Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53883 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Ghána 9: Finálé

ervin cikke a Hátizsák rovatból, 2006. december 5. kedd, 00:46 | 26 hozzászólás

A valóságban már tegnapelőtt hazaérkeztünk, a történetnek viszont még csak most következik a vége. Vagyis majdnem. Az utolsó napok meggyőző Kinga-fölényt hoztak: sokkal több egészségi problémát tudott felmutatni, mint én, és a lefújás előtti pillanatokban a maláriát is ő szerezte meg.

Előzmény: Ghana 8: A vegere elegunk lesz?

Brenu kicsiny falu a tengerparton. A busz messze kint az úton, a kereszteződésnél tesz le, ahonnan taxival vagy gyalog lehet megtenni a maradék 5-6 kilométert. A falu szélén található Brenu Beach Resort hangzatos neve mögött pedig letisztult gondolatmenet rejlik. Kerítsük el a tengerpart egy kis szakaszát, és szedjünk belépőjegyet: így jó eséllyel elérjük, hogy az adott szakaszt a falu lakossága ne használja köztéri toalettként.

Ghánai képekA resort egy szem vendégháza, amely a faluközösség tulajdonában áll, kellemes meglepetést szerzett. Kedves, angolul remekül beszélő fiú kísért minket az épülethez, és szabadon választhattunk a szobák közül, hiszen mi voltunk az egyedüli vendégek. A szállásunk talán húsz méterre lehetett a parttól, csak egy ritkás pálmaliget és néhány barátságos bárány választott el bennünket a végtelen óceántól.

Az elkerített szakaszon egy vendéglő is található, amely viszont magántulajdonban van. Ghánai tulajdonosnője, Agnes már az első étkezésünk során megjelent és üdvözölt bennünket, igazi vendéglátós módjára.

Brenuban megismertünk három önkéntes tanárt is, két britet és egy amerikait, akik pont a strand vendéglőjébe voltak befizetve menzára, a reggelijüket például egy rövid úszás után is elfogyaszthatták. Hogy is fogalmazzam, a helyzetük nemcsak az északi falvakban víz és elektromosság nélkül, a vörös porban tengődő társaikhoz képest tűnt némiképp előnyösnek, hanem a homokos fövenyen megterített asztalok több kört vertek az én emlékeimben élő általános iskolai napközis étkezésekre is.

Ez idő tájt lépett akcióba Kinga. A tengerhez érve én már kezdtem kilábalni a saját megfázásomból, ő viszont ekkor erősített bele. Aztán a második parti délutánon megint előjött a néhány nappal korábban már tapasztalt hirtelen gyengesége, és estére egészen új helyzet állt elő. Már nem tudott felkelni az ágyból, sőt volt egy negyedórás időszak, amikor semmilyen kérdésemre nem reagált, csak nézett maga elé, nagyjából olyan eleven tekintettel, mint amilyen Tutankhamon halotti maszkjára van festve. Felemeltem az egyik karját, majd elengedtem, és az anélkül hullott vissza az ágyra, hogy ő akárcsak lelassította volna az esését.

Ghánai képek

Felhívtam Agnest, aki épp az esti misén imádkozott - méghozzá a betegekért, nem viccelek -, ő a kocsijába pattant, és nemsokára már a regionális kórház felé száguldottunk az éjszakában. Ez csak részben volt kedvező fejlemény. A gyors orvosi segítség perspektívája megnyugtatónak tűnt, ugyanakkor az önkéntesek elbeszéléséből már tudtuk, hogy hogyan is fest az ilyesmi ebben a kórházban.

Ghánában szinte mindenki, akinek valami kurrens szakmája van, előbb-utóbb elgondolkodik a kivándorláson. A nővérek és orvosok sincsenek ezzel másként, így az ő fizetésüket brutálisan megemelték a többi értelmiségi foglalkozáshoz képest. Ezáltal azonban nemcsak azt érték el, hogy kevesebben távoznak, hanem azt is, hogy a kórházi munka jól fizető karrierlehetőséggé vált, sokan már elsősorban vagy kizárólag ezért jönnek ide dolgozni, és ennek megfelelő odaadással foglalkoznak a betegekkel. Az intenzív osztályra beszállított egyik brenui önkéntest például ezzel a mondattal fogadták: fehér ember, ha te ilyen beteges vagy, akkor minek jössz Ghánába?

Menet közben kitaláltuk, hogy mégis inkább a város egyik gyógyszerészéhez megyünk, ami jó megoldásnak bizonyult. A tünetek felsorolása alapján pillanatok alatt megszületett a verdikt: malária. Na szép, gondoltam magamban. Több mint egy évtizede járom a világ malária által leginkább fertőzött helyeit, erre itt jön Kinga és hipp-hopp elhappolja előlem az elsőség diadalát!

Persze eleve úgy jöttünk ide, hogy szedtük a malária elleni tablettát, ami ugyan nem véd meg teljesen, de legalábbis enyhébbé teszi a betegség lefolyását, ha mégis megkapja az ember. Kinga már korábban, a kórházba menetel hírére pillanatok alatt jobban lett, de most határozottan csalódottnak tűnt. A malária ellen nem volt kifogása; viszont ha már homár, akkor valami sokkal hősiesebbet és drámaibbat várt, mint némi testen kívüli élményt, egy kis hasmenést meg egy pocsék negyedórát. De nem volt mit tenni, felszerelkeztünk a terápiás gyógyszerekkel, és Agnes hazafuvarozott bennünket.

A Brenuban töltött időnek volt pozitív csúcspontja is: meglátogattuk a helyi iskolát és egy ifjúsági tánccsoportot is, és a gyerekek mindkét helyen fantasztikusak voltak.

Ghánai képek

A suliban például kiderült, hogy nemcsak mi szeretnénk megtudni, milyen érintése van a fekete bőrnek, és milyen érzés megsimogatni a klasszikus bongyor hajat, hanem őket is lenyűgözi az, amit rajtunk látnak. Amikor kiderült, hogy odajöhetnek hozzánk, akkor megrohantak bennünket, és az első eufória után lenyugodva elkezdtek óvatosan kísérletezni. A karomon növő szőr vagy az eddigre már erősen rumcájszos szakállam rettenetesen érdekelte őket, de a hands-on biológiaóra részeként Kinga haját is meghúzogatták, sőt egyszer a tömegben állva azt éreztem, hogy egy valahonnan kinyúló kéz éppen a bokámat tapogatja szakavatott mozdulatokkal.

Ghánai képek

A tánccsoportban beültünk a dobosok közé, akik szintén gyermekek voltak, de máris valami olyasmit tudtak produkálni, amit látva erős késztetést éreztem a doboláshoz fűződő romantikus viszonyom újragondolására. Eléggé leírhatatlan hangulata van annak, amikor az ember mögött egy csapat kiskölyök a szokásos népmese-dalokat üvölti, körülötte néhányan nem létező ritmusokat dobolnak, miközben a táncosok mozgással elevenítik meg a mesék szövegét.

Bár Kinga maláriáját azonnal kihasználtam arra, hogy még egy napot maradjunk a tenger mellett, előbb-utóbb indulnunk kellett. A Cape Coast nevű közeli városban megnéztük az európaiak által az egykori Aranyparton épített több tucatnyi várkastély egyikét. Akárcsak a többit, ezt is részben a rabszolga-kereskedelem támogatására használták. A vár ma múzeum, ahol vezetett körséta és egy rendkívül informatív kiállítás taglalja a korszak szörnyűségeit.

Ghánai képek

Nem mintha ez felmentené a nyugati kereskedőket, de attól még érdekes, hogy a kiállítás egyetlen szót sem ejt arról, hogy a leendő rabszolgákat leginkább más helyi törzsek harcosai ejtették foglyul és adták el az európaiaknak, sőt már jóval korábban Afrikán belül is bárkinek, aki fizetett értük. Ebben a tevékenységben leginkább az ashantik jeleskedtek, akik a mai demokratikus Ghánában éppen politikai hatalmon vannak.

Ghánai képek

Szokás szerint elsőként a portugálok érkeztek a területre a XV. század végén, az első várépítést maga Columbus is meglátogatta, aki ekkor még portugál színekben igyekezett versenyezni. Száz évig nem is volt konkurenciájuk a luzitánoknak, ám a teljes itteni kereskedelmüknek kevesebb mint 10%-át tette ki a rabszolgák adásvétele.

Ghánai képekKésőbb megérkeztek a hollandok, a svédek, a dánok, a britek és mindenki más, majd kialakult az úgynevezett háromszög-kereskedelem technikája. Európából fegyvert, textilárut, fémet hoztak a hajók Afrikába, ahol ezeket rabszolgákra, aranyra, elefántcsontra és fűszerekre cserélték. Azokkal áthajóztak Amerikába, ahonnan pedig cukorral, rummal, gyapottal és prémekkel megrakodva tértek haza Európába.

Majd elfelejtettem, időközben jártunk egy, az útikönyv által himnikus jelzőkkel magasztalt városszéli hotelkomplexumban is, ami élőben annyira, de annyira nem emlékeztetett a feldicsérésre, mintha a könyv szerzőjét lefizették vagy leitatták volna. De legalább annyit elértünk, hogy kifelé jövet egy holland néni autójában Kinga szénné égette a lábát egy nyitva hagyott termoszból kiömlő, lobogó vízzel, így a malária már-már halványuló emlékeit sikerült új akut kínforrással helyettesítenie.

Az utolsó napunkon a hajnali busszal Accrába vágtattunk, ahol elképesztő dugó fogadott bennünket. Ha már most ez jellemző a városra, ráadásul egy hétvégén, hajnalban, akkor vajon mi lesz itt 15 év múlva?

Megint csak Kati, a ghánai gyöngyipar magyar ásza fogadott bennünket. Rajta keresztül megismerkedtünk Sáfival, az odakint bolyongó magyar lepkekutatóval és gyulai illetőségű barátaival is, de ezek már csak az utolsó szárnycsapásaink voltak, hogy képletesen fejezzem ki magamat. Még alkudoztunk egyet a helyi BNV területén épp akkor tartott karácsonyi vásáron és néhány más szuvenírboltban is, majd a zsákmánnyal megrakodva elértük az esti gépet. Vasárnap délelőtt pedig már Denvert dögönyöztük lelkesen a saját nagyszobánkban, ahogy azt már napok óta terveztük. Róla is írnom kellene már régen, tudom; de előbb még a ghánai szálakat kell elvarrnom néhány gyűjteményes cikkel. Elsősorban a nyelvről és a gasztronómiáról fogok írni, ha sikerül. És talán jönnek a képek is. Meglátjuk.

Folytatás: Ghana 10: Győzelem hajklinika

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (26)

1

attacs, 2006. december 5. kedd, 01:16 (#)

Köszi az élvezetes beszámolót, jobbulást mindenkinek. Azt jól sejtem, hogy az elkövetkező 250 évben nem biztos, hogy újra mentek Ghánába?

2

Author Profile Page ervin, 2006. december 5. kedd, 01:32 (#)

Hát biztosnak nem biztos, az tény. De ki tudja, mit hoz a jövő? :)

3

tekatana, 2006. december 5. kedd, 02:45 (#)

azért nagyon jó volt nyomonkövetni kalandos viszontagságaitokat :)
ennél azt gondoltam elsőre, hogy malária? de durva, de ezek szerint nem is olyan rettenetes? vagy az a gyógyszer enyhítő hatása?

4

iizzee, 2006. december 5. kedd, 07:58 (#)

ervin, milyen gyógyszert szedtetek? elég durva lehetett ez a kiütött állapot

5

Dr. Minorka, 2006. december 5. kedd, 08:57 (#)

A malária nem tréfadolog. Látta Kingát magyar szakorvos (nem a körzeti)?

6

Author Profile Page ervin, 2006. december 5. kedd, 09:15 (#)

A malária tényleg nem tréfadolog. De nem is akkora világvége, mint amekkorának innen hisszük. Mint más betegségek esetében is, az érintett területek orvosai értelemszerűen sokkal jobb diagnoszták (legalábbis alapesetben), mint a malária által nem sújtott régiók inkább elméletből dolgozó szakemberei.

Önkéntesek mesélték például (nagyobb részük átesik a malárián legalább egyszer), hogy több olyan változata is van a fertőzésnek, amelyik a nyugati tesztek többségén simán átmegy negatív eredménnyel, aztán némi sunnyogás után esetleg az agyra támad.

7

Dr. Minorka, 2006. december 5. kedd, 09:52 (#)

Nem hiszem, hogy a László Kórház specialistái inkább elméletből dolgoznának. Legalább telefonon kellene beszélnetek valakivel!
Trópusi Szakrendelõ
Helye : Szent László Kórház, 3-es épület C oldal
Telefon: (06-1) 455-82-66
Rendelési idõ:
kedd: 9:00 - 12:00

8

Author Profile Page ervin, 2006. december 5. kedd, 11:07 (#)

Doktor, köszönöm az infót. Vigyázunk magunkra. A hazai trópusi osztályokat kívülről-belülről ismerjük, talán a legtöbb doktorral beszéltünk is már valamikor.

Amúgy ne érts félre: még ha én magam szakember lennék, akkor sem vonnám kétségbe más orvosok szakértelmét, de egyszerűen definíciószinten igaz az, hogy a napi több tucat maláriás esetet, beleértve a legújabb kis genyó mutánsokat, egy hazai praxisban elég nehéz hosszabb távon produkálni. Ennél fogva, ha mondjuk választanom kellene, hogy a maláriagyanúmat itthon vagy Bangkokban nézessem meg, nem gondolkoznék.

9

Author Profile Page stsmork, 2006. december 5. kedd, 11:14 (#)

Azt már én is hallottam, hogy a boltban kapható malária-gyorstesztek teljesen megbízhatatlanok, fals negatív és fals pozitív eredmények egyaránt előfordulnak. Szerencsétek volt, hogy helyi orvoshoz mentetek :-) Idehaza valószínűleg a trópusi szakrendelés az egyetlen esélyetek, a mezei orvos egy tájfutó srác (Less Nándor) maláriáját is megfázásnak diagnosztizálta, tragikus következménnyel:

http://www.freeweb.hu/pmfeszt/archivum/lessnandor.html

10

iizzee, 2006. december 6. szerda, 00:02 (#)

ervin, még1x: milyen gyógyszert szedtetek? csak mert furcsálnám (és kicsit megijednék), ha malaron mellett is előjött volna.

11

Author Profile Page ervin, 2006. december 6. szerda, 08:25 (#)

iizzee,

mi nem malaronet szedtünk, hanem a barbárabb (na meg olcsóbb) lariamot, de az ottani önkéntesek között akadt, akinek malarone mellett is összejött a malária. :)

12

Author Profile Page mami, 2006. december 7. csütörtök, 13:08 (#)

Nem tudok a malária témakörhöz hozzászólni, csak mély tiszteletemet kifejezni Ervinnek, aki velem ellentétben a potenciális kockázatok ellenére is bevállalt egy ilyen túrát.

13

Dr. Minorka, 2006. december 15. péntek, 22:15 (#)

A mai esti tévéadás szerint nem kell Ghanába utazni egy jó kis trópusi betegségért, a globális felmelegedésnek köszönhetően.
A malária ismételt visszatérése várható. A hantavírus és a nyugat-nilusi láz már megjelent.

14

Ali, 2007. február 28. szerda, 08:07 (#)

Nagyon jó, hogy jártatok ott, mert új(?) módszer bontakozik ki éppen az ottani problémák megoldására:

Szerény javaslat
http://w.blog.hu/2007/02/27/p40712

Amerika esetén bejött a dolog nem is oly rég...

15

Ali, 2007. március 5. hétfő, 12:01 (#)

A (TWA) téma végül megért egy külön post-ot itt is, folytatás ott:
http://kispad.hu/blog/200703/az-ehezok-problemaja.html

16

methan, 2007. március 6. kedd, 21:31 (#)

ghána ma ünnepli függetlenségének 50. évfordulóját. gondoltam szólok.

17

Aliz.-Layra, 2008. november 26. szerda, 07:49 (#)

Szervusztok!

Felségként éltem Ghánába,s nem mindig a rosszra kell gondolni. Afrikai emberek,jó érzésüek,szeretik a fehéreket.Mentalitásuk egésszen más,szeretném ha mi MO-ban is tanulnánk tőlük! Nagyon jól éeztem magamat,szivemmel és nem eszemmel cselekednék,soha nem mennék haza.Afrikának mások a szinei,és illatai,engem elsőre megérintett a varázya,szépsége az itteni emberek mentalitása.Minden előítéletek nélkül fogadják és örülnek nekünk/fehéreknek/az emberek.
Csak ennyit akartam írni.
Sok szeretettel!!Lice-Layra Adlen El-Mardi Horváth dr.

18

Ud Tamnak, 2008. november 26. szerda, 08:24 (#)

Hja, felségként (majesty) mindenütt jól érzi magát az ember, úgy könnyű :)

19

Aliz_layra, 2008. november 27. csütörtök, 09:08 (#)


Szervusz Ud Tamnak!

Igen. Ezzel aszt szeretettem vólna érzékelni,néha tévhitben élünk az afrikai emberekkel szemben!Ghánába nyomorban élnek az emberek,mégis jó kedvüek,boldogok.Mindennek tudnak örülni,stb. De köszönöm a reakciódat!
Maradok baráti szeretettel! Alicia

20

Author Profile Page ervin, 2008. november 27. csütörtök, 09:44 (#)

Alicia!

Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Megkérdezhetem, hogy hol éltél Ghánán belül?

Egyébként azzal egyetértek, hogy az ottani emberek mindennek tudnak örülni, ez rendkívül pozitív vonásuk. Ugyanakkor - sajnos - az is igaz, hogy elég sokuk egyáltalán nem volt jókedvű, amikor beszélgettünk velük. Az egyik legfontosabb cél sokuk életében az volt, hogy elhagyják az országot, és átjussanak Európába. Vagy tucatnyi alkalommal kértek ehhez segítséget tőlünk is.

Még ha ezzel nehezebb is szembenézni, ez is az ottani valóság része, nemcsak az általad említett boldogság.

21

Aliz.-Layra, 2008. november 27. csütörtök, 17:51 (#)


Szervusz Ervin!
Accrában éltem.Egyett értek azzal,nagy bennünk az elvágyódás.Hiába próbáltuk velük megértetni,mi életünk sem jobb.Örökös pénzhajszolása,családok életét teszi tönkre stb. Éltem Tanzániába,de ott sem jobb a helyzet. Ha nincs ellenedre,szívesen felvenném veled a kapcsolatot.Köszönettel! Alíz

22

Aliz.-Layra, 2008. november 27. csütörtök, 17:56 (#)


Ervin!

Sokat hallottam Kati Torda Dagaduról,szívesen venném fel vele a kapcsolatot. Ebben tudnál segíteni?
Nagyon köszönöm! Alicia

23

Author Profile Page ervin, 2008. november 27. csütörtök, 19:55 (#)

Alicia, semmi akadálya, az oldal tetején kattints a szerzők linkre, ott megtalálod az email-címemet, és arra írd meg az elérhetőségedet, akkor szívesen megkereslek.

24

Aliz.-Layra, 2008. december 1. hétfő, 13:56 (#)

Szervusz Ervin!

Köszönöm!Írtam E-mailedre,remélem megkaptad.
További szép napot!
Szeretettel! Alíz-Layra

25

Author Profile Page ervin, 2008. december 1. hétfő, 18:23 (#)

Alíz, igen, megjött, a kontaktot keresem neked.

26

Aliz-Layra, 2008. december 1. hétfő, 22:13 (#)


Köszönöm Ervin!

Üdvőzletettel! Alicia


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork