Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53867 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Ghana 4: Suffer, suffer, struggle, struggle

ervin cikke a Hátizsák rovatból, 2006. november 23. csütörtök, 19:41 | 8 hozzászólás

Az idoben kesobb lezajlott templomi esemenyek kedveert legutobb eldobtuk az utazasunk fonalat; most visszamegyunk, es felvesszuk. Hohoeban vagyunk, arrol viszont fogalmunk sincs, hogy hol leszunk nehany nap mulva. De talan jobb is igy.

Előzmény: Ghana 3: Es megteremte az Ur

Hohoe a Volta-regio keves nagyobb varosanak egyike. Ha esetleg a terkepet is bongesznetek, Ghana keleti teruleten jarunk, amelyet a vilag egyik legnagyobb mesterseges tava valaszt el az orszag tobbi reszetol. Ez az elvalasztas meglehetosen hatekonynak tunik, mert ahogy egy kicsit elhagyjuk a foutat, maris vele egyutt eltunik az elektromossag, a folyoviz es a kispolgari luxus szamos egyeb kelleke is, amelyet a fovaros korul azert meg letezett. Gyalogszerrel bejarjuk a telepulest, megnezunk egy tobb millio pillangonak otthont ado, kozeli vizesest es egy teljesen erdemtelen hegyi turat is teszunk.

Ghana - talan Hollandiaval egyutt, bar a Maastricht melletti hegyekben nem teljesen bizom - az egyetlen altalam latott orszag, amelynek a legmagasabb pontja a mi Kekesunk alatt van. A szoban forgo csucs meghoditasa tehat nekunk sem kerul faradsagba. Nagyobb gondban van ideiglenes osztrak utitarsunk, Gunther, akivel egyutt tesszuk meg az utat: azon tepelodik, hogy ezek utan megsem irhatja azt haza, hogy egy hegyen jart, mert akkor felrevezetne a baratait.

Ghánai képek

Egy kozeli tanyan egy oreg farmer bemutatja a kezi kakaotermesztes es -elokeszites fortelyait. Mit mondjak, nemelyik stadiumban eleg kellemetlen kinezete es illata van a dolognak, bar azon meglepodunk, hogy az a puha feher vatta, amely a kakaogyumolcs belsejeben korbeveszi a magokat, onmagaban is finom.

Kinga egy ido utan a mintas azsiai sarongjaban jar-kel a faluban, ami engem egy kicsit aggaszt, mert itt Afrikaban is mintas ruhakat hordanak az emberek, na de minden mintanak bonyolult jelentese van. Ahogy az utcan nevetve utanunk fordulnak a helyi fiatal sracok, eszembe jut, hogy esetleg a sarongot ertelmezik: "I would very much like to get to know you up close but unfortunately I have my boyfriend with me. Unless you do something about it..."

Ujabb eredeti dolgokat tudunk meg a helyiekrol. Peldaul van olyan ghanai, aki karacsonykor masoknak is vesz ajandekot, magat viszont mindegyik meglepi. A szuletesnapot ellenben nem tartjak sokra, amikor mi gratulaltunk valakinek, meglepodott. Bizarrabb dolog, hogy ha egy csaladnak halottja van, akkor kepesek minden penzuket arra kolteni, hogy idotlen idokig a hullahaz fagyasztojaban taroljak a tetemet, hogy mindenkinek legyen ideje eljonni, es kifejezni a reszvetet, mielott a temetes megtortenik. Barkivel beszeltunk, egy emberkent mondtak, hogy ez a szokas igazabol semmire sem jo, mert a szegeny csaladok utolso fillerjeit viszi el, de senki nem gondolt arra, hogy ezen valtoztasson,ha a sajat csaladjaban meghal valaki. "That is the Ghanaian way" - rendszerint ezt a valaszt kaptuk, amikor beszelgetes kozben valamilyen szokasukrol kiderult, hogy tulajdonkeppen ok se latjak sok ertelmet.

Az esti internetezest egy light-out hiusitja meg. Ez a helyi neve az aramszunetnek, ami allando szereploje a ghanai mindennapoknak. Ahogy korabban irtam, van ugyan egy hatalmas mesterseges tavuk, amelynek vegen egy oriasi gat is talalhato, es ott siman megtermelhetnek mindazt az energiat, amire szukseguk van - de valamelyik lepesben elrontjak a dolgot, mert ez gyakran lathatoan - illetve nem lathatoan - nem sikerul.

Az utcai sutodeknel vigasztalodnek, de hamar rajovok, hogy a megfelelonek tuno kulsosegek - hus, grillracs, faszen, jo illat, palcikak - ellenere a ghanaiaknak nem sok fogalmuk van a hussutesrol. Errol kesobb tobbet is irok majd egy gasztronomiai cikkben.

Jobb hijan sorozunk Guntherrel, legalabb egymas szemebe vaghatjuk a megszokott sztereotipiakat. Megtudom, hogy ok is tanulnak az iskolaban a legendas soproni nepszavazasrol, de ott szoba sem kerul "a huseg varosa" titulus, hanem azt tanitjak, hogy egy siman elcsalt valasztasrol volt szo. Mivel nem tudok sokat a valos esemenyekrol, inkabb a vicces osztrak tarsasagi normakkal vagok vissza, a vegen kiegyezunk dontetlenben.

Ghánai képek

Masnap kora reggel a buszallomason kezdunk. Mennenk tovabb eszak fele, de mivel a jarmuvek csak akkor indulnak, ha megteltek, a nagyjabol megfelelo viszonylatok kozott donteni mindig magaban rejt egy kis kockazatot. Mert mi tortenik peldaul, ha jegyet vesz es felul az ember egy nagyobb es ezert kenyelmesebbnek latszo buszra, de aztan senki nem megy arra, amerre o, es az egyre fokozodo hoseggben banatos arccal figyeli, amint a kisse hosszabb utvonalon mar a masodik busz indul el mellole? Nos, ezt ki is probaljuk. Helyi tanacsra Good God nevu buszra szavazunk, a nev jo omennek tunik, de hamar kiderul, hogy tobb oras varakozasra fizettunk be. A jegyek itt messze nem olyan olcsok, mint itt-ott Azsiaban, ezert nem dobalozunk veluk olyan szabadon.

A csomagokra vigyazni kell, ezert valtasban szaunazunk a legmentes, de legalabb arnyekos buszon vagy sulunk a lenti egeto, de legalabb szellos napfenyben. Az indulas pillanata, amikor vegre elerkezik, szurrealis esemenynek tunik, mar-mar nem is szamitottunk ra.

Egy fel ora se telik el, es rajovunk, hogy mennyire jo volt nekunk ott a buszallomason.

Alighogy kierunk a varosbol, elfogy az ut. Eleinte csak szazmeteres szakaszokon hianyzik az aszfaltburkolat, majd egy nagyobb huppano utan vegleg bucsut mondunk neki, onnantol kezdve egesz nap valtozo magassagu es surusegu voros porfelhoben kuzdunk tovabb.

Magyarul talan foldutnak lehetne hivni azt, ami alattunk elterult, de az a kifejezes inkabb festoi falvak kozotti turistaosvenyt, netan erdei bicikliutat juttat az eszunkbe, semmint a szilikozist, holott az itteni elmenynek ez elvalaszthatatlan resze. A voros porban a jarmuvek korabbi hierarchiaja atrendezodik. A szemelygepkocsi es a taxi, a luxus addigi netovabbjai hirtelen kieso helyre csusznak vissza, mert minel alacsonyabb egy jarmu, annal tobbet kap a porbol. Kivetelt kepeznek a szabaly alol a legkondicionalt, hermetikusan zarodo buvarablakokkal felszerelt bazi nagy terepjarok; azok Ghana valamennyi utjan egyeduralkodoak, es tulajdonosaik ezt azzal a gesztussal is megerositik, hogy igyekeznek minel nagyobb sebesseggel szaguldani, hogy az altaluk felvert por a leheto legtovabb tartson a tobbieknek.

Bar jokora kesessel indulunk Hohoebol, meg mindig elottunk a nap nagyobbik fele. Nem aggodunk, hiszen viszonylag csekely tavolsagot kell legyoznunk. Az ido azonban joval gyorsabban telik, mint ahogy rozzant buszunk haladni kepes, igy minden elozetes csatlakozasi tervunket lekessuk. Amikor vegre kiszallunk egy Pakse nevu faluban, mar csak egyetlen, a buszunknal is sanyarubb allapotban levo jargany all mellettunk indulasra varva. Nem is kerdezunk semmit, az irany jo, felkapaszkodunk ra.

Ghánai képek

Ujabb portengeren kelunk at, de ez mar nehezitett palya: a szurkulet miatt a latotavolsag meterekre csokken, lampak persze nincsenek se az uton se a jarganyon, a porfelho alatt pedig sunyi godrok lapulnak, amelyeket senki se lat, viszont mindenki megerez. Mivel utolsokent preselodtunk fol a furgonra, nekem nem jutott hely, egy kis samlin ulok fel fenekkel, amelyiknek az egyik laba egy ido utan baljosan gyengulni kezd, onnantol ket szeklabon hintazva egyensulyozok, ami csak fokozza az ut godreinek hatasat. Mivel a hatamat se tudom hova tamasztani, csak hajladozok ide-oda ket stabil afrikai dama kozott, mint a nadszal. Kozben az egyik kisded felebred, megpillantja a feher embereket, megremul tolunk, es uvoltozni kezd.

Sotetedeskor erkezunk meg Damankoba, amirol nem tudjuk, hogy hol van, csak azt, hogy mi ott vagyunk. A kozvilagitas ertelemszeruen asztronomikus tipusu, ezert a csomagjainkat tapintas alapjan igyekszunk beazonositani es megkaparintani. A mellettunk allo totalkaros autoroncsrol kiderul, hogy tulajdonosa taxikent uzemelteti, es most epp Bimbillaba indit fuvart. De hat mi pont oda keszulunk! Felcsillan bennunk a remeny. Korulbelul ket percig pislakol, mielott kialszik. Nincs eleg jelentkezo. Rajtunk kivul csak egyetlen holgy jonne, pedig egy szemelyautoba itt het utas fer. A taxisnak is elmegy a kedve, hiaba berelnenk ki az egesz kocsit, inkabb torli a jaratot.

Ott allunk csomagjainkkal az ut es a villany nelkuli falu foteren, tok sotetben. Fustszag terjeng, ami jo hir; ezek szerint a tuzet legalabb ismerik. A mekegesbol itelve baratkozni vagyo kecskek dorgoloznek a labunkhoz. Ekkor legfeljebb egy meterre tolunk megvillan egy szempar, majd meg egy. Aztan meg nehany. Elobukkannak a fogsorok is. Nyomaszto tud lenni, amikor az embert afrikaiak veszik korbe a sotetben.

Egy baratsagos ferfihang valami olyasmit mnd, hogy a fonok ele visznek, es o majd eldonti, mi legyen. Valaki megragadja az egyik zsakot; nem adom ki a kezembol, de az altalanos ellenkezes ertelmetlen lenne. Elindulunk egyutt; a leptek zajabol itelve lehetunk vagy tizen. Valaki egy harom szentjanosbogar fenyereju lampaval vilagit nekunk.

Ha tudtam volna, hogy egy kis falu ekkora es ilyen zegzugos tud lenni, akkor inkabb hagytam volna, hogy vigyek a zsakokat helyettunk. Otperces furge gyaloglas utan egy agyagfallal korulvett udvaron kotunk ki. Ez lehet a fonok haza. Izgatott cseveges kovetkezik helyi nyelven, bar a temajat mi is sejtjuk. Ezutan egy ujabb, alacsonyabban fekvo szempar kivezet bennunket az udvarrol, es elindulunk visszafele. Az elozo vezetonk most penzt kovetel az altala nem cipelt taskakert, mint mondja, legalabb ot percet kellett gyalogolnia, ami "suffer, suffer, struggle, struggle". Ez egyebkent a ghanai ferfiak jelentos reszenek jelmondata: remelem, marad majd idom, hogy a lustasagukrol reszletesebben is megemlekezzek.

Most azonban ott bandukolunk a sotetben, es mar reg elveszitettem a tajekozodasi kepessegemet, amikor egyszer csak megallunk egy feltunoen haz alaku arny elott. Vezetonk kulcsot vesz elo. Nem birom szotlanul:

- What's this? - kerdezem tole, remenyeim szerint remenyteli tonusban.

Szenvtelen noi hangon erkezik a valasz:

- It's where we put white people.*

* Ide tesszuk a feher embereket.

Folytatás: Ghána 5: szolgáltai közlemény SMS-ben

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (8)

1

spityu zu, 2006. november 23. csütörtök, 22:42 (#)

Mar csak egyet nem ertek: hogyan tudsz posztolni? :)

2

Dr. Minorka, 2006. november 23. csütörtök, 22:53 (#)

Mikor fogjuk végre nyomtatásban is olvasni? Sok képpel?

3

FT, 2006. november 24. péntek, 10:51 (#)

#1: Nyilván Ervin is olvasta a Monte Cristo grófját.

4

gargoyle, 2006. november 24. péntek, 11:17 (#)

mmint ghana kozepen egy halott oreg mentor helyere varrja be a floppykat a zsakba amit behajitanak az afrikai vadonba amibol kivagja magat a fedolemez segitsegevel?

5

Penálen, 2006. november 24. péntek, 13:36 (#)

A lényeget meg nem írod: Günther melyik osztrák blog kiküldött tudósítója?

6

FT, 2006. november 24. péntek, 15:57 (#)

#4: mmint nem. Inspiráció.

7

nyelv-eesz stop, 2006. november 26. vasárnap, 11:45 (#)

ees hova tuentek az eekezetek stop taavirati stilus bekapcs stop

8

Author Profile Page eszpee, 2006. november 26. vasárnap, 12:31 (#)

nyelv-ész, ezek szerint csak most tűnt fel, hogy egy külföldi utunk során sem volt ékezet a tudósításokban... nem egyszerű az árvíztűrés idegen billentyűzeteken.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork