Thaifold 22: a gitart pedig magaddal ne vidd

Ervin cikke a Hátizsák rovatból, 2006. április 15. szombat, 18:12 | 3 hozzászólás

Nehany nappal ezelott, az egyik vendeghazban elkoltott vacsora kozben ohatatlanul - es kivaltkepp akaratlanul - kozonsege lettem egy botcsinalta gitaros alkalmi koncertjenek. Na, es akkor mi van? - kerdezheti az olvaso, amire a valaszom az: tragedia. A konkret eset kapcsan ugyanis sulyos, tarsadalmi meretu jelensegrol kell lerantanom a leplet.

A peldankban szereplo alzenesz fiatal, francia ajku srac volt, Plastic Bertrand kesei, rettento utoda. A kenyszeru hallgatasaval eltoltott fel ora alapjan a repertoarja ketto - tartok tole, hogy sajat - szerzemenybol allt.

Az elso kiserlet szovege egyetlen, jol ismert sort tartalmazott: "Voulez-vous coucher avec moi ce soir?". Ugyanakkor nem a Lady Marmalade cimu, sokak altal feldolgozott orokzold egy ujabb valtozatat hallottuk, hanem onallo probalkozast, amelynek kereteben az ifju a fenti kerdest a Borton ablakaban cimu magyar tabortuzi slager hozzavetoleges, ketto akkordra egyszerusitett dallamara probalta raigazitani. Kuzdott is a szotagszammal emberesen.

Jo negyed ora elteltevel, amikor a dal ismetelt eloadasaval elerheto hatarhaszon mar minden jelenlevo szamara egyertelmuen negativba fordult - arrol nem is beszelve, hogy szemlatomast senki nem akart vele lefekudni -, akkor a fiatal muzsikus elovette a masodik darabjat.

Ennek a szovege mar ketto sorbol allt, amelyek nemcsak egy uj nyelvet reprezentaltak, hanem a maguk bumfordi modjan meg rimeltek is, imigyen:

Que pasa, que pasa,
donde esta mi amiga?

A zenei alafestest az elozo korben mar megismert akkordok szolgaltattak, azzal a kulonbseggel, hogy sorrendjuk megcserelodott, tovabba az elso szam kezdetleges finger picking pengeteset a spanyol hangulatnak jobban megfelelo, egesz kezes fureszeles valtotta fel.

Ujabb tizenot perc multan, amikor a dal hatasara a kolto versbeli baratnojen felul mar az asztaltarsak java resze, illetve a kornyek osszes kutyaja es macskaja is elparolgott, megtevedt hosunk vegre letette a lantot.

Mi viszont meg gondoljuk at egyutt ezt a jelenseget.

Egy atlagos, elso benyomasra talan meg rokonszenvesnek is tuno nyugati hatizsakos repulore ul, hogy nehany hetet a kies Delkelet-Azsiaban toltson el. Semmi baj, sokunkkal megesik ez. De, kerdem en, vajon hogy kerul a kepbe a gitar? Milyen vedheto oka lehet valakinek arra, hogy a 3-5 alsonadrag, 2 polo es egyeb szabvanyos minimumkeszletek mellett egy bumfordi gitartokot is vegigkuzdjon a tropusok valamennyi tomegkozledkesi eszkozen?

Ne feledjuk: ezuttal nem a Csipkebokor evangeliumi kozosseg havi szalonnasutesen vagyunk, ahova a szemuveges Geza ertelemszeruen mindig magaval viszi a gitarjat, hiszen a jo hangulatu etkezest koveto kozos enekles ala o tolja a negy-negyedet. Es az teljesen rendben is van, pozitiv, aranyos dolog, felteve persze, hogy a szomszed tuznel nem mi probalunk taborozni.

Hanem ez a messzefoldi hatizsakos zeneles, ez teljesen mas kategoria. A szocialis parazitizmus egeszen visszataszito formajarol beszelunk. Gondoljatok csak bele.

Az elkoveto szelidnek tuno, valojaban sunyi eroszakkal rakenyszeriti onmegvalosito muveszetet a jobb sorsra erdemes - es eredetileg bizonyosan jobb dolgokat is tervezo - utitarsaira. Az eloskodo magatartasforma nyilvanvalo; megis, az ellene valo vedekezes szinte lehetetlen a belenk ivodott tarsasagi gatlasok miatt.

Otthon, nehany sor utan az ember csak elkuldi a fenebe a baratjat, ha az mindenaron a nyilvanossag elott kivanja kicsiszolni a dominans szeptim lefogasanak technikajat. Egy idegennel szemben viszont ovatosabbak vagyunk; foleg, mivel tudataban vagyunk annak, hogy az illeto gitarral ult fol egy interkontinentalis repulojaratra, ami eleve balsorsu szemelyiseget sejtet.

Kritikank termeszetszeruleg nem a profi gitarmuveszekre vonatkozik. Egyebkent nekik valoszinuleg eszuk agaban sincs meg a szabadsagukra is magukkal cipelni a hangszeruket. Az altalunk targyalt muzikalis maffiozok kozott azonban meg veletlenul sem bukkan fel egy Snetberger. Mi tobb, tipikusan tragikus helyzetet idez elo, ha a hallgatosagbol valaki hosszas unszolast kovetoen atveszi a gitart, es kiderul, hogy o tud rajta jatszani.

A helyzetet sulyosbitja az a meglepo korulmeny, hogy az effele ketsegbeesett trubadurokat rendre batoritjak is. Es barmilyen kinosan hangozzek ez a sesblog kulturalt, szexizmustol mentes legkoreben, ezen a ponton elsosorban a holgyek felelosseget kell felvetnunk.

Egyetlen kerdessel vilagossa tudom tenni az allaspontomat. Fel tud-e barmelyikotok idezni egyetlen alkalmat a sajat praxisabol, amikor egy ilyen bazsevalo brigantit a tarsasag valamely ferfitagja kert fol muveszetenek elovezetesere? Ugye, hogy nem. Lanyok-asszonyok, befejezesul ezert csak anyit kerek toletek: legkozelebb elore, ketszer is gondoljatok meg a joindulatu, am elhibazott lelkesedest.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (3)