Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53959 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Portugália - második nap

ervin cikke a Hátizsák rovatból, 2006. szeptember 24. vasárnap, 21:15 | 9 hozzászólás

Már kora reggel talpon voltunk, mert azt a trükköt eszeltük ki, hogy az előző esti kudarc után második kísérletre megtaláljuk a Parafakolostorhoz vezető utat, és azzal kezdjük a napot.

Előzmény: Portugália - első nap

A hivatalos nevén Convento dos Capuchosként ismert épület eredete a következő: kapucinusok egy derék csapata évszázadokkal ezelőtt egy lehetetlenül kis nyílászárókkal ellátott és parafával kitapétázott kolostorban kívánt megszenvedni a megérdemelt mennybemenetelért. Akkor minden bizonnyal hülyének nézték őket a többiek, mára viszont az ő ötletükből lett népszerű turistalátványosság.

Mi azonban reggel sem találtuk meg a városból odavezető, de teljességgel jelöletlen utacskát, ráadásul rövid de hiábavaló autós körszemlénk végén a Lisszabon felé igyekvő dugóban találtuk magunkat. Villámgyorsan új utat kerestünk, és ha nem is egészen tudatosan, nemsokára már az óceán felé menet hasítottuk a sós levegőt, éppen a megfelelő irányban.

Kis falvak váltották egymást, némelyikben helyi lakosság, a többiben üresen álló nyaralókomplexumok. Az egyik kanyar után drámai látkép tárult elénk, úgyhogy gyorsan megálltunk a parton. A távolban baljós fellegek gyülekeztek az óceán felett, amely szürreális színben sötétlett, és messziről látható, függőleges vízoszlop-csíkok jelezték a brutális zivatar ténykedését.

Portugália

Gyors kattogtatás után visszaindultunk az autóhoz, de alighogy beültünk, már meg is érkezett fölénk az áldás, és az eső mind az ezer ujjával fürge ritmusban derbukázni kezdett a kocsi tetőlemezén.

A változékony időjárásról a trópusi útjaim jóvoltából volt már némi elképzelésem, és a portugál verzió semmiben sem maradt el az emlékeimtől. Kisvártatva újból ragyogott körülöttünk a napfény, távolabb pedig már az út is száraz volt, és semmi nem emlékeztetett az iménti viharra.

Eszpee egyre redősödő homloka a kihagyott reggeli kávé potenciálisan súlyos következményeire figyelmeztetett. Ezért megálltunk egy út menti kis bisztrónál, ahol vidáman trécselő szövőnőknek tűnő hölgyek társaságában rendkívül korrekt koffeinadagot juttattunk a szervezetünkbe, valamint gyorstalpaló portugál nyelvoktatásban is részesültünk, különös tekintettel a vendéglátóipari szakkifejezésekre.

Ezután Peniche felé vettük az irányt. A számunkra leginkább halvendéglői miatt érdekes település valaha még külön szigeten feküdt a szárazföld szomszédságában, ám a tengerparton a hosszú évszázadok során néha érdekes dolgok történnek. Egy újabb, ezúttal viharmentes tengerparti fotómegállás után érkeztünk meg az immáron félszigetre.

A kikötőre néző utcában kinéztünk magunknak egy kisvendéglőt, és halat ebédeltünk, ugyanúgy, mint velünk átellenben a sirályok. Őket később fényképezni is megpróbáltuk, hogy ezzel mutassuk be a telefonunk fényképezőgépének sorozatlövő képességét, ám az eszközt meglátva ezek a civilizálatlan dögök nagy gyávaságról tettek tanúbizonyságot, és rögvest visszahúzódtak a peniche-i kikötőt védelmező vár romantikus magasságban meredező fokaira.

Portugália

Egészen Portóig kellett várnunk, hogy néhány urbánus madár végre közel engedjen magához bennünket.

A tengert elhagyva kelet felé indultunk tovább. Elhaladtunk Obidos igen szép kisvárosa mellett, amelyet annak idején maga a király ajándékozott a hitvesének, de amelyet mi időhiány miatt csak a szemközti dombról, a leállósávból kaptunk lencsevégre. Sietnünk kellett, mert még két kötelező gyakorlat várt ránk: Alcobaça és Batalha városkái, az ő UNESCO világörökségi státuszt kiérdemlő katedrálisaikkal.

Ekkora egyébként már kezdett kialakulni bennünk valamiféle homályos kép a portugál nemzetkarakterről. Meglepetésünkre nyomát sem láttuk a távol ködébe vesző melankóliának, amelyet az előzetes ismertetések alapján vártunk. Egyszerű, derűs emberekkel találkoztunk mindenfelé, akiknek az arcáról nyugodt, csendes életöröm sugárzott.

Találóbbnak éreztük viszont a Lonely Planet meghatározását a bennszülöttek vezetési szokásairól: "bár ezt az úton tapasztaltak alapján nem feltétlenül gondolnánk, Portugáliában is létezik közlekedési szabályrendszer". Legyünk persze igazságosak: ne gondoljunk egyből a híres indiai karma-alapú vezetési iskolára, ahol a tudatos megfontolást az előre elrendelt sorsba vetett hit helyettesíti. Nem találkoztunk azzal a bizarr, szinte vidám halálvággyal sem, amely az olasz sofőrök arcán szokott tükröződni, midőn parányi Fiatjukkal egy nem látható mellékutcából kirontanak az érkező pótkocsis kamion elé, légféktávolságon belül.

A portugál közúti események inkább a mozifilmek kaszkadőrjeleneteihez hasonlítanak, amelyekben mindenki padlógázzal közlekedik, és az utolsó pillanatban mindig átér a kereszteződésben érkező emeletes busz előtt. Az itteni sofőrök nem szeretnek fékezni; inkább nagyon megtanulnak centizni. A hat nap során vagy fél tucat olyan esetet figyelhettünk meg közelről, amelyben 3-4 szereplő is részt vett és amely teljes egészében koreografáltnak tűnt.

Ha azonban valamilyen okból mégis kénytelen megállni, akkor a portugál vezető egy csapásra úriemberré válik, és udvariasan, mosolyogva elengedi a másik felet. A mi hasonló kedvességünket is minden alkalommal nagyon megköszönték.

A nap utolsó közjátékai, Alcobaça és Batalha tényleg olyanok, ahogy az az UNESCO nagykönyvében meg van írva. Nem is részletezem, beszéljenek magukért a képek:

Portugália

Portugália

Innen elbúcsúzva már csak aznapi végállomásunk, Coimbra volt hátra. Nagy reményekkel hajtottunk be az ország első számú egyetemi városába, amelynek híre és hagyománya útikönyvünk szerint Oxfordéval vetekszik. Ezen felül ez a fado-éneklés egyik központja is, nekünk pedig nem volt ellenünkre, hogy végre valóban bepillantást nyerjünk a híres portugál melankólia legmélyebb bugyraiba.

Ehelyett az egész utunk mélypontja következett.

Feltűnően gyorsan találtunk szállást és parkolni is sikerült. Eszpee meg is jegyezte: ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. A jó szériánk azonban folytatódott: a délután végét a városka gyönyörű terein és utcácskáin bolyongva töltöttük, izgatottan várva, hogy az est eljövetelével Coimbra majd életre kel, és a diákok vidám zsivajgása tölti be a környéket.

Ezzel szemben az esti hangulat nem volt egészen diákvárosi. Talán inkább azokra a szabolcsi aprófalvakra emlékeztetett, amelyeken a nemrég lezajlott hazai autós túránk első estéjén áthajtottunk - csak itt nem volt annyi kutya az utcán. Több órás kétségbeesett keresgélés után találtunk egyetlen olyan nyitva tartó éttermet, amelyben vendégek is ültek.

Portugália

A közepes minőségű vacsora - az alcobaçai katedrális mellett elfogyasztott, gyalázatos turistakapucsínóval együtt - gasztronómiailag is kivételessé tette a napot: se előtte, se utána nem ettünk-ittunk rosszat az út során. Az est végén pótcselekvésként még elengedtünk néhány hosszú záridejű felvételt az egyik üres téren, azután csalódottan elvermeltük magunkat másnapra.


Következik: Portugália - harmadik nap

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (9)

1

Author Profile Page NagyGa1, 2006. szeptember 25. hétfő, 10:55 (#)

Eheti kvíz: mi az a derbuka...

2

katmandu, 2006. szeptember 25. hétfő, 12:23 (#)

Derbuka:

A.
Erdeti címén "Der Booker" (A jegyfoglaló); Hans-Kurt Skriebler méltán elfeledett polit-thrillere 1974-ből.

B.
Serleg alakú, halbőrrel bevont, keleti népzenei ritmushangszer.

C.
дзрбука, középkori orosz szúrófegyver.

D.
Búvárszleng: a szépen kivitelezett vízbe merülést (derék alábukás) megnevezése.

3

Author Profile Page ervin, 2006. szeptember 25. hétfő, 12:24 (#)

ott a csel, hogy darbukának is írják: http://en.wikipedia.org/wiki/Darbuka

4

katmandu, 2006. szeptember 25. hétfő, 12:26 (#)

Affene, Ervin, akkor a polit-thriller ugroot :) pedig már úgy elképzeltem a korabeli frankfurti repteret :)

5

gargoyle, 2006. szeptember 25. hétfő, 12:32 (#)

katmandu remelem kreativ pozicioban dolgozik mert ha netan villanyszerelo akkor a lakok minden szereles utan ujratanulhatjak melyik gomb mit csinal a lakasban :D

6

katmandu, 2006. szeptember 25. hétfő, 12:44 (#)

:) Megnyugtatásul: katmandu nem villanyszerelő, és a munkája során időnként szükség van kreativitásra is.

Sajnos, a bizarr búvárokkal, dörzsölt hidegháborús kettősügynökökkel, mesterdetektívekkel és hasonlókkal benépesített univerzumokban játszódó, és keresztbe huzalozott asszociációkra épülő alternatív ötleteire viszonylag mérsékelt kereslet mutatkozik :)

7

Ali, 2006. szeptember 25. hétfő, 13:10 (#)

Katmandu,
speciel nekem nagyon tetszik az ilyen. :) A megfejt(het)etlen kvízekben időnként teret is nyer. :D

8

Dr. Minorka, 2006. szeptember 25. hétfő, 15:48 (#)

Mit törtem a fejem, hogy mi lehet az a portugál kultúrához tartozó valami, amit így hívnak (és sportszerűen nem néztem meg a guglit)...

9

katmandu, 2006. szeptember 25. hétfő, 16:26 (#)

Kalandjáték díszletekre hasonlítanak ezek a képek, az ilyen kisvárosokban szokták a turistáskodó (de valójában tudtukon kívül a kormánynak dolgozó) amerikai kulturhistorika hallgatók az okkult náci titkok (őrült világuralmista tudósok, Roswellből szalajtott idegenek, nem kívánt törlendő) nyomát kutatni, amíg valami kilátástalan helyzetbe nem keverednek, amiből aztán dúskeblű, ám talpraesett európai újságírónők mentik meg őket :)


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork