Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53883 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Kárpátalja

Ervin cikke a Hátizsák rovatból, 2003. október 27. hétfő, 18:15 | 10 hozzászólás

Jön, ami még nem volt: teljesen kispolgári élménybeszámolót hintek az ünnepi hosszú hétvége helyes kihasználásának tárgyában. Na jó, csak majdnem, kerek történetet azért nem fogalmazok a feljegyzéseimből. Azon viszont még gondolkozom, hogy a szöveget beszúrt, középre rendezett, saját készítésű képecskékkel színesítem, de lehet, hogy azt nem merem bevállalni. (Frissítés: elkészült a fényképalbum.) Menet közben meglátjuk.

Október 22. szerda

- Dél. Egy Toyota kisbuszban nagy társaság alakul: kárpátaljai túránk részhalmaza. A legjobbfej részhalmaz minősítéstől a személyes érdekeltség mián ezúttal el kell tekintenünk, a legszerencsésebb jelző használata viszont a beszámoló végére teljes mértékben megalapozottnak tűnik majd.

- Estefelé. A Tompa-család éleseszű javaslata alapján bőséges vacsi a sehol közepén található Fenyves vendéglátóipari egységben, Depeche Mode-zenére (a pincér kedvence, bocsesz). Rég ettem ilyen jó Gundel-palacsintát.

- Később. Könnyed átzsilipelés Ukrajnába (bezzeg majd visszafelé...), rögvest utána pedig az "elkerülő út" megszívása Beregszásznál. Itt ugyanis a fenti terminus nem a városközpont, hanem egyáltalán, az út elkerülését jelenti. Meg a közvilágításét. Rahó táján egy konzervatívan öltözött helyi versenyző (el)fekvőhelyzetben, öntudatát hátrahagyva lazít az országút ellenirányú sávjának közepén. Lépten-nyomon kivilágítatlan, terepszínű álcaruhába öltözött nénikék bukkannak elő az útszél homályából.

- Még később. Befutunk Körösmezőre, a csapatból utolsóként, az-jut-ami-marad alapon megütjük a legjobb szállást. A beharangozás ellenére háromfogásos vacsora vár reánk, a fent vázolt gasztronómiai előzmények miatt a fogyasztásban csúfosan leégünk. Kárpátaljai rögvalóság a fogadócsaládon belülre sűrítve: nagymama színmagyar, anyuka erős akcentus, kislány nye znájet. Nyugovóra térés, a cserépkályhában békebeli fenyőtűz pattog.

Október 23. csütörtök

- Reggel. Többfogásos, meleg főétkezés reggelire, mostantól már mindig ez lesz. Nem is merjük bevallani a máshol megszálló csapatrészeknek, akik rendre száraz puliszkával és egy-egy jégcsap elszopogatásával kezdik a napot.

- Délelőtt. Kiszabadulunk a természetbe. A tűéles hóhatárt ezüst festékszóróval húzták meg a hegyoldalban. Kezdésnek tarka színkavalkád, ám nemsokára fekete-fehérre vált a képernyő és hipp-hopp, máris féltérdig ér a hó.

- Dél. Eh. Még mindig van felfelé?

- Délután. Diadalmas csúcshódítás, rajtunk kívül nulla élőlény a környéken. Változatos zúzmara-alakzatok a ruhadarabok alól kikandikáló szőrzetrészeken. Visszaút lendületből, a fehérvakság elmúltával szemek újrakalibrálása.

- Este. Az autóvezetés élményszerűségének fokozása érdekében Ukrajnában rendelet tiltja, hogy a kerékpárokon bármilyen világítást elhelyezzenek. Legalábbis úgy tűnik. Ennek ellenére érvényes találat nélkül érünk haza (csak a törött pálca számít). A kései, elképesztő méretű vacsora és az első nap szokatlansága miatt hamar beáll a hullamerevség.

