Thaifold 21: boldog uj esztendot!

Ervin cikke a Hátizsák rovatból, 2006. április 14. péntek, 19:19 | 2 hozzászólás

Szerdan erkeztem vissza a fovarosba. A bangkoki lakossag illo modon, negynapos unnepseggel bucsuztat engem. Egyebkent ugyanezt teszi Thaifold minden mas telepulesenek lakossaga is, ahogy arra egy multkori hozzaszolas is utalt; sot mar idotlen idok ota igy cselekszenek, a vidam hajcihot pedig ugy hivjak: songkhran.

A thai ev legmelegebb idoszakaban kerul sor az uj ev koszontesere, a szaraz evszakra jellemzo, rettenetes hoseg szimbolikus legyozesere.

A rituale vegtelenul letisztult. A polgarok alulrol szervezodo szabadcsapatai allasokat foglalnak a forgalmas utcak menten. Tobb hordonyi, surun utanpotolt vizet keszitenek maguk melle, valamint allig felfegyverkeznek a vizipisztoly-ipar legujabb fejlesztesi eredmenyeivel. Kiegesziteskeppen kereskedelmi mennyisegu talcum port (hintoport) is magukhoz vesznek, tovabba szeles korben elterjedt a neheztuzersegi potencial - lavorok, vodrok, sot a vizvezetekre kotott slag - hadrendbe allitasa is.

Ezutan csak varakozni kell, majd az utcan feltuno jarmuveket es gyalogosokat rettenetesen megfurdetni. A hintoporozas es vizezes egymast erosito muveletek: aki feher, azt le kell mosni, aki tiszta, azt be kell festeni feherre. Alternativ megkozeliteskent hintoporos vizzel is lehet aztatni, de az nem tul elegans megoldas; ugy vettem eszre, hogy jobb korokben kinezik maguk kozul az ilyen kotyvasztokat.

A vizicsataban szinte mindenki reszt vesz. Az elmult heten minden uzletben vizipisztoly-ertekesitesi akciot tartottak, es ugyan infantilis, de teljesen megszokott latvany, hogy az unnep napjaiban a szalloda portasatol az oltonyos uzletemberig mindenki szines muanyag fegyverekkel az oldalan jelenik meg az utcan. Ma meg egy rendort is lattam locsolni, pedig az mar tuti tullepese a szolgalati hataskornek.

A vizzel tamadok keszseges szovetsegesei a tomegkozlekedesi eszkozok soforei. A tuktukosok es buszvezetok veletlenul mindig a csurig mert vodrok lotavolaban fekeznek le az utcan, hogy az utasok tokeletesen beterithetok legyenek. Olyat is megfigyeltem, hogy a rendor hogy, hogy nem, ugy intette le igazoltatasra a motorosokat, hogy azoknak pont egy szabadcsapat orra elott kellett leallniuk, akik azonnal tuzeltek - illetve vizeltek.

Valamiert azt gondolom, hogy nalunk egy ilyen tomeges akcio rovid ido alatt szovaltasba vagy netan verekedesbe torkollna. Itt meghokkentoen bekesen, sot mosolyogva fogadja mindenki, hogy borig aztassak es/vagy bepuderezzek. A felek kozben kolcsonosen boldog uj esztendot kivannak egymasnak, majd mindenki megy a maga utjara.

Szinte valoszinutlenul vidam mindenki. Egy angol srac blogjaban talaltam egy talalo hasonlatot: o azt mondta, hogy a latvany alapjan egy europai ember osztonosen azt gondolja, hogy ezek itt mindannyian reszegek, holott egyikuk sem az.

Tegnap hazigazdammal, Tamassal meg csak a feluljarorol figyeltuk az odalent folyo joindulatu haborut, ma viszont korbejartam egyet, es nehany ora alatt haromszor lettem csuromvizes es szaradtam meg. Valamennyi merenylom nagyon kedves volt velem; valahogy nem tudtam felhaborodni azon, ahogy a csuromvizes polokban feszito, mosolygo lanyok vizipuskaikkal kozelitettek felem. Sot, egy ponton meg az is felmerult bennem, hogy esetleg mennek meg egy kort, de az esti programok kozbeszoltak.

En amondo vagyok, hogy be kellene vezetni a songkhrant nalunk is, megpedig toleranciaunnepkent. Az ujesztendo-vonulatot nyugodtan elhagyhatnank belole, es a nyari kanikulaban remek helye lenne a hazai unnepek kozott.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (2)