Bangkok és a titkos diszkók

Bangkok Charlie cikke a Hátizsák rovatból, 2006. szeptember 29. péntek, 08:46 | 17 hozzászólás

Most így a Thaksin kormányzat bukása után megindultak a találgatások – főleg az expatek között -, vajon eltörlik-e az éjszakai életet megsemmisítő korlátozásokat. Mert bármennyire is világhíres a Bangkok nightlife, a valóság viccesebb a hírhedett legendáknál.

A megpuccsolt miniszterelnök szerette volna megóvni a thaiokat önmaguktól, ezért kormányzása alatt egy sor szigorítást vezettek be. Így ha ma szimplán a törvényeket nézzük, akkor például minden szórakozóhelynek be kell zárni éjjel 1 órakor, alkoholt nem lehet vásárolni csak 11.00-14.00 és 17.00-24.00 óra között. Ne kérdezze senki, mi a logika abban, hogy délután kettő és öt között miért nem. Csak! Mert 2006. január 1-től ez a törvény! Bár nem tartozom az idült alkoholisták közé, azért szokott bosszantani, amikor vasárnap délután leugrok egy üveg sörért, de háromnegyed ötkor csak mosolyog a Seven 7 7-Eleven eladója az órát mutogatva, vagy amikor késő este hazatérve megejteném a napi bevásárlást, de fél egykor már összevissza láncolták a sörös hűtőket, nehogy kísértésbe essen a kedves vevő. Hozzáteszem, egyrészt éjjel fél egy azért nem számítana olyan késői időpontnak egy olyan országban, ahol bizonyos hónapokban az átlaghőmérséklet még ilyenkor is 28 fok bír lenni. Másrészt minden nagykapu mellett van egy kiskapu, keresgélni kell a környéken, s rögtön találhatunk néhány olyan, jellemzően nem kereskedelmi lánchoz tartozó boltot, ahol azért bátran megszegik a törvényt. A sör kicsit drágább, de elérhető.

Ennél azért jóval erősebben korlátozza az éjszakai életet a korai záróra, bizonyos körzetekben ugyanis valóban betartatják Bangkokban az éjjel egy órát. Természetesen ez is thai módra értelmezendő. A leggyakoribb, hogy éjjel egykor lekapcsolják a bárok és diszkók előtt a világítást, odabent megy tovább a mulatság, amíg meg nem jelenik egy nyitva tartást ellenőrző és az általános korrupcióból kihagyott rendőri egység. Ilyenkor egy pillanat alatt elhallgat a zene, a lányok leugrálnak a táncos pódiumokról, felkapcsolják a villanyokat, a pincérek pedig szédítő sebességgel begyűjtik a számlákat. Így elég lutri beülni éjjel egy fele hasonló szórakozóhelyre, mert előfordul, hogy a végén 5 perces mulatozás lesz az éjszakából. A Patpongon két music corner tartja a nyitvatartási rekordot, olyan fél 3-3 körüli zárórával, köszönhetően a jó rendőri kapcsolatoknak gondolom, viszont ez azt is eredményezi, hogy éjjel egy óra után itt exponenciálisan nő a népsűrűség, bejutni lehetetlen, megmaradni nem könnyű.

De mit tegyen az ember, ha budapesti barátok érkeznek, akik azért megszokták az éjszakai életet, a diszkók ott ugyanis akár kivilágos kivirradatig, s bár ugyan mi nem vagyunk kitartóak, de ha egy szombat este 11-kor elindulunk, nem szívesen zárjuk rövidre az áramkört egy órakor. Szerencsére van megoldás: a titkos diszkók!

A műfaj archetípusa a New Pechaburi úton várta sokáig a turistákat, sokáig fogalomnak számított, „a” secret place, ahová a thai csajok és a taxisok hurcolták a turistákat. Igazi lepattant, ócska hely volt, hangulatában remekül hozta vissza a Penge című vámpírsorozat első részében látható rejtett diszkót, szerencsére a plafonról vért spriccelő tűzoltórendszer hiányzott, helyette váratlan szórakozásról az időnként drograzziázó rendőrkommandók gondoskodtak.

A hely szerintem már nem üzemel, funkcióját tucatnyi, rejtettebb és jobban felszerelt klub vette át. Megtalálni őket a turistának nem nehéz, taxisofőrök szívesen segítenek, csak vigyázni kell, ha diszkóba szeretne menni az ember és olyan helyet talál, ahol lányok ülnek a fal előtt sorba rakott székeken, az nem ugyanaz. Az pontosan az, amit a filmeken lehet ugyebár látni, s hiába erősködik emberünk, hogy ott a 4 négyzetméteres táncparkett, érdemes továbbállni a következő címre. A taxis érthető módon maradni szeretne, hiszen itt ő fejpénzt kap. Az éjszakai diszkók többségébe a belépő 150-300 baht körül van, ez tartalmaz egy italt, a következő körök pedig általában 150-200 bahtba kerülnek.

Az utcán sétálva, a kezdő turistáknak fel sem tűnnek ezek a helyek. Az egyik legnagyobb turista központnak számító Sukhumvit Soi 11-ben például azt láthatja az ember, hogy két helybeli cigarettázik éjjel kettőkor a járda szegélyén. Aztán ha ügyfél tűnik fel a színen, kezükkel jeleznek, a mögöttük lévő, tökéletesen sötét üzletportál rácsa emelkedik, lehet bemenni. Természetesen teljes sötétség a földszinten, hátrabotorkálunk egy csigalépcsőhöz, jön a második emelet, még mindig sötét, itt szedik a belépőket, aztán két zárt ajtó után a harmadik emelet, az addigi kísérteties légkör ellentét, tömeg, muzsika, tánc.

A konspiráció tökéletes, több titkos helynél vigyáznak arra, hogy ne tűnhessen fel senkinek a sok parkoló taxi, vagy ha az ember a bejárat előtt szeretne várni a többiekre, finoman megkérik, egy sarokkal odébb tegye. Jobb az óvatosság. A napközben jólismert belvárosi üzletnegyed éjszaka természetesen elnéptelenedik, bezártak a kisboltok, áruházak, meglepődik az ember, mikor erre téved, milyen titkos utcák és rejtett helyek léteznek – amiről a napközben errejáró tömegnek természetesen fogalma sincs. A titkos helyek közül néhány amúgy egy helyi rendőrfőnök tulajdona, ezt persze nem reklámozza senki, a pincérektől beszélgetve tudom, no és persze magam is láttam, amikor a híradóból és a napilapokból is ismert arc néha megjelenik a testőrével, s lenyom egy-két billiárdmeccset 1000 bahtos téttel valami helyi, nem túl bizalomgerjesztő, szőkére festett hajú thai fickóval.

Az egyik kedvenc helyem Patpong és Pratunam között félúton található, kívülről igazi lepukkant thai karaoke barnak álcázott krimó. Külföldi életében be nem tenné ide a lábát, a helyieknek szánt karaoke helyek nem is ajánlották a turisták számára. Jobb a békesség. Én se magamtól mentem először, vittek természetesen, bár kezdtem kételkedni, amikor átküzdöttem a magam az előtérben eszegető embereken, aztán jött a megviselt pamlagokon ücsörgő koszos képernyőn karaokét bámuló közönség, végül kibukkantunk az igazi tradicinális, dzsuva, leöntős rendszerű thai budi mellett. Diszkó itt? Szerencsére a wc mellett áldogál egy thai létére igen megtermett beengedő, aki végigmér bennünket, majd kopogtatja a kódot háta mögött, a kilincs nélküli ajtón. Belépve jön a döbbenet, a pult még csak hagyján, leperkáljuk a belépti díjat, utána azonban egy vadonatúj, csupa acél liftbe szállunk, majd az emeleten a nagyterembe lépünk. Körülbelül 3-500 ember fér be ide, vadonatúj berendezés, tágas táncparkett, komoly fények, méretes diszkópult, ajtóval leválasztott csendesebb sarokban billiárd asztalok, no és persze külföldi turistáknak szánt tiszta budi. Ahol csak arra kell vigyázni a férfiaknak, hogy a kisdolog végzése közben nagy előszeretettel állnak mögé a wc-s bácsik, akik némi borravalóért egy kis masszázsban részesítik. Nem tudom, ki hogy van vele, én jobban szeretem a nyugalmat, miközben a komoly dolgok felett ácsorgok, nem lelkesedek, ha közben a hátamat verdesik tenyér éllel, majd mindezek tetejébe dupla nelsonban próbálják kihúzni a gerincemet. A módszer részeg német és amerikai turisták esetében egyébként működik, vigyorogva adnak utána 100 bahtos borravalókat.

Címeket azért nem érdemes sorolnom, mert a titkos helyek mindig abban az adott pillanatban érdekesek. A holnap itt néha már túl messze van. Az előbb említett karaoke bárba rejtett helyet néhány hét múlva megpróbáltam újra felkeresni. A helyszínen a szokásos csend és némaság, ez még nem is gyanús, azonban a pincér mondja, razzia volt, a hely zárva, s valóban, a budi melletti titkos ajtónál senki sem őrködik. Nem adom fel azért olyan könnyen, vagy egy hónap múlva megint próbálkoztam, az utcába befordulva látom, hogy két barna ruhás rendőr posztol a bejárat előtt, láthatósági mellényben, rögtön mondom a taxisnak, skippeljünk, mehetünk a következő címre. A taxis vigyorogva fordul a láma turistához, uram, ne aggódjon, nyitva van a hely, ezek a „mi” rendőreink, ők védik a helyet másik körzet „rossz” rendőreitől, érti?

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (17)