Október 24. péntek

- Délelőtt. A nehéznek hirdetett nap. Két napig gyaloglunk befelé egy erdőbe, aztán kicsit hosszabb ideig fölfelé. A lehellet megszegik, oly gyönyörű minden, bár a csapat egy része konokul leszegett fejjel, a teljesítés lázában körbe se nézve halad előre. Megállás nélkül zuhog a hó, hurrá, jó kis viharvert fényképek születnek majd.

- Délután. Újabb három napnyi menet. Konkrétan a sarokvédő ragtapasz, továbbá általában az elmúlt másfél évben mindennemű testmozgás nagyarcú mellőzése szerző részéről kezdi megbosszulni magát. A rá oly jellemző, délceg járás enyhe hadirokkantos patinát nyer. A csúcs alatt kollektív kipárolgás és a szagminták alapján romlandónak tűnő ruhadarabok konzerváló jellegű füstölése egy hegyi pásztortanyán. A húszrétegű, übertechno túracucckoncepció látványosan megfekszik a szilaj ősmagyar hegyi környezetben, vajákos kitalálói közfelkiáltással elmehetnek a büdös francba.

- Este. Élményszlalom hazafelé: a helyi hagyományoknak megfelelően a sötétség beállta után a férfilakosság jelentős hányada a közterületeken tántorog. Hasonlóképpen visszatérő motívum a kocsmafüstben áztatott ruházat hazatérés előtti hosszas, gondos előáztatása az útmenti hóban. Otthon hízókúra, majd intenzív jengázás, ami az eleinte gyanútlan M. László sporttárs számára pokoljárásnak bizonyul: D. Mihály és a szerző alkalmi riporterként folyamatosan kommentálják mozdulatait, amivel egyúttal rosszindulatú hasizom-remegésre is kényszerítik őt.

Október 25. szombat

- Reggel. T. József dánszentmiklósi lakost születésnapja alkalmából tortával köszöntik lakótársai. Ettől még utána mindenkinek meg kell enni a gigantreggelit.

- Kicsit később. A rövid sarokhólyag-tesztelő séta eredménye borzalmas: a szerző járása minden igyekezet ellenére most már úgy hat, mintha nemrég figyelmetlenségből felpattant volna egy nyereg nélküli biciklire. A verdikt egyértelmű: aznap nincs túrázás. Pedig még teherautón is lehetett volna fagyoskodni. Szerző gyalázata eléri az inflexiós pontot. Micsoda nyápicság már ez, minő gáz.

- Délelőtt, dél. Alvás, mérsékelt unatkozás, a megrendült lelkiállapotot kifejező, bizarr kecskerímek gyártása ("Akkor jó a havibaj / ha bivaly!").

- Délután: Újabb tesztséta, újabb kudarc. Felismerés: az európai szegénységben nincsenek színek. Még a gyerekek is sötétben járnak. A gazdagok ezért legelőször ösztönösen rikítani próbálnak, sajnos teljes sikerrel.

- Este. Szerző hosszas, koronázatlan kártyakirályság után feladja trónját, majd elbukja első, és egyben a túra utolsó jengapartiját is.

Október 26. vasárnap

- Reggel. Indulás hazafelé. Hóhatár fölött és alatt cikázunk, a kétfokos Tiszában önfeledt lékhorgász álldogál combig, láthatóan melege van és hiányolja a jeget. Mi alig merünk kiszállni a kocsiból annyi időre, amíg lefényképezzük.

- Dél. Útközben tisztelgő látogatás Huszton. Péter sehol, ellenben bús düledékek nagyjából mindenütt. Tisztes őszes lelkész, formális meghívónk, a kilátástalan helyzetben alkalmazandó emberi tartást demonstrálja. Áldja meg őt az istene érte.

- Délután. A korrupció új, gyönyörűen letisztult és lefegyverzően egyenes szintje a határ ukrán oldalán: a nyílt zsarolás. Idézet: "Hogyan akarják csinálni? Hosszú ideig tartson, teljes kipakolással, vagy gyorsan túl akarnak lenni rajta? Utóbbi 1000 forint." Mindezt egy *magyarajkú* határőrtől kapjuk, a határokon átívelő nemzettudat szép példájaként. A sorban körülöttünk tülekedő autós honfitársaink nagy része sem különb: egyszerű, becsületes benzincsencselők ők, akiket vélhetően a magas itthoni adótartalom kényszerít e nehezen tetten érhető bűnözési formára. A civilizált szociális magatartás alapjainak figyelmen kívül hagyására ugyanakkor nem kényszerítené őket semmi, az valószínűleg önálló döntés eredménye. Ez is Kárpátalja. A legalja.

- Este. De jó hazaérni.

Novembertől Magyarország vízumkényszert vezet be Ukrajnával szemben.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (10)

1

dmiki, 2003. október 27. hétfő, 20:34 (#)

Ses nagyon sajnálhatja, hogy pont a szombati napra csődölt be szervezete - a megelőző két nap korlátozott látótávolsága után gyönyörű napsütés fogadta csapatunkat. Az égig érő fenyőkről lehulló hó porcukorként csillogott a fénypászmákban.

Néhány méterre előttünk fácánméretű madár (de nem az, tudja esetleg valaki, mi lehetett?) landolt egy pillanatra. Amint észrevett, újra felröppent, de evezőtollainak lenyomata - akár egy kövületen - ott maradt a hóban. Kár, hogy nem lehetett lefényképezni.

Az egyik erdészházban remek szemléltető tablók voltak kifüggesztve a helyes hegy-, szikla- és jégmászó technikákról (kötél vezetése, lépések kialakítása, csavarok és szegek megfelelő rögzítése). (Mint a régi honvédelmi gyakorlatokon - hogyan dobjuk el megfelelően a kézigránátot, stb...)

Külön brigád (férj-feleség) dolgozott a hegyi út tócsamentesítésén / csatornázásán - vízelvezető árkokat ástak, 'gátakat' szakítottak át. Nem egészen világos miért, a levedlett katonai monstrumok e nélkül is megbírkóztak volna a tereppel.

A számtalan boglyarakási mód tanulmányozására egy külön napot érdemes rászánni... Kis háztetős. Egy központi rúd köré pakolós. A jó szellőzés érdekében alulról megalapozós. Három lábú. Padlásra behordós.

A folyóban a horgászok mellett mosással foglalkozó asszonyokat is lehetett látni szép számban. A hideg ellen azért húztak gumikesztyűt...

Az omladozó betonból és rozsdásodó acélból épült vasúti hidak mellett jobbára gázlók a járműveknek és függőhidak a gyalogosoknak a Tisza felső szakaszán.

Az országrészben több emeletes kacsalábon forgó félkész paloták fantomfalvai (tornyos, mellvédes, csicsás tető, de vakolatlan téglafalak, tátongó ablakok) váltakoznak pikkelyes vagy rönkökből épült faházakkal és omladozó gyárakkal, rothadó ipari övezetekkel, laktanyákkal, elhagyott magánházakkal és gazdaságokkal. Elmúlás mindenütt.

Mindenütt túlélő típusú, vak, óriási daganatokkal rendelkező, sebektől tarkított, kis növésű, korcs kutyák. Meg kacsák. Meg birkák. Tehenek. Lovak. Kecskék.

Csomó almafa és piros bogyós bokor hóval fedett gyümölccsel tele. A szürkeség miatt még jobban kitűntek a környezetből.

És hihetetlenül finom ribizlilekvár! 1:2 arányban főzés nélkül cukorral elkeverve. Ropogós, friss, szinte mentolos íz. Teába (is) remek. Vagy csak úgy. Még egy üveggel, ha lehet!

Ha valaki kedvet kap:
Marika (Marianna) Agonsuk (ha helyesen olvasom)
Ulica Miru 42a (anyuka az 55-ben)
Körösmező (Jásznyja)
Tel: (03132) 42466

2

dmiki, 2003. október 28. kedd, 11:02 (#)

Kárpátalja nemzetiségei:
http://www.hhrf.org/mk/710mk/710mk34.htm
"Az embertelen megpróbáltatásokra a magyarság demográfiai robbanással válaszolt"...

Técsői Banda
http://www.etnofon.hu/tecsoibanda.htm

http://www.karpatok.uzhgorod.ua/karpatalja.html

3

inSay, 2003. október 28. kedd, 13:10 (#)

Kozlekedesi tapasztalatom Romaniaban is hasonlatos. varosokban/falvakban ritka, mondhatni nincs ejszakai kozvilagitas. itt is gyakori a bicajos parasztbacsi hazafele tantorog a kocsmabol, vagy eppen az utszelen gyerekkocsit tologato kismama (biztos levegoztetni hozzak ki oket a kocsik koze). De oket nem annyira "fajo" elcsapni oket, mint frontalisan utkozni egy kivilagitatlan jol megrakodott szenas szekerrel, ami majdnem mindket savot elfoglalja. haszonos tanacs: probaljunk meg kamion mogott vezetni. Kamionbol pedig annyi van, mint csillag az egen. Ezek eltakaritanak mindent/mindenkit az utrol, ahogy szaguldoznak (csak legyen jo a feklampajuk :) )
nappal viszont erdemes a helybeli taxit kovetni lehetoseg szerint. ugyanis ok ismerik a legjobban a rejtett katyuk ill. a lesbenallo rendorok helyet.

ukran vizum sux :( lehet tudni, hogy mennyibe kerul? meghivo level szukseges-e hozza? vagy egyatalan milyen okmanyok?

4

ses, 2003. október 28. kedd, 16:48 (#)

Jó, hogy rákérdeztél, mert legalább utánanéztem, és a a helyzet, hogy nekünk még könnyebb is lesz a dolgunk, ugyanis novembertől semmi nem kell a beutazáshoz, még a jelenlegi meghívó-vagy-voucher rendszer is megszűnik :). Vízumra csak a hozzánk utazáshoz lesz szükség. Részletek itt: http://www.karpatinfo.org.ua/modules.php?name=News&file=article&sid=5161

5

dmiki, 2003. október 29. szerda, 09:29 (#)

Trifo képei:
http://foto.c3d.hu/cgi-bin/yaweg?DrawGalery:Trifo_Karpatalja

6

Ali, 2003. november 2. vasárnap, 19:56 (#)

Bar ugysem erdekel senkit, de a kozvilagitas fouton kivul valo mellozese es a mindennemu lathatosagot segito eszkoztol mentes (am nyikorgas miatt vaksotetben is kello kozelsegbol megsejtheto) biciklistak az iparilag es gazdasagilag kicsit jobban allo Japant is jellemzik. :)

7

ses, 2003. november 2. vasárnap, 20:19 (#)

Na jó, de az összehasonlítás nem lenne sportszerű, mivel az ottani nindzsaképzőkben évszázadok óta oktatják a sötétben való közlekedés alapelemeit.

8

gabi, 2004. július 27. kedd, 13:46 (#)

azt szeretnem tudni hogy ukrajnaba meghivoval lehet e menni? En erdelybe elek, karpataljan laknak a szuleim.Ha ok kuldenek meghivot kell e vizum? A csaladom roman allampolgarok

9

ses, 2004. július 27. kedd, 14:07 (#)

gabi, üdv a blogon! Gondolom, a közvetlen román-ukrán határon szeretnél átmenni. Ha igen, akkor az a legbiztosabb, ha a bukaresti ukrán nagykövetséget kérdezed meg. Csak megérzésből mondom, hogy szerintem nem kell majd a vízum.

10

gabi, 2004. augusztus 27. péntek, 15:07 (#)

A helyzet az hogy,Csengernel szoktuk atlepni,aztan Becsnel,mert halmi-nevetlen hataron eddig utlevelel nem volt atkeles.nem tudom hogy van-e mar nagyhatar ott is?


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork