Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53883 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Távol, Keleten – befejező rész

Bright cikke a Hátizsák rovatból, 2005. június 16. csütörtök, 01:04 | 3 hozzászólás

Akadnak cserkészlelkű emberek, akik előszeretettel hirdetik, hogy kirándulni/utazni márpedig nem a turisták által látogatott helyekre kell, és tartják is magukat a szavukhoz. Ők bizonyára nem értékelik sokra a kambodzsai Angkort – több ilyennel találkoztam a valós és a virtuális térben –, és voltaképpen nincs ezzel semmi baj, mindenki utazzon úgy és oda, ahogy és ahova akar. Jómagam azonban úgy gondolom, hogy a turisztika bálványai néhány kivételtől eltekintve nem véletlenül lettek zarándokhelyek. Angkor különösen nem.

A khmerek birodalma akkortájt élte fénykorát, amikor a mai Siem Reap környékén elterülő templomok, víztározók, szentélyek, csatorna- és gátrendszerek épültek. Ez úgy a IX-XII. századok között esett meg, amikor az „aki khmer, az nyer” mondás igazát az összes környező civilizáció megtapasztalhatta. Az Angkor-templomkomplexum maradványaira tehát szó szerint értendő, amikor azt írom, hogy „ezeréves romok”. A legnagyobb szám persze mind közül Angkor Wat. (A „wat” egyébként templomot jelent, úgyhogy egész Távol-Kelet tele van watokkal – a századik környékén már nem is lehet megállni a „So Wat?” szóvicc elsütését…)

Angkor Wat nemcsak méretével és épségével nyűgöz le – abban a szerencsés helyzetben van, hogy az egyetlen nyugatra néző templom a környéken. Lélegzetelállító az alkonyi fényben, különösen a szomszédos dombocskán emelkedő Phnom Bakheng templomról nézve. Sajnos, ezt a többi turista is tudja, így leginkább e két helyen lehet megérteni, miért is viszolyog a fentebb említett emberfajta például Angkortól. Angkor Wat például tökéletesen alkalmatlan hely leánykérésre – arra sokkal inkább megfelel egy hangulatos Siem Reap-i este. Tudom, teszteltem.

alkony.jpg

Trükközni azért lehet. Érdemes például a tyúkokkal kelni, vagy napszúrás elleni óvintézkedések után ebédidőben csodálni a romokat, amikor a siserehad fele az árnyékban hűsöl. Angkor Watnál így sokkal nagyobb élmény tud lenni például Bayon, ahol hajnalban még igencsak zajos a dzsungel, és ahol alig tíz ember lébecol, amikor élőben látható a Baraka című filmben gyorsítva lejátszott csoda: felkel a nap, és egyenként vonja be fénnyel a Bayon oszlopain mosolygó több száz arcot. Vagy említhetném Ta Phromot, a fákkal benőtt, hatalmas alapterületű szentélyt, amiben csúcsidőben is lehet csendes, eldugott sikátort találni, ahol esetleg csak a napozó gyíkok méltatlankodnak.

taprohm.jpg

És így tovább: Angkor Waton kívül tucatnyi érdekesség vár a környéken. A befejezetlen, erődszerű Ta Keo megmászhatatlan lépcsőivel hagy mély nyomot bennünk, a Leprás Király terasza nemrég feltárt falfaragásaival, Banteay Srei megkapóan részletes, vörös kőbe álmodott hindu mítoszaival. Elképzeljük, hogy milyenek lehetnek a nagy medencék esős évszakban, hogy mennyi meló lehetett elkészíteni Lolei szanszkrit feliratait, hogy az Elefántos Terasz előtti tizenkét oszlop között kifeszített köteleken hogyan ugráltak a király szórakoztatására a kötéltáncosok.

banteay.jpg

Így álmodozva hamar el is röppen a Kambodzsában töltött öt nap. A templomok között vak masszőrök veszik kezelésbe fáradt tagjainkat, megtekintjük a helyi néptáncot, az apsarát (a szó jelentése mennyei nimfa, ami tökéletesen kifejezi a tánc kecsességét), a Siem Reap-től távolabb eső úszó faluban pedig új értelmet kap a horrorfilmekből ismert „Mindenhol ott vannak!” frázis, amikor megpillantunk a krokodiltenyészet épülete és a lebegő halászkunyhók között egy hullámok hátán ringatózó katolikus templomot. Persze, ezek csak kiragadott pillanatok – így láttam értelmét a mesélésnek, mert néhány ezer karakterben lehetetlen lenne minden csodát visszaadni.

apsara.jpg

Kambodzsából Thaiföldre utazunk, ahol már másodszor járok, de biztosan nem utoljára. És talán megnézem egyszer azt is, hogy néznek ki azok a vízgyűjtő medencék, amikor víz is van bennük. Nagyon érdekel Laosz, Vietnam is. Megadtam magam az „életben lappangó szenvedélynek”, mint az útinaplóm első részében említett Márai-hős, Konrád. Távol-Kelet vonzását nem lehet elfeledni. Mert aki megfordul arrafelé…

„…nem egyszerű európai ember többé, ez bizonyos.”

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (3)

1

Alfi, 2005. június 16. csütörtök, 07:28 (#)

Hát igen,Márai jól fogalmazott az utazás megváltoztat, többé tesz.
Brigth már te sem vagy egyszerű
európai, átléptél a világpolgárok
sorába.:-)))

2

cheeses, 2005. június 17. péntek, 14:37 (#)

Bright, ez a sorozat nagyon fasza volt. Kösz.

3

Ork, 2005. június 22. szerda, 14:09 (#)

A Közel-Kelet dettó ilyen... Már aki szereti.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork