AKÁCIÓ

Ervin cikke a Hátizsák rovatból, 2006. március 10. péntek, 19:35 | 10 hozzászólás

A mai nap már jórészt a klasszikus utolsó pillanati pánik jegyében telt. Mi mindent nem intéztem még el, minek nem érek a végére, mi marad utánam félkészen? A fénypontot mégis a Pannon szolgáltatta: a telefonszámom elhordozásában próbált megakadályozni.

Az nyilvánvaló, ugye, hogy valamirevaló utazó egy jó kis számhordozás nélkül bele se vág komolyabb kirándulásba. Én is mostanra időzítettem a megpattanást a Pannontól a Vodához. Ment is szépen minden, mint a karikacsapás, mígnem a Pannon az utolsó pillanatban beszólt, és megakasztotta az egész folyamatot, mondván, hogy lejárt tartozásom van.

Bár ezzel elvesszük az izgalmak egy részét, szögezzük le mindjárt az elején, hogy nincs semmilyen tartozásom. Igen ám; de hogy lehet bizonyítani valamiről, hogy nem létezik? Ebbe a problémába az istenhivőkkel folytatott beszélgetések esetén is gyakorta beleszalad az ember. Egyetlen korrekt megoldás van: a pozitív állítást kell bizonyíttatni, nem a negatívat.

Azzal a lendülettel be a Pannonhoz, ahol két másodpercnyi képernyőnézés után a hölgy közli: nincs tartozásunk, és fogalma nincsen, hogy miért állították (mármint ők) azt, hogy van. Úgyhogy segítőkészen megpróbálja ő berúgni a motort, de a rendszer neki is fityiszt mutat. Újabb matatás után, a biztonság kedvéért, befizettet kettőnkkel összesen 127 forint technikai költséget, amelynek lejárata egyébként még a láthatáron sincsen. De a tipp jó, ezek után már beengedi a rendszer.

Öt perc múlva már írásos igazolással a kezünkben loholunk a Voda felé. Holnap indulok, el kell indítani a szám átkérését. Az ottani ügyfélszolis fájó arccal közli, hogy a pannonos hölgy önzetlen segítsége voltaképpen hátráltatja a dolgot, mert ha a Pannon is elindítja a hordozást, akkor a Vodának meg kell várnia őket, nem cselekedhet magától.

Nyilván van erre logikus magyarázat, de nem vagyok hajlandó megérteni. Közlöm, hogy én mindenkinek készséggel elhiszek mindent, cserébe viszont nem érdekelnek a részletek, tessék izibe áthordozni azt a számot, punktum. Belső telefonkör a Voda berkeiben, megemberelik magukat, és bevállalják, hogy nekilátnak.

Most tehát két gigász igyekszik hordozni a számomat, a csata kétesélyes, állítólag 17-én vagy 22-én eldől a kimenetele. A látszólag pofonegyszerű rendszer a jelek szerint olyan béna, hogy ihaj. Kíváncsi vagyok, hogy egy ártatlan, a technológia világától érintetlen nyugdíjas vajon hogyan tud megugrani egy számhordozást, ha épp arra támad kedve. Idő hiányában pedig azt már el se mesélem, hogy a folyamat közben mennyi időbe telik, amíg a két szolgáltató idióta gépi telefonos ügyfélszolgálatán átrágja magát az ember.

Inkább szaladok pakolni, holnap kora reggel Bécs. Aztán Bangkok, ha már mindenáron ugyanolyan betűvel kell jobbat választani. Lehetőség van bőven: annak idején az ország-város játékban is a B betűhöz volt a legtöbb főváros.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (10)