Csináld magad körvaku

eszpee cikke a Fotó rovatból, 2009. március 14. szombat, 22:37 | 37 hozzászólás

Egész pontosan köralakú vakudiffúzor, lévén egy meglévő külső vaku fényét fogjuk úgy forgatni, hogy végül szépen a lencse körül süssön előre, de maradnék most már a slendrián, de rövid "körvaku" megnevezésnél. A körvakut egyébként régen főleg makrófotózáshoz használták, ahol nagyon fontos a minél nagyobb mélységélességhez a lehető legerősebb fényforrás. Ezt a vaku közelvitelével is elérhetjük, illetve a látszólag mindenhonnan érkező fény miatt szinte árnyékmentes megvilágítás is jól tud jönni. Mostanában a körvakut portréfotósok is szeretik, lévén a közeli, tehát a tárgy szempontjából nagy fényforrás puha fényt jelent, ami pedig körvaku esetén azt, hogy van egy relatíve elég nagy softboxunk pont az objektívvel a közepén. Ez szépen kisimítja a ráncokat, és sajátos megvilágítást ad a modellnek is, például ezen cikk szerzőjének egy bazinagy softboxszal hátulról (minikvíz, mit használtam?), és egy körvakuval szemből megvilágítva valami ilyet:

Na de nézzük, hogy készül két este alatt egy ilyen köralakú vakudiffúzor!

A két legfontosabb hozzávaló egy külső és egy belső kerek tálszerűség. A külső a korábban bemutatott csináld magad beauty dish-hez nagyjából hasonló méretű darab kéne legyen, a belső pedig akkora, hogy a tervezett objektívjeink szépen átférjenek rajta. Én rövid tanakodás és a lehetőségek felmérése után az alábbiak mellett döntöttem:

Mikrohullámú sütőbe való tányérfedő (Elnézést, kicsit kapkodtam, és a közepét már a fotó előtt kivágtam, de gyakorlatilag csak egy fogó volt ott. A három kis fülecskét arra találtam ki, hogy fogják és középen tartsák az objektívet, de annyira nem jöttek be, nem fér bele rendesen mindegyik lencsém, és amelyik igen, azon is csúnyán erőltetni kell.)

Műanyag virágcserép (a színe mindegy, úgyse fog látszódni)

Elképesztő szerencsém volt, mert a virágcserép alját és a fedő közepét kivágva a kettőt pont egymásba tudtam nyomni úgy, hogy a tetejük egy szintben volt:

Ha nincs ilyen szerencsétek, használjatok majd ragasztót, illetve vágjátok szintbe a két részt. Az összeállítás pofonegyszerű, a kivágott közepek után berajzoljuk a vakunk elejét, és némi ráhagyással nyílást vágunk a külső tálon:

Majd fogunk egy adag alufóliát, óvatosan összegyűrögetjük és kisimítjuk, hogy ne szabályosan hanem összevissza tükrözzék a fényt, és fényes oldalával kifele rányomkodjuk a ragasztóval bekent virágcserépre. Ha elkészültünk, valahogy így fog kinézni:

Belülre pedig mehet valami fekete ragasztószalag, hogy ne nagyon pattogjon arra semmi fény.

Ha ez megvan, félretehetjük, jöhet a nagyobb tál. Vegyünk még több alufóliát, újra lehet gyűrni és simítgatni, majd kikenni az egész tálat belülről ragasztóval, és a fóliát akkurátusan, fényes oldalával kifelé belenyomkodni. Érdemes ügyelni rá, hogy egy darabban menjen be az egész fólia, mert a foltozás nehézkes. A vaku bemenő nyílásának környékét értelemszerűen hagyjuk ki.

Jöhet az összeillesztés, esetemben szerencsére elég volt belenyomni a cserepet a tál közepébe, ha nektek más alapanyagaitok vannak, ragasszátok bele a cuccot nyugodtan a fekete ragasztószalaggal úgy, hogy körbe kifele a nagy tálon érjenek véget a cserép belső csíkjai.

"Esztétikai" lépésként körbetekertem az egész cucc külsejét is fekete szalaggal, így egy star warsos bilire emlékeztet, de ez talán még mindig jobb egy fokkal, mint a ragasztós alufóliát nézni.

A következő lépésben szórni fogjuk a távozó fényt, sima fénymásolópapírral lefedve a körvaku elejét. Ehhez rakjunk lehetőleg egy darab a teljes felületet lefedő papírt a tálra, rajzoljuk körbe, és csináljunk rá farkasfogakat a ragasztáshoz.

Nekem persze csak A4-es lap volt otthon, így két darabból kellett a cuccot megoldani. Ha kivágtuk a mintát, a fekete ragasztószalaggal körben szépen rögzítsük a tálak elején:

Használat előtt a vakut minimális zoomra állítjuk, és ha van neki, eléhajtjuk még a saját diffúzorát is, és úgy toljuk be a körvakunk nyílásába. Az objektívet a középső nyílásba dugjuk, és valami drótos vagy rádiós távirányítóval exponálunk. Elsütéskor a fény a fóliákról körbe körbe fog pattogni, miközben ha mindent jól csináltunk, nagyjából egyenletesen távozik a papíron teljes felületén:

Kész is vagyunk, lehet durvulni:

Jó barkácsolást, ha van kérdésetek, ne féljetek feltenni, biztos kihagytam valamit.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (37)