Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53959 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Távol, Keleten – 2. rész

Bright cikke a Hátizsák rovatból, 2005. június 1. szerda, 13:33 | 4 hozzászólás

„Ha reákiáltasz, mosolyog. Ha megütöd, néz és mosolyog. Ha elküldöd, leül a ház küszöbére és néz. Akkor vissza kell hívni. (…) Aztán elfáradsz, mert ez a nézés olyan erős, hogy a legerősebb embert is elfárasztja.”

A mosoly lett állandó kísérőtársunk. Amikor felkeltünk az első fárasztó nap után, amikor bejártuk az ezeréves templomokat és az úszó falut, amikor megtaláltuk a vak masszőröket, amikor búcsút intettünk Poipetben a vámosnak – mindenhol azt a gyönyörű, kambodzsai mosolyt láttuk. A kambodzsai ember úgy tud mosolyogni, mint senki más. Ez nem egyszerűen a távol-keleti ember mosolya, több annál az őszinte, kedves gesztusnál, amit Thaiföldön lát a turista. Ez annak embernek a mosolya, akitől már semmit nem tudnak elvenni. Hogy megértsük ezt a mosolyt, ismernünk kell néhány szemelvényt Kambodzsa történelméből.

mosoly.jpg

A Siem Reap mellett található templomok a IX-XII. században épültek, és az Angkor birodalom is ekkortájt élte fénykorát. A térség egymillió khmer lakost számlált akkor, amikor Londonnak ötvenezer lakosa volt, és a mai Thaiföld, Vietnam, Laosz, sőt, Malajzia egyes részei is a birodalomhoz tartoztak. Aztán ahogy lenni szokott, a későbbi királyok elkényelmesedtek, miközben a szomszédok megerősödtek, így sorozatos területvesztések után a királyság a középkor vége felé Sziám (ma Thaiföld) fennhatósága alá került, és ott is maradt 1867-ig, amikor Kambodzsa Francia Indokína része lett. A francia protektorátus 1954-ig tartott, de a visszanyert önállóság évtizedei vérrel íródtak a XX. század történelmébe. Egy rövid, békés, Norodom Szihanuk király uralma alatt eltöltött évtized után ugyanis az ország belesodródott az indokínai térség háborúiba, amit polgárháborúk és diktatúrák követtek. Előbb a nyugatbarát Lon Nol tábornok (aki az USA és Dél-Vietnam támogatását élvezte) buktatta meg 1970-ben Szihanuk királyt, majd a Kína-barát, kommunista Pol Pot „vörös khmerjei” győzedelmeskedtek Lon Nol felett 1975-ben. Pol Pot aztán négy év alatt évtizedekkel visszavetette az ország fejlődését, nevéhez éhínség, kitelepítések, tisztogatások fűződnek, és hétszámjegyű emberhalál. A mindenért a nyugatot hibáztató diktátor fanatikus módon, a papság és az értelmiség kiirtásával próbált agrárországot csinálni Kambodzsából – a kétmillió lakost számláló Phnom Penből ekkor lett kísértetváros (a főváros lakossága ma sem éri el a nyolcszázezret). Uralmát végül a száműzött kambodzsaiak Vietnam segítségével döntötték meg 1979-ben, a diktátornak pedig megadatott, hogy csak 1998-ban haljon meg, szívelégtelenségben. A Pol Pot-rezsim után a polgárháborúk még 1993-ig folytatódtak Lon Nol, Pol Pot, Szihanuk hívei és a republikánusok között, majd erős ENSZ-jelenlét mellett nagyjából 1998-ra helyreállt a rend és az alkotmányos monarchia a pontosan két Magyarország területű országban. A király jelenleg is a nagy túlélő, Szihanuk, akit csak azért nem végeztek ki a vörös khmerek, mert szövetségesük, Kína értékes kirakatembernek tartotta (a király gyerekeinek és unokáinak viszont nem kegyelmeztek), és aki megrögzött filmrajongóként hatalomgyakorlás helyett inkább filmrendezéssel tengeti öreg napjait. Az egykor hatalmas birodalom pedig, ha romjaival is, de ma is segíti gyermekeit: Kambodzsa rájött arra, hogy mennyi GDP-t hoz a turizmus – már a Siem Reap-i reptér is ennek köszönhető –, és lassan tudatosította ezt a társadalomban (bő tíz évvel ezelőtt ugyanis még egyáltalán nem számított egyedi esetnek, ha egy békefenntartó hátizsákos, kifosztott fehérember-hullákat talált a sihanoukville-i út szélén).

Ez a múlt még mindig közelmúlt, így Kambodzsa rokkant ország ma is. A polgárháborúk alatt elaknásított dzsungeleket még mindig nem tisztították meg, háromszáz emberből egy aknasérült (a világon itt a legmagasabb ez az arány). A lakosság majdnem hetven százaléka nő, idősebb férfit nem nagyon látni. Igaz, egyáltalán idős emberrel is ritkán találkozik a turista: a kambodzsaiak várható életkora 43 év. A helyi pénz, a riel annyira értéktelen, hogy sok helyen csak dollárban írják ki az árakat. Az egészségügy és a szociális háló elmaradott, az oktatás színvonalára pedig jellemző, hogy sok gyerek azért koldul, hogy a szomszédos Thaiföldön járhasson iskolába (arról nem is beszélve, hogy koldulás közben az angolt is meg tudja tanulni). És miközben lépésenként szorul össze az európai ember szíve, mindenhol ez a mosoly fogadja: mosolyog az aknasérültek zenekarának láb nélküli dobosa, a karkötőárus kislány, a hajnaltól estig robotoló tuktuksofőr. És mosolygunk mi is – két dúsgazdag főúr a mosolygó nyomorultak közt –, ahogy megindulunk az ősi templomok felé.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (4)

1

joco, 2005. június 1. szerda, 15:35 (#)

Szerintem nem Angkor hanem Khmer birodalom, bár ez mellékes.
Amúgy az adatok mellé még: a lakosság 50%-a 14 év alatti, a GDP 300 dollár/fő körül.

2

Bright, 2005. június 1. szerda, 16:36 (#)

Khmer az oslakosok neve, ma is khmerek elnek ott, ezert hivatkoztam Angkor birodalomkent az ezer eve elt civilizaciora. Szerintem mindket megnevezes jo.

3

NagyGa1, 2005. június 2. csütörtök, 04:00 (#)

2001-ben voltam ott, úgy emlékszem hogy ugyan minden dollárban volt kiírva, de a rielt 1:1-hez váltották, magyarul azzal is lehetett fizetni.

Amúgy nagyon jó hely Siem Reap, vissza szeretnék menni pár év múlva, csak félő hogya addigra már teljesen megszállják a turisták / szállodaláncok. :(

Siem Reapből speedboattal el lehet hajózni a fővárosba, erősen ajánlott.

4

Hawkez, 2005. június 20. hétfő, 10:53 (#)

2002ben 1:4000hez volt az erteke. Es kisebb teteleknel (pl.:viz) rielt adtak vissza.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork