Bangkok 3: anti nyamuk

Ervin cikke a Hátizsák rovatból, 2006. március 14. kedd, 18:25 | 5 hozzászólás

Megint Indoneziat keverem ide, valami tudat alatti dolog lehet, hogy nem tudom megallni. Ez az egyik kifejezesuk a szunyogriaszto fustolospiralra - most, hogy leirtam, rajottem, hogy tulajdonkeppen a magyar elnevezes se hangzik rosszul.

A nyamuk annyit tesz: szunyog, az anti meg ertelemszeruen nem becezett ferfinev. Amikor megtanultam a kifejezest a csomagolasrol, annyira megtetszett, hogy azota otthon is azt hasznaljuk ra, es ugy megszoktam, hogy civilizalt tarsasagban is kicsuszott mar a szamon. Itt Bangkokban is megprobalkoztam vele, onkentelenul es persze sikertelenul. Pedig a deli orszaghatar masik oldalan ott van Malajzia, ahol maris megertenek, mirol beszelek.

A kudarcon tul vegulis nem sikerult rajonnom, hogy errefele milyen boltban arusitjak az ilyesmit. Am a varakozasaimmal ellentetben a nyamukok se tamadnak, ezert ugy dontottem, hogy kibirom nelkule Hongkongig, ott pedig mar igenybe vehetek telefonos segitseget.

Meg nem irtam rola, de rovid bangkoki latogatasom reszet kepezte a magyar diplomacia ide helyezett reszlegenek barati mintavetelezese is. Mire nem jok a regi koruskapcsolatok!

A tapasztalataim reszletes ismertetesetol el kell, hogy tekintsek; megertitek, hogy az ugy nemzetbiztonsagi sulya diszkreciora kotelez. Osszefoglalaskeppen annyit azert elmondhatok, hogy az az aggodalom, amely bizonyara sokunk keblet szoritja a kulszolgalatra vezenyelt diplomataink sanyaru eletkorulmenyeivel kapcsolatban, szerencsere nem megalapozott. A magyar allam igyekszik melto eletfelteteleket teremteni azon polgarai szamara, akiknek vallat az orszag tropusi korulmenyek kozott valo kepviseletenek sulyos terhe nyomja.

Igy hat mindannyian fellelegezhetunk.

Az elso napokra terveztem a szandalom betoreset. A jelek szerint o ugyanezt tervezte a labammal, es az elso ket menet utan o all nyeresre. A ferfias csataban szerzett sebeim a megjosolhato kovetkezmennyel jartak: a korabban mind sebesseg, mind elegancia teinteteben legendas jarasomat egy bumfordi mezogazdasagi haszongepjarmu komotos haladasahoz tettek hasonlatossa. Fennall a veszelye, hogy egyszer csak befognak szantani - vagy legalabbis osszetevesztenek azokkal a parasztokkal, akik az eszak-nyugati orszagreszbol epp ezekben a napokban igyekeznek traktoraikkal a fovarosba tuntetni.

Azt sem mondtam meg, pedig szembetuno, hogy menyien vagyunk itt varosban - marmint sapadtarcuak. Majd egy evtizede, amikor eloszor jartam itt, meg eleg volt a kozponti fekvesu helyektol egy-ket utcat menni kifele, hogy egy csapasra thai-only kornyezetben talalja magat az utazo. Ez mar a multe. Ezuttal meg a tuti tippem se mukodott. Hiaba probaltam lehajozni a Chao Praya folyon a kedvenc kis piacaimra, ha egyszer mar a hajoallomason utazok tomege fogadott; vallalkozo szellemu helyiek meg is probaltak minket kulon turistahajokra tuszkolni.

Az egyre novekvo tomeg elvesz valamit a hely varazsabol, de nem panaszkodhatok, elvegre en is resze vagyok a tomegnek: kell nekem ujra meg ujra visszajonni! Meg elkepzelem azt az embert, aki elottem tiz evvel vetodott erre: annak mar az en generaciom is tul sok lehetett.

A tanulsag mindenesetre az: gyertek, amint tudtok, mert a "vilag homogenizalasa" projekt itt is nagy leptekkel halad elore. Az utam vegen igyekszem kevesbe latogatott helyekre is eljutni, es majd beszamolok rola, hogy ott mi a helyzet. A remeny hal meg utoljara.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (5)