KÁCIÓ

Ervin cikke a Hátizsák rovatból, 2006. március 9. csütörtök, 09:59 | 5 hozzászólás

Még két nap, és időlegesen enyhül az a kétértelmű állapot, amelyet a képen egy indonéz gyümölcsevő mongúzzal demonstrálok. Csak épp most én figyelek a szorításban. Na de holnapután! Amint korábban írtam, Ázsiába készülök, de már az itthoni szakasz is tele apró örömökkel.

A mai napomat a VOLÁNBUSZ ügyfélszolgálata tette mosolygóssá. Kedves hang jelentkezik be, majd a kérdésemre, hogy a Népligetnél közelebb is van-e pénztárjuk, rávágja:

- Az az igazság, hogy én nem tudom, de mindjárt megkérdezek itt valakit.

Kicsit később újra bejelentkezik:

- Nézze, beszélgettünk itt a kolléganőkkel, és mindenki úgy gondolja, hogy nincs.

Azért ez aranyos, szerintem. Mint az asszonyok a fonóban. "Mindenki úgy gondolja." Nem állítom, hogy hat szigmás a szolgáltatás, de kedves és emberi, az tuti.

Biztosítás ügyben is zajlik a kavarás. Már majdnem odaadom a pénzemet a magyar biztosítási piac valamelyik kiválóságának, amikor a biztonság kedvéért leellenőrzöm a CIB-es bankkártyámhoz tartozó biztosításomat, és kiderül, hogy mindegyiket agyonveri.

Mármint a magyarokat. Mert nekem most csak Hongkongig kell találnom védelmet: onnantól törzsolvasónk segítségével biztosulok az út további részére. Az ő tarifái pedig eléggé verhetetlennek tűnnek. Addig pedig akkor a kártyámmal fogok védekezni, nem rossz az, elég éles a széle.

Ez volt rövid és véletlenszerű helyzetjelentésünk a felkészülésről; kedves olvasóink, maradjanak velünk, most visszakapcsolunk a stúdióba.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (5)