(Fontos! Mielőtt elkezdenétek citálni a saját fotóim: igen, tudom. Gyakran én is bort iszom és vizet prédikálok. De igyekszem.)
Megosztások Facebookon
Hozzászólások
Eddigi hozzászólások (33)
, 2008. szeptember 10. szerda, 19:24 (#)
Én még mindenképpen hozzávenném a "közérthetőség" kirtériumát. Nem kevés képet láttam már, ami minden szemnpontból rendben volt technikailag. egyetlen dolog miatt nem tudtam élvezni: nekem nem mondott semmit. Hiába tudja, ismeri a kép készítője a kép "előtörténetét", és értékeli annak ismeretében a képet, nekem egyszerűen unalmas - mert nem tudom, mit kéne még tudnom.
Remélem, sikerült érthetően leírnom, nem a legjobban sikerült...
, 2008. szeptember 10. szerda, 19:31 (#)
válogatásnál nekem az vált be, hogy kitűztem, egy városnézősebb nyaralásról 100 kép maradhat (ennyit még végig lehet nézni egyben), vagy mondjuk egy koncertről 25, és addig megyek körbe a képeken, amíg el nem érem a célt :)
, 2008. szeptember 10. szerda, 19:50 (#)
@gnadam - én is a 100 képes abszolút limitet követem, ezen belül pedig a jó képek 25 százaléka a relatív limit :-)
(Most éppen ez az összes kép 5%-t jelenti, mert hát ennyire értek hozzá.)
Egyszer egy 1100 képes családi "bemutatóról" álltam fel az első percben. Pedig tudnak fotózni, de a végigpörgetéssel sem lehet emberi időben feldoglozni annyit.
(Két hét: max. 100 kép, egy hét: 50, hosszú hétvége max. 25)
, 2008. szeptember 10. szerda, 19:52 (#)
Én meghagyom a kevésbé szép képeket is, ha a sztori szempontjából fontos. Viszont mindegyik kép alá írok egy félmondatot, viccet, háttérinfót, összekötő szöveget. Így azok se vesznek el, akik nem voltak ott az adott eseménynél, nekik is érdekes lesz a "prezentáció". Persze törölni azért így is bőven kell.
Épületekről, turistalátványosságokról különben is csak igen kevés képet készítek. Úgyis járt ott már nálam profibb fotós, Google a barátom. Fényképezéskor a társaságra (haverok, család) koncentrálok inkább, az ami személyes és pótolhatatlan.
, 2008. szeptember 10. szerda, 20:02 (#)
1800 expo volt egy hét alatt a nyaraláson, ebből ilyen olyan indokkal 500-at tartottam meg összesen és 207 kép került feltöltésre napi bontásban (ami változó helyszíneket is jelentett egyben). Ezek a 30-50 képes albumok fogyaszthatóak, nincs kötöttség, hogy egyszerre nézze meg őket az ember.
A feltöltött az amit meg is mutatnék akárkinek úgy, hogy ne legyen azért unalmas, az 500 pedig azoknak érdekes akik ott is voltak (pl én).
Persze lehet, hogy a feltltöttekből szerkesztek még egy ~60 képes albumot, the best of very best címmel, hogy az odatévedők is egyben végig tudják nézni ásítás nélkül.
, 2008. szeptember 10. szerda, 20:06 (#)
szintén részben a bor-vs-víz klub tagja vagyok, de elhihetitek, hogy sokkal több (szar) fotót csinálok, mint amennyit végül kiteszek (és még az is sok.)
pár dolgot hozzátennék a saját praxisból:
1. nagyutazás (síelés, nyaralás) után kell egy full munkanap a fotók rendes válogatásához és az utókezeléshez (kontrasztok, stb.) - én eleve így veszem ki a szabit. a tapasztalatom az, hogy amelyik gallery nem készül el másnap, az nem készül el. meg amúgy se árt egy kis zsilipelés.
2. mivel digitálissal fotózok és szar fotós vagyok, nem egyértelmű fényviszonyok között (is) egy témát 3-5-ször is lekapok, különböző beállításokkal. (itt kicsit ellentmondok eszpeenek: én utazás közben csak a nagyon egyértelmű no-go képeket törlöm, a többi marad otthonra, ott mégiscsak nagyobb a képernyő.) otthon aztán "csak egy maradhat" szemlélettel nézem őket: egyszerre kettőt nézek, és törlöm azt, amelyik kevésbé tetszik, aztán ezt ismétlem, amíg csak egy marad.
3. hisztogram és villogó! a kis szar képernyőn rengeteget segít, ha nem csak a kész képet nézegeted az exponálás utáni preview-ban, hanem a hisztogramját is. jó, ha be van kapcsolva még a kiégett területek kijelölése. így aztán egyből látod, hogy egy kép milyen jellegű lett (sötét, kiégetett mint az állat), és lőheted újra, ha nem jó. (már ha nem raw-ba fotózol.)
4. eszpee, kicsit megvédeném a gigaméretű gallery-ket: mondhatom, hogy az ismerőseim többsége imád képeket nézegetni. öregebb rokonok biztosan, de még a közeli szociálháló is. szóval egy csomó gallery azért akkora, mert az ember nem magának fotóz.
, 2008. szeptember 10. szerda, 21:24 (#)
Ezt az okosságot érdemes társművészetekre is transzponálni, "A legjobb kettő tipp bloggereknek" címmel megírhatnád, hogy 1. ne írd meg, 2. húzz belőle!
BTW állítólag ott van a különbség a profi meg az amatőr fotós között, hogy a profinak 100-ból 100 kép lesz jó, az amatőrnek meg csak 1000-ből; no de kérdem, ki tudja megmondani az alapján, ha a végeredmény mindenhogyan 100 jó kép?
, 2008. szeptember 10. szerda, 22:59 (#)
Ern0 - én ebben nem annyira hiszek. Egy profi fotóst sem a kevés expó tesz, hanem az, hogy ő tisztában van a jó kép paramétereivel. A jó/rossz kép arány a fotográfusok között sem lehet túl kiemelkedő.
, 2008. szeptember 10. szerda, 23:12 (#)
Van a kiselejtezett képeknek olyan halmaza, melyet még hasznosítani lehet. Nálam egy hét nyaralás - izgalmas, fotogén helyen - az olyan 5-600 kép. Ebből olyan 300 a jó + szódával elmegy kategória. Kiszedem a durván 100-120 jó képet, azokból lesz fotóalbum. A teljes 300-ból meg zenealájátszásos, feliratos videószerűség. Ez durván tíz perc: jó zenével, jó képaláírásokkal teljesen házivideó jellege lesz.
, 2008. szeptember 10. szerda, 23:41 (#)
Eszembe nem jutna egy családi nyaralás fotóinak nemhogy 90 de 10 százalékát sem törölni. Legfeljebb a bemozdult, homályos, sötét képeket gyomlálom, de csak ha használhatatlanok, illetve ha készült a témáról jobb is.
Persze könnyen pofázok, mert a résztvevők boldogan megnézik hazaérkezés után akár háromszor is a képeket, viszont másoknak meg vagy meg sem mutatom, vagy odaadom CD-n, aztán mazsolázzon kedvére.
Nyilván a profik másképp csinálják, de nekem az egész napos fotóválogatás és retusálás terhe nem adatott meg :-)
, 2008. szeptember 11. csütörtök, 09:01 (#)
ern0 (7), a profi-amatőr összehasonlításodra: szerintem abszolút téves. elképesztő mennyiségű filmet/memóriakártyát lőnek el a legnagyobbak, a különbség sokkal inkább abban van, hogy a profi a végén mindig előáll a kért számú jó fotóval, az amatőr meg vagy talál szemet, vagy nem. a kísérletek száma érdektelen, pláne a digikorszakban.
ezzel együtt igaz, hogy egyetlen kísérletből is valószínűleg a profi csinál jobbat, de a tehetség mellett részben pont azért, mert jóval többet fényképez, és már megvan az adott helyzet a fejében.
A nagy nyaralás esetén nagyságrendileg 100 képes korláttal egyet tudok érteni, én is valami hasonlót alkalmazok (-nék). Ezzel a kivételtől eltekintve viszont, ahogy az idő megy előre, egyre kisebb az a szám, amit másoktól nézőként tolerálok. Ennek megfelelően a saját képeket is most már igyekszem 10-20 felvételes minialbumokba gyömöszölni, akár sokszori rostálással is, főképp azért, mert annyit én is bármikor megnézek (többet egyre kevésbé), illetve úgy vagyok vele, hogy inkább legyen a végén olyan érzése a nézőnek, hogy szívesen megnézne még néhányat, mint hogy hála az égnek, vége.
A család számára készített, önnézegetős képezrek más műfaj, ott elhiszem, hogy nyelv-ész leírása (10) érvényesül.
, 2008. szeptember 11. csütörtök, 10:07 (#)
Hogy egy profi mennyit lő el egy témára, az a témától függ. Egy NatGeo-beli kép kapcsán olvastam hogy konkrétan arra az egyetlen témára a fotós valami 30 tekercs(!) filmet lőtt el, hogy meglegyen az az egyetlen tökéletes kép. Mondjuk az nem egy relatíve keveset ugráló templomtorony volt, hanem valami izgága cickány, vagy ilyesmi, gondolom ezerrel lőtte a sorozatokat, de a selejtarány akkor is bődületes.
, 2008. szeptember 11. csütörtök, 15:30 (#)
Szerintem picit megtévesztő, nem törölni kell, hanem válogatni. Én a múltkor olvastam egy nagyon érdekes blogbejegyzést erről, azóta nem törlök.
http://blog.vincentlaforet.com/2008/08/28/to-delete-or-not-to-delete-that-is-the-the-question/
Soha nem tudhatod, hogy mikor válok érdekessé/relevánssá egy nem különösebben érdekes kép - lást pl. a cikkben említett és linket Monica Lewinsky esetet.
ern0-nek sztem nincs igaza, a profit az amatőrtől inkább az választja el, hogy ki tudja választani azt a néhány képet, ami igazán jó és biztos lehet abban, hogy az ellőtt sokezerből biztosan lesz x kiváló. Az alább linkelt cikkben elmondja a srác, hogy majdnem 25 000 képet lőtt Pekingben - 480 giga adat.
http://blog.vincentlaforet.com/2008/08/27/how-much-did-i-shoot-in-beijing/
ebből 1500 kép lett 1-nél több csillagos és végül 273 képet küldött el a Newsweek-nek - alig több mint 1%.
de hogy a témához is hozzászóljak: a fotós fejlődés egyik fontos állomása szerintem a válogatás. emlékszem, régen én is terrorizáltam a családot a 400 képes válogatás nélküli nyaralós fotókkal.
ma már max 20 képet/hétre redukálom és ez bringaversenyre is igaz. egy versenyen készül akár ezer ugyanolyan jó fotóm bringásokról, de baromira nem befogadható a dolog, ha kitenném azt az 500-at, ami technikaliag kifogástalan.
egyedül a 6 hetes perut nem bírtam 250 kép alá vinni, de azóta minden belefért 25 képbe :-)
, 2008. szeptember 11. csütörtök, 15:43 (#)
mennyire igaz!
+1: bármennyire hülyén hangzik, a törlés az egyik legfontosabb skill. halál a kacatfotógyűjtésre! :)
én épp most kezdtem neki kiírtani egy nagy halom régi képet, aminek további pozitív hozadéka, hogy találok egész jókat is (olyan mappákban elásva, amiket annak idején nem volt volt lelkierőm rendesen átválogatni, részben a sok felesleges ésvagy rossz kép miatt.)
ja és ha sikerült megtanulni törölni, akkor jön a csalódás/tanulság, hogy milyen kevés valóban értékelhető kép születik az "ész nélüli" kattintgatásból, úgyhogy szerintem az erre vonatkozó tanács a n2 legfontosabb.
+ tipp: meggyőződésem, hogy ennek fejlesztését egy saját fotóblog segíti, mert az is gondos/kegyetlen szelektálásra késztet. a flickr, indafotó jellegű feltöltögetésnek is megvan a helye, de ezeknél hajlamos az ember a posztban említett hibákba esni.
(eszpee - amint borítékolható volt, a nyár legtöbb áldozata egyértelműen a "hegyek" volt nálam. vízesések közül még tartja magát néhány :))
, 2008. szeptember 11. csütörtök, 15:57 (#)
én is válogatás-párti vagyok. az egyértelműen hibásakat persze kihajítom, de a jelenlegi hdd-k korában nincs igazán olyan, h nem fér el. ami kikerül, vagy megmutatásra kerül, az persze egy elég szűk metszete a teljes mennyiségnek, egyszerűen én is rosszul vagyok a "valami dolog sorozatfelvételben jobbról-középről-balról" típusú slideshowtól.
, 2008. szeptember 11. csütörtök, 16:08 (#)
agent bauer, maz, és általában a válogatás: ez maximum legalább hozzátok hasonlóan jó fotósokra lehet igaz. :) arra gondolok, hogy a hozzám hasonló kocafotósnak egyszerűen egy csomó képet tényleg ki kell szórnia ahhoz, hogy el tudjon kezdeni válogatni. a válogatás feltételezi, hogy egy rakás már jó képből keresed ki a legjobbakat.
és nem a tárterület a gond, hanem az idő, hogy előkeresd egy régi fotódat: nem mindegy, hogy száz vagy százezer képet kell átnézned, hogy megtaláld.
, 2008. szeptember 11. csütörtök, 16:52 (#)
eszpee: lol :-)
jó vagy rossz fotósságtól függetlenül 20-25 képnél többet egy témából szerintem nem könnyú befogadni, hacsak nem észveszejtően jó, de annyira jól én biztos nem tudok fotózni. ervin mondta ki a lényeget, inkább akarjanak többet még, minthogy azt mondják magukban: hála istennek, vége.
amúgy pedig szerintem ha kitalálsz egy jó workflow-t, akkor onnantól kezdve már könnyű rátalálni bármire.
én most próbálok az aperture-re átállni, eddig nagyon tetszik, de a lightroom is teljesen jó, ha valakinek az fekszik. a lényeg az, hogy mindent azonnal beimportálni, értékelni csillagokkal és cimkézni. innentől kezdve már nem akkora gond visszakeresni mondjuk az 5 csillagos cloud-porn képeidet 2005-ből.
, 2008. szeptember 11. csütörtök, 17:15 (#)
ez a metaadatozva archiválás szép nagy falat. majd meséld el fél év múlva, hogy mekkora a backlogod :)
, 2008. szeptember 11. csütörtök, 17:47 (#)
ok :-) egyelőre azt tervezem, hogy éveknét csinálok egy library-t, abban benne van az összes kép, cimkézve, értékelve, módosítva stb. ez, számításaim szerint úgy 100 giga körül megáll, az meg nem olyan vészes, és ha mondjuk az 5 csillagos DH képeket akarom visszakeresni, akkor elég 3-4 libraryt (az elmúlt évek) átböngészni.
aztán majd meglátjuk, hogy tényleg jó lesz-e ez így nekem.
, 2008. szeptember 12. péntek, 03:46 (#)
'Twelve significant photographs in any one year is a significant crop' Ansel Adams
, 2008. szeptember 12. péntek, 14:22 (#)
ja, hát őt már nem inspirálta a mennyiség. :)
, 2008. szeptember 13. szombat, 18:52 (#)
Bauer,
gondolom, már tapasztaltad, hogy az általad esetleg ötcsillagosnak ítélt képeken a közönség ásítozik, ugyanakkor a homályos, bemozdult kép a szomszéd macskájáról ODC-effektust kiváltva a képvetítés fénypontjává válik.
Ezért tartom értelmetlennek a kategorizálást, a "best of" jellegű válogatásokat, mert az csak a szelektálást végző személy értékrendjét tükrözi.
(ODC = Ó, de cuki!)
, 2008. szeptember 14. vasárnap, 09:20 (#)
Na de miért értelmetlen az, ha a saját képeid a saját értékrendedet tükrözik?
, 2008. szeptember 14. vasárnap, 09:38 (#)
Egy utazás, családi esemény, stb. kapcsán tartom értelmetlennek a kategorizálást, válogatást. Pláne, ha a nézőközönség rokonokból, ismerősökből áll, akik személyesen kötődnek az eseményhez.
Nyilván ha hobifotósként a füvészkerti virágokról készítenék albumot, más lenne a helyzet. Ez utóbbi esetben az esztétikai élmény a fő szempont, nem pedig az, hogy Matild néninek meg tudjuk mutatni, hogy tavasszal Bivalyböhönye-Alsón hány méterre van a vasútállomástól a Zimmer Feri.
, 2008. szeptember 17. szerda, 12:02 (#)
nem értem, hogy a valami csinálás helyett (nyaralás, városnézés, családi ünnep) mér kell fényképezgetni, hacsak az ember nem jappán (nézni ki végig egy lyukon, hát nem tudom....)
egy hét alatt fél ha napot szánok rá, hamár elvárás:
kinézem előre a témákat
- legyen személyes, csak én láthattam így, bennfentes vagyok (télleg ki az a barom aki lefotozza magát az ejfel toronnyal, ideje lenne lebontani, mindenki jobban járna, de főleg a franciák)
- legyen blikkfangos, köze egy IBUSZ katalógushoz, ne a valósághoz, hadd pukkadjon meg mindenki, egye a fene őket
(ezeknek asztán bejött az élet, pont olyanok mint a reklámban), de azis jó, ha jó erősen szembe mész a sztereotípiákkal (Havannában a gazdagságot, Párizsban a nyomornegyedet), ez mindig jól megzavarja őket
Közbe persze készül néhány ami rólad/rólatok szól, ezeket ne katalogizáld, ne mutogasd, ha idővel elkallódik az se baj, biztos nem volt annyira fontos
alapmű:
http://www.kontakt-collection.net/artworks/Selbstmodenschau/detailPopup
, 2008. szeptember 17. szerda, 21:08 (#)
#26: épp most válogatom a legutóbbi hosszú hétvégén készült képeket - én kezdettől fogva törölgetéssel kezdtem úgyhogy a topik letudva, csak azért szólok bele mert úgy tűnik rosszul lett fölvezetve a téma.
Eszpee (és mások) nyaralásának szerves része a fotózás, nem valami csinálás helyett hanem magáért a fotózásért. Ennyiből kicsit fals az egész alapállás: az is érvényes amit te írtál, csak a családi nyaralást dokumentáló, néha kattintgató fater képei egészen más kategóriát képeznek. De legalábbis másképp kezelődnek.
, 2008. szeptember 17. szerda, 22:32 (#)
homár,
nem hinném, hogy bárki is valami helyett fotózna. Multitasking, tudod? Kirándulok, várost nézek, szülinapi tortát eszek és közben mellesleg néhány fotót készítek.
Ha neked ilyen komoly erőforrásigényt jelent a fotózás, akkor valóban jobb, ha gyorsan egy fél nap alatt letudod.
, 2008. szeptember 17. szerda, 22:49 (#)
Hosszúnevű Homár: megnéztem ezt az alapmű linket és nem értem, elmagyarázod?
, 2008. szeptember 18. csütörtök, 14:14 (#)
jajaja, nemhogy egy comment lehetőségeit, de még a messzinél is messzibbre vezetne ez, márha érdemben, azér tettem be a linket, ha esetleg...
azt viszont lehetne, hogy én ezt továbbra se értsem? csakúgy szimplán?
#28
hogyne tudnám mi az a multitasking, az az, amikor a 15yo lányom egyik ablakban yutyubozik, a másikban msn, a 3.ban a myvipre pakolja a szekrényben (a gardróbban van egészalakos tükör) készült ön/énpóz-képeket, mázsaszám, jobbkézzel meg matekházit ír + mindeközben az apja ordítozik vele, mongyuk ezt csak elvétve, de télleg:)
olvastam is róla, munkaerőpiaci előny, erősssen kutatott terület
#29
nem a link az alapmű:), hanem a film
nemtudom hol tudnád megnézni, az ilyesmi nincs a youtubon, fájlcserélőkön, hirtelen ennyit találtam (5,6 bekezdés)
http://www.exindex.hu/print.php?page=3&id=450
ha télleg érdekel, nézz utána, talán errefele indulj:
http://balkon.c3.hu/balkon05_06/02szucs.html
, 2008. szeptember 20. szombat, 08:28 (#)
Ezek a belinkelt oldalak rosszabbak, mint egy zuhanórepülés.
, 2008. szeptember 20. szombat, 08:34 (#)
...és vajjjon miféle filmre gondolhatott homár barátunk, aki sokoldalas neoavantgard-szürreál weboldalakon rejtette el a megfejtést? :-)
, 2008. szeptember 21. vasárnap, 22:47 (#)
#30
Ne már.. :)
Az nem derült ki az oldalon hogy ehhez film is tartozik, az általad küldött két link pedig nem működik (legalábbis itt Shanghaiban), úgyhogy továbbra is misztikus számomra az "alapmű".
Leírnád tömören?
Menü
-
Listák
» Filmek
» Könyvek
» Éttermek - térképpel!
» Receptek
» Mobil videók -
Feedek
A Kispad-feednek most
olvasója van. Szeretnél közéjük tartozni? Ezen az oldalon mindent elmagyarázunk.
Impresszum
Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork