Hálószobából fényképezőgép

eszpee cikke a Fotó rovatból, 2009. április 28. kedd, 10:52 | 8 hozzászólás

A lyukkamera világnap alkalmából vasárnap csináltam a hálószobánkból egy camera obscurat. Az előzményekhez érdemes a nagyszobás postot átfutni, itt már csak pár gyakorlati tapasztalat és jótanács jön.

1. Érdemes minden, tényleg minden fényforrástól elzárni a szobát. Ez esetemben azt jelentette, hogy a tömör ajtó ellenére a keretnél is szűrődött át fény, ezért a lakás többi részében is be kellett sötétíteni, hogy ne zavarjanak be. (A többi szobára azért elég volt a redőny.)

2. Az ablakok leragasztására a kapható legvastagabb szürke szemeteszsákot használtam, sittszállításra is ilyet használnak szerintem, 50x100 centis, hat darab volt egy csomagban. Először szét akartam nyitni őket, mert elég vastagnak tűntek, de kiderült, hogy fény felé tartva egy réteg kicsit áttetsző, ezért végül duplán használtam őket.

3. Rögzítéshez "duct tape"-et, általános ragasztószalagot használtam. Őszintén szólva nem tudom, Magyarországon lehet-e kapni, de itt találtam egy nagyon korrekt fekete tekercset, imádom, mert nagyon jól fog, de ha le kell szedni, nem hagy nyomot maga után.

4. Érdemes először teljesen lefedni mindent, és a sötétben vadászni a lyukakat, ahol még jön be egy kis fény, lesz bőven ilyen. Esetleg nyitvahagyott szobaajtóval lehet segíteni, hogy ne vaksötétben kelljen ragasztgassunk. Ha kész vagyunk a teljes elsötétítéssel, utána jöhet a lyuk elkészítése. Minél nagyobb a lyuk, annál világosabb lesz a kép, minél kisebb a lyuk, annál élesebb. Én kb. 2cm átmérőnél maradtam, ezzel nem lett túl éles a vetített kép, cserébe viszont szabad szemmel is nagyon szépen látható. Érdemes a lyuk környékét az ablakhoz ragasztani, hogy ne mozduljon el fotózás közben.

5. A kép készítéséhez értelemszerűen állványról, nagylátószöggel, egy az ablakhoz közeli pontról fotózzunk, hogy minél több látszódjon a szemben levő falakból. Még világosban érdemes a falra, vagy picit elé fókuszálni, és legalább közepes mélységélességet adni, hogy a szobában látható tárgyak is jól láthatóak legyenek. (A lyukkamera elv miatt a vetített kép mindenhol ugyanolyan éles lesz.) Manuális módban vagyunk persze, a záridőt próbálgatásokkal döntsük el, de 1-2 perc legalább fog kelleni. ISO400-nál nem érdemes feljebb menni, senki nem siet sehova - persze ha kinti akciót is meg akarunk örökíteni, akkor nincs mese, tág blende, magas érzékenység, rövid záridő, drukkolás. Ha van időzítős - időmérős távirányítónk, az a legjobb, mert nem kell a sötétben percekig üldögélni, adjunk neki 20mp késleltetést, annyi idő alatt ki tudunk úgy nyugodtan menni a szobából, hogy az állványt sem rúgjuk fel. Ne felejtsük el, hogy sok gép hosszú záridőnél mégegyszer annyi ideig zajt is szűr, ez persze általában kikapcsolható, de nem érdemes.

Annyira megtetszett egyébként a folyamatos vetítés a szobafalra, hogy még mindig fent van a sötétítés, egészen vicces élmény a kinti képekre ébredni.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (8)