Thaifold 19: lirai viasz

Ervin cikke a Hátizsák rovatból, 2006. április 11. kedd, 15:10 | 6 hozzászólás

Miota atertem Laoszbol, varosrol varosra csorgok lefele Thaifold eszak-keleti reszen, es kozben leginkabb lirai viaszolassal toltom az idot.

Amint latjatok, a waxing lyrical angol kifejezesnek szo szerinti forditasban az egadta vilagon semmi ertelme nincsen. Akademikus magyarazat helyett viszont inkabb egy gyakorlati peldaval - ezzel a cikkel - igyekszem megvilagitani, hogy mit jelent.

Nem szamoltam meg, de legalabb egy tucatszor biztosan beleptem mar a thai hataron. Az ismeros ritusra most eloszor kerult sor szarazfoldi atkelohelyen. Akarcsak a szokasos helyszinen, a Don Muang repteren Bangkokban, itt a Mekong partjan is ugy ereztem, mintha hazajonnek.

Probaltam rajonni, mitol tamad ez a szentimentalis erzesem. Sajnos, nem beszelem a nyelvet, tehat nem kis reszben el vagyok vagva a helyiektol. Megis ismerosek a mozdulataik, a gesztusaik. Azzal altatom magam, hogy mostanra mar megismerem, hogy mikor mosolyognak vidamsagbol es mikor zavarukban.

Akar igy, akar ugy, szeretek veluk nevetni - a thaiokkal azt nagyon jol lehet. Ebben az orszagban nevettek ki a legtobbszor, es valahogy sose bantam. Lefujta a sapkamat a szel? Tul eros volt a chilliszosz? Bevertem a fejemet a busz kapaszkodojaba? A korulottem figyelo valamennyi bennszulott azonnal hangos kacagasban tort ki.

Eleinte nehez elhinni, hogy nemcsak azet nevetnek, mert egy ilyen malor vicces, hanem azert is, mert igy probaljak feloldani a szenvedo alany kinos helyzetet: latod, nincs semmi baj, nevessunk rajta egyutt! Mennyivel emberibb megoldas ez, mint zavartan elkapni a tekintetunket, es ugy tenni, mintha nem lattunk volna semmit.

Ott vannak azutan a megszokott thai intezmenyek, amelyek megkonnyitik az eligazodast.

Nem lehet olyan kicsi egy falu, hogy legalabb nehany mozgo kifozdes ne jonne ossze napnyugtakor esti piacot tartani; es onnantol kit erdekel, hogy van-e jo vendeglo a telepulesen? Ha pedig az a falu egy kicsit nagyobbacska, mondjuk kisvaros, akkor maris van 7Eleven boltja; abban gyakrlatilag minden kaphato, amire egy hatizsakosnak realisan szuksege lehet, raadasul mindig nyitva van, szoval kesz aldas.

A Bangkokhoz es mas turistasabb kornyekekhez szokott szememnek a "videkibb" eszak-kelet azert tartogat meglepeteseket.

Eloszor jartam peldaul olyan nagyvarosban, jelesul Khon Kaenben, ahol a buszpalyaudvaron egy szo nem volt kiirva angolul. Teljesen ertheto persze: nem a turistakbol elnek, mire fel kuzdjenek.

Ugyanakkor vannak pozitiv fordulatok is. Rogton a hatar utani elso telepulesen, Nong Khaiban beleszaladtam Nobbi vendeglojebe. Az urat eredetileg alighanem Norbertnek hivjak, mert eros teuton arcele es akcentusa van.

De nem ettol lettem euforias, hanem attol, hogy igazi barna Kostritzert csapolt a fazon: ez az egyik kedvenc sorom, amelyet odahaza tudtommal csak a TGIF-ben lehet megtalalni. Azon mar meg se lepodtem, hogy a vendeglohoz csatlakozo vegyesboltban pusztasalata is kaphato: ha kicsit megkapirgalom a felszint, talan gulascht is talaltam volna.

Egyszeru, kellemes az elet az orszagnak ezen a tajan, amelyet Isaannak hivnak. Ez lenne Thaifold leginkabb elmaradott regioja. Nos, annak alapjan, amit tapasztaltam, az elmaradas nem az en utvonalamon tortenik.

Nong Khaiban olyan tuti vietnami gyorsetteremben vacsoraltam, hogy habozas nelkul lecserelnem ra az osszes otthoni McDonaldsot, es kevesen panaszkodnatok. A nagyobb varosokban egyenkent annyi kismotor virit a mintatermekben, amennyi otthon osszesen nincs forgalomban. Igaz, itt nem is kell oket minden telen lezsirozni.

Mondtam mar, hogy a thaiok lelkesek es kedvesek? Dobbenetes informacio, ugye? Ha pedig mosollyal kezd az ember, akkor egyenesen kenyerre lehet kenni oket.

Az egyik muzeumban, ahol hetek ota en lehettem az elso latogato, az egesz szemelyzet osszeszaladt az udvozlesemre, majd gyorsan felzavartak valakit a galeriara takaritani, hogy mire felerek, ne legyen por.

Egy sutogeto neni az esti piacon joszerivel belem tomte az ingyenes kolbaszkostolot: csak azert, mert nem akarok vasarolni, nehogy mar ne kostoljam meg!

A templomnal helyi turistacsoportba botlottam: vagy fel tucat kezfogas utan felajanlottak, hogy szivesen elvisznek Bangkokba, legalabb addig is tudunk beszelgetni.

Elhagyott bekotouton csatlakozo buszra varva, nagypapa koru helyi versenyzo igyekezett kommunikalni velem. Kozos nyelvet nem talaltunk, de ez nem hatraltatta ot: tollat vett elo, es a tenyerebe irta a nevjegyet: "Prom, 67" - majd mosolyogva mutogatott magara.

Nehez lenne nem kedvelni oket. Na ez a lirai viaszolas, tessek.

Sokat gondolkodtam azon, hogy melyik itteni szokast honositanam meg szivesen odahaza. Tetszik peldaul a bolti eladok osszetett tenyeru koszontese, a wai, amikor megtisztelem az uzletet a vasarlasommal. Azt hiszem, pozitivan megdobbennek valami hasonlon egy pesti Vasedenyben.

Am ha dontenem kell, akkor mind kozul a szerzetesnek allas a kedvencem.

Ezen a legtobb thai fiu es ferfi atesik elobb-utobb. Az elmult hetekben peldaul bizarr politikai valsagba zuhant az orszag - Thaifoldrol beszelek -, amelybe belebukott a nemreg meg legyozhetetlennek hitt miniszterelnok. A csatarozasok reszekent egy veteran kormanyparti politikus egyszer csak otthagyott csapot-papot (mily talalo jelzo ez itt), es kolostorba vonult.

Namarmost; tegye fol a kezet, aki nem latna szivesen, amint valamely magyar part miniszterelnok-jeloltje kora hajnalban mezitlab, egy szal lepedobe csavarva, korsoval a kezeben, lehajtott fovel alamizsnaert all sorba! Az instant internetes kollaboracio csodajakent, Becherpig segitsegevel maris tietek az elvezet. Ime:

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (6)