Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53870 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Motorozni kell!

Bangkok Charlie cikke a Hátizsák rovatból, 2006. szeptember 30. szombat, 14:30 | 5 hozzászólás

Ha valaki turistaként Bangkokba téved, akkor nagy valószínűséggel a közlekedési eszközök közül a tuk-tuk, a taxi, a busz és maximum valamelyik hajó kerül fel a kipróbálandó eszközök listájára. Egy hónap Bangkok után, az utolsó szó jogán annyit szeretnék tanácsolni: tessék felülni legalább egyszer a motoros taxisok mögé, különben hiányozni fog valami a Bangkok feelingből!

Bangkok közlekedési szempontból kész katasztrófa, már a repülőgép ereszkedésekor úgy néz ki, mintha esőburok feszülne a város felett, pedig nem, az bizony a szmog, ami aztán a földön marja az ember szemét & kaparja a torkát. A közlekedési dugó szinte állandó minden nagyobb csomópont környékén, nem kivétel ez alól a hétvége sem. Beragad a forgalomba mindenkik, személyautó, taxi, busz, egyaránt. Egyetlen ellenszer van ilyen esetben: a kismotor!

motor_gyerek.jpgÁlljunk meg itt egy pillanatra! Thaiföldön csak kismotorok vannak, a kormányzat védi az állampolgárait, szerintük ugyanis a két kerék fölé bőven elegendő 200 köbcentiméter. Ennél nagyobb motoroknál olyan magas az adó, hogy azok már csak a luxuskategóriába tartoznak. Ellenben a kismotorok javát helyben gyártják, milliószámra adnak el belőle évente, a magyar viszonyokhoz képes röhejes összegekbe kerülnek, a 100-150 köbcenti körüli Honda, Yamaha vagy Suzuki motorok ára olyan 40-55.000 baht körül mozog (230-320 ezer forint), persze a helyiek hitelre veszik, ingyen elvihetik a járgányt, utána havi 2000 baht körüli összeget kell perkálni. Ennek is köszönhető, hogy Bangkokban rengeteg a motor és nagyon sok közöttük az új. Az ázsiai városok elképzelhetetlenek motor nélkül, teljes családok, akár 4-5 ember egy kismotoron, de használják áruszállításra, minden tiszteletem azoké a sofőröké, akik a túlterhelt járgányokkal imbolyognak a kocsik között. Mert még nem láttam, hogy balesetet okoztak volna.

IMG_0138.jpgVisszatérve a motoros taxisokra. Könnyű őket megtalálni, ott ücsörögnek egy kupacban, sárga mellényben minden nagyobb kereszteződésnél. Igazából két funkciót töltenek be, egyrészt ők a lakóhely és a nagyobb közlekedési eszköz – busz, skytrain vagy metró – megállója közötti utolsó mérföld, másrészt a zsúfolt belvárosban a dugóra jelentik az egyetlen megoldást. A motorosok sosem adják fel, ha beáll mind a hat sáv, akkor kezdődik a türelemjáték, egyrészt amíg van hely, hasítanak a két sor között – utasnak tükrökre és térdre vigyázni! , utána pedig jön a szlalomozás, az álló járgányok kerülgetése. Ha mindezzel végeztek, a piros lámpánál a kocsik előtt legalább 30-40 motoros vár a zöldre. Itt aztán következik a motorverseny élménye, a zöldre csutkagáz és húz a mezőny, sebességkorlátozást nem nagyon ismernek, az üres útszakaszon akár nyolcvannal is lehet hasítani az összes sávot igénybe véve. A kocsisor lassan lódul, mire utolérnék a motorosokat, addig azok már a következő pirosnál lepik meg a masszív tömeget és szépen becikáznak a résekbe.

motor_virag.JPGAz utasnak a motoros taxin hátul izomból kell kapaszkodni a majrévasba, az a jó, ha minél előrébb toljuk a súlypontunkat, bár a sofőr átölelését természetesen nem javaslom. Még ha nőnemű (és mi férfiak vagyunk), akkor sem. A miniszoknyás thai csajok számomra valami elképesztő módon úgy ülnek hátul, mint hajdanán úriasszonyok a dámanyeregben: keresztben, mindkét lábuk az egyik oldalon, gyakran mindenféle kapaszkodás nélkül. A sofőröktől nem kell tartani, őrült módon, de biztonságosan vezetnek, mert a thaiok többsége a motor nyergébe születik, már bölcsödébe is két keréken járnak. Biztonság kedvéért azért váráslás után illik elvinni a járgányt egy templomba, ahol a monok megszentelik, a kormányon pedig hetente cserélni a Buddhának felajánlott jázmin koszorút. A motoros taxisoknak természetesen nincsen órája, minden egyes út előtt alkudni kell. A turista körzetekben lévők kicsit beszélnek angolul, legalábbis a számok mennek nekik, ez könnyíti a helyzetet. Jobb helyekenki függesztenek egy tarifatáblázatot is, bár természetesen csak thaiul. Mindenesetre a belvárosban rövidebb távokra 40-60 bahtnál nem kerül többe a motoros taxis, 100 bahtért pedig már egészen tisztességes utat meg lehet tenni vele. De mondanom sem kell, az élmény & izgalom nem áll arányban az árral.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (5)

1

Ali, 2006. szeptember 30. szombat, 15:20 (#)

Most jöttem rá, miért tetszett évekkel ezelőtt az egyik thai vendégprofnak a 47-es villamos a kiskörúton. Akkor még nem volt ennyire durva a sebességkorlátozás, a középső öreg pótkocsi menetben igen jelentős oldalirányú mozgást is produkált a fel-le ugrálás közben. Eszerint az európai körútja során megerősödött hiányérzetére volt ez gyógyír. :) Nem gondolta, hogy az öreg kontinensen is tapasztalhat valami izgalmat -- német kollégája olyan fehér lett egy megálló alatt, mint a kötözőgéz... :D

2

katmandu, 2006. október 1. vasárnap, 08:09 (#)

Az érdekelne laikusként, hogy miért nem jó átkarolnia az utasnak a motor vezetőjét, holott idehaza inkább ez jellemző?

Azért, mert:

A.
A sofőr némelyike izzadt és gyomorforgatóan büdös, az őt átkaroló utas émelyegni kezd, elszédül és lefordul a motorról, a szumóbajnokokkal zsúfolt emeletes busz elé.

B.
A sofőr ezt szexuális közeledésnek venné, ami motoros körökben halálos sértés. Az utas ezután már csak a helyszíni lincselés vagy az éjféli machete párbaj között választhat.

C.
A sofőr ezt ezt szexuális közeledésnek venné, elfogadná, az utas az úticél helyett hamarosan egy kültelki szadómasszázs szalonban találná magát, cipzáras bőrtangában.

D.
A félreérthető testhelyzetről arra járó profi zsarolók készíthetnek felvételeket, remekbe szabott weboldal készül hozzájuk mindenféle dehonesztáló szöveggel, és az utas nagyapó koráig perkál, hogy a webet ne lőjék fel.

E.
Az út végén a sofőr tört angolsággal az eltűnt brifkóját követelné az utastól, miközben egyre gyűlne a haragos, és kizárólag thait beszélő tömeg.

F.
A cikázó közlekedésben az összesimult testtartás még kiegyensúlyozatlanabbá tenné a motort, megnőne a borulás-, esetleges kicsúszáskor pedig a sérülésveszély.

3

Füles, 2006. október 1. vasárnap, 13:50 (#)

rövidebb távok (két km körül) inkább 15-20 baht, de csak tapasztaltaknak ;-)
viszont tegnap verte be a térdem (már megint) az egyik sofőr. pedig akkor még nem is tudta, hogy mivel képben vagyok a fix ár tekintetében, nem fog tudni lehúzni.

4

Bangkok Charlie, 2006. október 1. vasárnap, 14:08 (#)

#2 A második verzióval már találkoztam többször is, ráadásul én ugyan sovány vagyok, de olyan kövér volt a sofőr, hogy alig fértem fel mögé, az ülés csücskére.

#3 A lakásom és a bts között én is 20 bahtért közlekedem, ez durván 1 km, illetve már thai ár. Azért írtam a belvárosra magasabb összeget, mert egyrészt ott jellemzően farang price lesz - thai nyelvtudással ezt el lehet kerülni -, másrészt ha valaki ki akarja próbálni, akkor ne csak két sarkot menjen a motorral :-))

Az én térdeim eddig szerencsére megúszták, bár az is igaz, mostanában nem sokat motortaxizom, inkább saját motorral közlekedek. Nem kevésbé élvezetes, bár jobban kell figyelni.

5

laza srác, 2008. április 24. csütörtök, 16:42 (#)

nem


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork