Mini képriport Nyugat-Magyarországról

ervin cikke a Hátizsák rovatból, 2007. június 24. vasárnap, 00:12 | 6 hozzászólás

Májusban a Vendvidéken, az Őrségben és egy kicsit a Fertő-tó mellett is jártunk egy jól meghosszabbított hétvégén. Rövid és véletlenszerű képriport következik, ennek megfelelően elszórt szöveggel.

Vendvidék

Még a gimnáziumban, Ricsi barátommal találtuk ki, hogy az osztálykirándulásokon el kéne hurcolni a bandát az ország legkeletibb és legnyugatibb településére.

Végül egyiket sem sikerült keresztülvinnünk, bár a nyugati oldalon Bajánsenyével egészen közel jártunk a célhoz.

Egészen tavalyig kellett várnom, hogy eszpeével együtt végre megcsináljuk a nagy utat, ahogy azt kell, széltől szélig.

Az autós túránk során fedeztük föl Felsőszölnökön a Hármashatárkő vendégházat, és benne Annus nénit és Imre bácsit, akik a mostani túrámon is szállásadóink voltak.

Azt mondják, a vendek büszkék a nyelvükre, de az a mostani idősebb generációval együtt mégis menthetetlenül ki fog pusztulni. Nem tudom, így van-e, mindenesetre az erdei sétánk során a bácsi, aki elkerekezett mellettünk, elsőre vendül igyekezett beszédbe elegyedni velünk.

A szlovének is adnak valamennyi pénzt a kisebbségnek; ha munkalehetőség is volna a falvakban, talán jobbak lennének a kilátások.

Őrség

Az agresszív tolakodást, az elsőbbség meg nem adását és a többi gyalázatos mutatványt egyszerűen túlélési eszköznek tekintő fővárosi közlekedéshez szokott autós általában hatalmas, megkönnyebbült sóhajjal kezdi a vidéki túrákat.

Az emberek kedvesebbek, udvariasabbak, lassabban vezetnek; mintha nem sietnének annyira.

De nem a nyugati végeken. A vendek és az őrségiek egyaránt megleptek bennünket a sebességükkel. A magasabb rendű utakon alapértelmezésben száguldoztak, de még a patinás nevű szereket, azaz falurészeket összekötő, gyakorta kihívásokkal küzdő köves utakon is úgy porzottak el mellettünk, mintha a saját megvadult méheik elől menekülnének.

Az Őrség tulajdonképpen mindenhol gyönyörű, felesleges is tanácsokat adni az odautazóknak. Tessék körbebarangolni, és kiválasztani a személyes kedvenceket a számtalan lehetőség közül.

Fertő-Hanság

A túránk végén vargabetűvel indultunk hazafelé, hogy megcselekedjük, ami még volt vendégmunkásunknak sem sikerült, pedig mennyire szeretné: elmenni és enni egyet a Ráspiban Fertőrákoson.

Átvezettünk a nyugati végeken, a jáki templomnál a helyi szakértőtől meghallgattuk, hogy a műemlékvédelem hogyan pazarolja a pénzt, kivártunk néhány útépítés miatti sort, gyönyörű tömött erdők mellett hajtottunk el, aztán Sopronon is áthaladva megérkeztünk Rákosra, ahol a Fő utcán ráleltünk az étteremre. Zárva. Csak aznap volt zárva. Bánatunkban leszegtük a fejünket, és nekiindultunk a Fertő-tónak.

Erről azt hiszem, nem akarok többet beszélni, úgyhogy zárásképpen következzenek a gyakorlati tanácsok.

Tudnivalók

1. Alapvető szükségletek
- szállás: Hármashatárkő vendégház, Imre bácsi és Nusi néni, Felsőszölnök
- bevásárlás: jó vegyesboltok vagy ABC-k vannak majd minden faluban, meg egy nagy Tesco Körmenden
- vendéglő: Bognár étterem, Őriszentpéter, Kovácsszer
- kocsmák: meglepően kevéssé lepusztultak és jó a sörválaszték (közel az osztrák határ)

2. Vásárfia
- a legmézebb méz: Pfeiffer István, Őriszentpéter, Keserűszer
- kézimunkával készített tökmagolaj: Jaksa-porta
- házi ágyas és mézes pálinka: a zárjegy nélküli, fusi alkoholforgalmazás közismerten tilos. A magunk részéről el sem tudjuk képzelni, hogy az Őrségben bárki erre vetemedne, így ez ügyben e-mailben vagy személyesen sem tudunk tanácsot adni.

(Képek: Kinga, ervin)

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (6)