Hozzászólások | Szólj hozzá! | Rovatok és keresés
ervin cikke a Hátizsák rovatból, 2006. szeptember 26. kedd, 10:40 | 6 hozzászólás
Szépnek ígérkező napra ébredtünk. Portóról már előző nap kiderült, hogy csodálatos hely, ráadásul a következő éjszakát is itt töltöttük, így korán kelnünk vagy sietnünk sem kellett. Nem is tudom, talán csak az eső zavarhatta volna meg az idillt, de olyat - az óceánparti zivatartól eltekintve - errefelé nem láttunk.
Előzmény: Portugália - harmadik nap
Egészen mostanáig.
Mire felocsúdtunk és letaroltuk az ingyenes büféreggelit - felejthető átlagszínvonal, az ezen belüli extremitások: kiváló péksütemény és valami egészen hihetetlenül szubsztanciamentes ál-gépsonka - szóval addigra odakint eleredt.
Nem volt mit tenni, nekivágtunk a borongós főtérnek. Pislákolt bennünk a reménység, hogy talán még ott találjuk a tegnap futólag megpillantott, gyönyörűséges old timer autókat, és akkor hazajőve a róluk készített képekkel vegzálhatnánk Orosz Pétert. A kocsik hűlt helyén azonban csak galambok és sirályok tébláboltak, láthatóan ők se tudtak mit kezdeni a rossz idővel.
Ekkor került sor a két napja már említett sikeres telefonos sorozatfényképezésre is, amelynek tanulságait a készüléket értékelő cikkben osztjuk majd meg veletek. A madárfigyelés után behúzódtunk egy internet-kávézóba, és ott vártuk ki a felhők elvonulását.
Amint előbukkant a nap, Portó egy pillanat alatt visszaváltozott a vidám önmagává. Mi pedig nekiláttunk, hogy megvalósítsuk ambiciózus tervünket, amely aznapra borkóstolást, a lisszaboni vonatjegy megvásárlását, a behemót híd felső szintjének gyalogos megmászását, valamint ejtőzést és életélvezetet írt elő, az utóbbi kettőt tetemes mennyiségben.
A híres portói borok többségének címkéjén származási helyként nem a Porto felirat díszeleg, hanem ez: Vila Nova de Gaia. Ha jók az értesüléseink, akkor a település közigazgatásilag valóban független Portótól, ám erre semmilyen látható jel nem utal. A folyó átellenes partján fekszik, egyértelműen a város része; mintha valamelyik Duna-hídon Pestről Budára átsétálva hivatalosan egy másik városba érkezne az ember.
Valamiért abban reménykedtünk, hogy rengeteg ingyenes kóstolóhely kínálja majd a portékáját, de csalatkoznunk kellett. Egy potyahelyet ugyan találtunk, de a többiben vagy fizetni kellett a kóstolásért, vagy előtte végig kellett küzdeni egy hosszas idegenvezetést az adott pincészetben. Inkább a fizetés mellett döntöttünk.
Lehet, hogy jobban fel kellene vezetnem a dolgot, de inkább in medias res mondom: csalódtam a portóiban. Mutathatták nekünk a 30 éves óborukat, a napnál világosabb volt számomra, hogy a meleg vizet nem viheti a mi tokajink után. Alapvetően nem vagyok híve az édes boroknak, de ennek ellenére még én is érzem a jó tokaji borokban megbúvó ezernyi aromát, illatot, érdekességet. A portói ehhez képest elég egyszerű versenyző, és azt már csak zárójelben jegyzem meg vulgárpatriótaként, hogy a tokaji borkészítés szigorú előírásai felől közelítve lényegében pancsolt ital.
Kíváncsi voltam, hogy vajon a másik portugál desszertital, a madeira is ilyen gyengécske-e, és másnap meg is kóstoltuk. Valamivel jobb volt, de ez sem volt egy napon említhető egy dögös hatputtonyossal.
Gályaújfaluból az óriási híd tetején gyalogoltunk vissza Portóba, és közben csalatkoztunk azon elképzeléseinkben, hogy odaföntről majd nagyon jókat lehet fényképezni. Küzdöttünk becsülettel, de gondolatban már ismét lent jártunk a folyópart szintjén, és az estebéd helyszínét keresgéltük. Ahogy nemsokára a gyakorlatban is ez következett.
Ekkorra már meglehetős profizmussal vetettük bele magunkat a mediterrán életöröm lassú, nyugodt folyásába. Sehol semmi sietség, békésen üldögéltünk és tanulmányoztuk az embereket, amíg a halainkra vártunk. Ahogy előző nap is megtapasztaltuk, a portugálok táncos népség. Láttunk idős urat elegáns öltönyben siklani a térzenére a macskaköves ideiglenes táncparketten; hajóról leszálló belföldi turistákat, akik a távoli utcazene odaszűrődő hangjaira azonnal táncra perdültek; és tizenéves szerelmespárt, akik egy második emeleti lakásból az utcára kiszűrődő zene hangjainál hirtelen ötlettel lassúzni kezdtek. Jó fej emberek.
A nap hátralévő része szinte teljes egészében a lazulás jegyében telt. Megint mindenki lent volt a téren, mi pedig komótosan leteleptedtünk a tegnap kiszemelt vendéglátóipari egység asztalához, és figyeltük őket. Közben ránk talált egy honfitársunk: egy törpe srác, aki ösztöndíjasként érkezett Portóba, hogy az itteni képzőművészeti egyetemen tanuljon. Illetve egyelőre csak szeretne tanulni, mert az előre meghirdetett kezdőnapon bement az egyetemre, ahol közölték vele, hogy a félév egy kicsit később indul, igazából nem tudják megmondani, hogy pontosan mikor, de biztosan elindul majd valamikor, elvégre mindig el szokott, de ő addig is érezze magát jól a városban.
Ahogy mondom tehát, nem sok minden történt velünk ezen a napon - de ezzel együtt igen jól éreztük magunkat. Nézegessétek hát a képeket, mi pedig a történetben aludni térünk, hogy másnap bevegyük a fővárost.
Következik: Portugália - ötödik nap
(#)
, 2006. szeptember 26. kedd, 12:36Ha a lisszaboni részben nem lesz villamos, akkor fatwát mondok ki rátok! :)
, 2006. szeptember 26. kedd, 12:38 (#)
Köszönjük a javaslatot, megfontoljuk. :)
, 2006. szeptember 26. kedd, 12:55 (#)
Van Lisszabonban villamos? Akkor lesz!
(#)
, 2006. szeptember 26. kedd, 18:05ervin,
http://www.tramways.com/tramways/portugal/lisbon1/index.html
, 2006. szeptember 26. kedd, 18:30 (#)
Penálen, *just kidding*. Lisszabont úgyis eszpee írja.
(#)
, 2006. szeptember 26. kedd, 18:42OK.
Csak gondoltam, egy pár, a link alól kilopott képpel esetleg megúszhatjátok a fatwát :)
» Filmek
» Könyvek
» Éttermek - térképpel!
» Receptek
» Mobil videók
A Kispad-feednek most
olvasója van. Szeretnél közéjük tartozni? Ezen az oldalon mindent elmagyarázunk.
Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork