Bangkok 2: a helyzet nem enyhul

Ervin cikke a Hátizsák rovatból, 2006. március 13. hétfő, 13:08 | 5 hozzászólás

Amikor hetagra sut a nap, nem egyszeru dolog buslakodni. Regi megfigyelesem, hogy az elet nagyszerusege forditottan aranyos a ruhadarabok szamaval, amelyeket egy idoben viselni kenyszerulunk.

Peldanak okaert, az indonez hegyi papuak falvaiban egy szal tokben is vigan ellehet az emberfia.

A tok alatt termeszetesen egy kifurt es strategiailag pozicionalt lopotok ertendo. Hazigazdaim anno ebben rohangaltak fel s ala, es nem neztek ki kevesbe meltosagosnak tole.

Itt Bangkokban egyelore meg nem talalkoztam ennyire letisztult viselettel, de nem arulok el titkot, ha elarulom, hogy az altalam latott boltok kozul egyetlenegyben sem kapni kabatot. Kotott kesztyut viszont mar lattam, a turistaknak aruljak elelmes helyi erok, a thai vasarlok neznek is nagy szemekkel, hogy mi a turo lehet az.

A mai napomat illo modon a Bangkok Post attanulmanyozasaval kezdtem. Kvazi kormanyvalsag van Thaifoldon, a korabban verhetetlennek hitt Thaksin ugyvezeto igazgato - o nevezi igy magat eloszeretettel a "miniszterelnok" helyett - szeke inogni latszik. Az ideerkezesemet ezen felul meg vagy 30 kisebb foldrenges is koszontotte delen, ugyhogy ezek utan nem annyira hirdetem, hogy megint itt vagyok.

Na de az ujsagban, mint mindig, megint akadt erdekesseg. Egy Dr Manas Kanoksilp nevu (valtozatlanul imadom a lehetetlen thai neveket) gyermekorvos evtizedekkel ezelott a fejebe vette, hogy szigoruan tudomanyos modszerekkel feltarja a Nong Khai tuzlabdak titkat. Ez nagy turistalatvanyossag, minden evben egy megadott napon "spontan" tuzlabdak robbannak ki a folyo vizebol.

Nos, a draga doktor ur egyelore sehol nem tart a feltarasban, viszont hosszasan ertekezett a tudomanyos megkozelites fontossagarol, es a hiedelmek karos voltarol. Sajat kerlelhetetlen szigorusagat azzal indokolta, hogy az o vercsoportja B, es hetfon szuletett, amibol adodik, hogy lelkesedik a tudomanyos kutatasok irant.

nagy z nevu olvasonk az elozo tudositasomhoz bekommentezte, hogy meglepte ot a gyors utemu valtozas, amelyet itt tapasztalt. Nos, engem is. Peldaul a legnagyobb bevasarlokozpontokat tomorito utkeresztezodesben, a Sukhumvit es a Valahanyadik Rama sarkanal nemreg felhuztak egy ujabb brutalis kozpontot a mar ott levo negy melle.

Diszpeldany. Haromdimenzios monitorokon reklamoznak mindent. Akkora food courtot rittyentettek a foldszintre, hogy minden tulzas nelkul el lehet tevedni benne; en meg eletemben nem lattam ekkorat, pedig kotelessegemnek tekintem, hogy minel tobbet kiprobaljak a vilagon mindenutt.

A tobb szaz lehetoseg kozul elsonek egy chiang mai kolbasszal teszteltem a helyet. Ez zoldebb, mint amilyen piros; nem azert, mert romlott benne a hus, hanem mert annyi zold chilit tartalmaz. Az ize is korrekt, utana 2-3 oraig vilagit az ember szaja a sotetben. A thai gyerekek mellettem kanallal kostolgattak csak a chilit, amit egy kulon tanyerban kitettek a pultra inycsiklandozonak. En is ravetettem magam: ennek alapjan mondom, hogy az inycsiklandozast utvefuroval tessek elkepzelni.

Akinek nem lenne eleg a kajakanaan, az a food courthoz epitett inzenc-szupermarketben tovabbi opciokkal kiserletezhet. A szemelyzet udvariassaga es alapossaga elkepeszto. Az ajtonyito ember mosolyogva tiszteleg. A kasszas egyseges iranyba forditja a papirpenzeket, mielott a kezembe adja. A takarito ottjartamkor eppen a mar amugy is makulatlanul tiszta csempekozokbol vakarta ki az ott elmeletileg talan meg megbuvo, nanomeretu lenyeket. A valasztekrol pedig inkabb hadd ne irjak, mar igy is eleg konzumer modon alakul ez a cikk.

Az uj szuperplaza alagsorban egy hatalmas akvarium talalhato, amelynek viszonylag borsos belepojet egymasik olvasonk ajanlatara megkockaztattam. Nos, ebben nem egyezik az izlesunk, mert nekem csalodas volt, leszamitva egy-ket sose latott alatfajt.

Vegezetul egy szamomra pontosabb es pozitivabb trendrol fogok szolni: ez nem mas, mint a kavekultura rohamos fejlodese. Fej fej mellet halad az europai leulos, es az amerikai starbucks-alapu stilus; egyelore az angolszaszok vezetnek. Nehany eve meg komoly eredmeny volt korrekt kavet talalni - elotte nehany evvel meg lehetetlen. Mostanra viszont egy sor pofas kavezo nott ki a foldbol, es a minosegre sincs panaszom.

Ma meg egy piaci standotis kiprobaltam, ahol a nenike az utcai thai kajaknal megszokott barkacsfelszerelesbol arusitotta a kavet. Sirnivaloan jo ice latte kerult ki a keze kozul.

Persze a standon minden csak thaiul volt kiirva, ezert egy helyi asszonyka ugrott oda, hogy tolmacsoljon nekem. Amikor a neni a jegkasat merte a poharba - lehetett vagy 35 fok - akkor a kontraszt kedveert megjegyeztem, hogy egy hete otthon pont ilyet kapartam le reggel a szelvedorol.

Volt mar sikerultebb viccem is. Eloszor nagy csond lett: lathatoan nem tudtak, hogy kritizalok-e vagy napszurast kaptam. Aztan a bazsalygasomat latva ugy dontottek, hogy ez bizonyosan humor akart lenni, es ekkor nagyon segitokeszen nevetni kezdtek. Meg a neni is, pedig a holgy nem is forditott neki.

Itt a vege, fuss el vele; holnap delelott jon meg egy kis thai eletorom, aztan irany Hongkong.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (5)