Hozzászólások | Szólj hozzá! | Rovatok és keresés
eszpee cikke a Hátizsák rovatból, 2007. szeptember 4. kedd, 13:25 | 18 hozzászólás
mobiltelefonról
Életem vita nélkül legszürreálisabb élménye. Képet majd csak otthon tudok adni, megpróbálom szöveggel.
Reggel érkeztünk, szemerkélő esőben, a falu pedig tökéletes díszlet lehetett volna egy Tarr Béla filmhez. Pláne amikor a 15 lejes, elég drága belépő után felhajtottak mindenkit egy svájcból selejtezett buszra - még Luzern közlekedési hálózata és a helyi hirdetések is rajta maradtak -, ami vastag gázzal nekiindult a hegynek. Pontosan neki, a föld alá ugyanis egy vaksötét, szűk, több kilométeres út vezet, ezért a busz. Leszállás egy félhomályos teremben, zsilipelés, majd hosszú falépcsőkön dönget le a busznyi nép. Még két ajtó, és hirtelen egy felfoghatatlanul hatalmas teremben találjuk magunkat, megérkeztünk.
A látvány nehezen leírható, az első fél percben csak kapkodjuk a levegőt. A plafon messze a magasban, a padló fényesre csiszolt kő, ránézésre mintha márványon járnánk. Körben viszont a nézelődő turisták helyett játszóterek tele gyerekekkel, tollasozó fiatalok, és végig a falak mentén kempingasztalok, jóízűen falatozó, olvasgató, vagy sakkozó emberekkel. Az egyik teremben templom, előtte pingpongasztalok, másutt többszintes kávézó. Odébb tömeges torna, a felvezető ütemes sípszavára hajlong nagyszülő és unoka. Mi remegő lábakkal járunk körbe, saját reakciónkat sem nagyon értve, amikor összeáll a kép, beugrik, miért végtelenül nyomasztó minden: pontosan ilyen lehetne a világ pár évtizeddel egy atomháború után. Életreszóló élmény, de nagyon jó volt feljönni.
Update már itthonról: elkészültek a képek.
(#)
, 2007. szeptember 4. kedd, 14:23Állítólag a tordai sóbánya még szebb, bár ott még nem voltam. Pár éve voltunk a Tordai hasadéknál, és majdnem elmentünk megnézni, de végül elmaradt, viszont nagyon ajánlotta mindenki, hogy érdemes megnézni.
Amúgy ahogy elnézem, eddig jól telt az utatok, hajrá!
(#)
, 2007. szeptember 4. kedd, 20:32Féloff: van valahol Erdélyben egy kénes barlang, ahol az ízületi nyavalyákat kezelik. Nem tudja valaki, mi az a hely?
(#)
, 2007. szeptember 4. kedd, 21:38Bahh... luzerni busz? Ne már! Amikor én jártam arra utoljára, akkor még originál bányamunkás-busszal vitték le a csoportokat: már megállapíthatatlan típusú, jóval túl a szétesés határán, valahol a "már a rozsda SEM tartja össze" szint környékén (de szó szerint), zajszintje kb. 70 decibellel egy szovjet páncélos fölött, ezerrel a töksötét alagútban.
Ahhoz képest a sóbánya már maga volt a paradicsom.
Meg is kérdeztük, hogy kifelé nem lehetne-e inkább gyalog. Mondták, hogy egész nyugodtan, ha nem zavar a sötét, de úgysem fogunk kiérni annyi idő alatt, amíg jön a következő busz (és nem kell aggódni, biztos nem fogunk elférni mellette...)
(#)
, 2007. szeptember 5. szerda, 09:58Ja azzal a csotrogánnyal én is mentem, iszonyat hangos volt és kegyetlenül büdös, a végére már alig kaptam levegőt. És sokan a sós levegő miatt járnak le :)
(#)
, 2007. szeptember 5. szerda, 09:58nyelv-ész: úgy tudom Bálványoson, de biztosan van több is.
(#)
, 2007. szeptember 5. szerda, 10:08büdös barlang: ott van nem messze az Szent Anna-tótól.
Tényleg frankó hely. A barlangban ülve a kispadon lehet szinte látni, ahogy "folyik" ki a kénes gáz a kijáratnál.
(#)
, 2007. szeptember 5. szerda, 11:10nemsokára lehet mi is a kispadról fogjuk nézni...
(#)
, 2007. szeptember 5. szerda, 13:48aztan a helyi szokasokat a kenes barlanggal nem kovetni!
(#)
, 2007. szeptember 5. szerda, 14:51Mik a helyi szokások?
(#)
, 2007. szeptember 5. szerda, 16:27Én Parajdon konkrétan rosszul lettem, pedig nem szokásom, de annyira szürreális élmény. Főleg a busz :) (1999-ben legalábbis)
(#)
, 2007. szeptember 5. szerda, 17:13A parajdi sóbányát én nem mondanám szépnek, bár eléggé kultúrált a belseje. És TÉNYLEG olyan, mintha atombomba után lenne az ember. ;) A busz is egyedülálló azzal a sebességgel amivel lehúz, SZVSZ pár tíz centi van a körbe a busz körül. Én egyszerűen nem tudom hova tenni, hogy több kilométerre a föld alatt tényleg képesek voltak egy ilyet összehozni. Mit egyet, állítólag féltucat van egymás alatt-felett. Nyomasztónak nem éreztem, szívesen kipróbálnám egyszer, hogy milyen pár napot lennmaradni.
A kénes "barlangban" üldögéltem egyszer én is az ominózus kispadon, próbáltam biológiai lehetőségeimet feszegetni, de nem igazán észleltem magamon semmi különöset. Emlékeim szerint azt mondták, hogy a férfiasságra van hatással ;)
(#)
, 2007. szeptember 7. péntek, 13:23So + kaja + banya (tortenelem a commentekben):
http://buvosszakacs.blog.hu/2007/08/30/p152216#more152216
(#)
, 2007. október 2. kedd, 13:31A szemléletes leírás mellett köszönet a képért is!
http://bp.underground.hu/200709/03-trembling.html
(#)
, 2009. január 21. szerda, 11:44Nagyon sajnálom, hogy ennyire nyomasztó a véleményed a sóbányáról.Az a "márvány" az só,és minden amit ott láttál az só.Valóbban az a busz nem éppen környezetbarát, a sok kipufogó gáz erősen szennyezi a gyógyulásra szolgáló levegőt.Én ebben a bányában már eltöltöttem 10 napot ugy, hogy naponta 8-13 óráig. azaz 5 órát bennt tartozkodtam.Igaz én asztmás vagyok és most készülök egy ujabb kurára. Nagyon jó hatást tett a légzőszervemre, de ezt igazán csak az érzi és értékeli, aki sajnos ebben a betegségben szenved.Már amikor lent vagy a bányában -röviddel utána- szinte a szádban érzed a só izét, ami aztán felszabaditja a légutakat.Egyébként maga a falu rendkivül elmaradott és nyomasztó, de nagyon kedvesek az emberek,szeretik a magyarokat, szolgálatkészek ls mindent megtesznek azért, hogy az ember az ott eltöltött időt kellemesen eltöltse.
(#)
, 2009. november 29. vasárnap, 15:06Mi 2008-ban voltunk Parajdon egy Erdélyi körút alkalmával ejettük meg. A busz az tényleg katasztrofális volt, főleg ahogy száguldott lefelé a vaksötétbe...
Viszont a bánya nekem felejthetetlen élmény volt, hogy minden a gyerekekért van. Aki nem bírja a sok lépcsőt, annak nem ajánlom- van belőle éppen elég fel is, le is- de maga a bánya, és a gyógyító levegője... Mi most is készülünk csak Parajdra a sóbányába, az asztmásoknak valóban nagy segítség.
(#)
, 2009. november 29. vasárnap, 15:07Mi 2008-ban voltunk Parajdon egy Erdélyi körút alkalmával ejettük meg. A busz az tényleg katasztrofális volt, főleg ahogy száguldott lefelé a vaksötétbe...
Viszont a bánya nekem felejthetetlen élmény volt, hogy minden a gyerekekért van. Aki nem bírja a sok lépcsőt, annak nem ajánlom- van belőle éppen elég fel is, le is- de maga a bánya, és a gyógyító levegője... Mi most is készülünk csak Parajdra a sóbányába, az asztmásoknak valóban nagy segítség.
(#)
, 2010. augusztus 6. péntek, 13:14Öt év után nemrég újra ellátogattunk a bányába és sajnálattal kell megállapítanom, hogy nem jobb a helyzet. Nem vagyok beteg, turistaként voltam ott, de megdöbbentett, hogy elvileg légúti problémás betegeket kezelnek ott és közben egy légúti "atombombát" kapnak szegények amíg le- illetve feljutnak a bányából. Másik észrevételem, hogy úgy utaztunk mint a régi kommunista időkben amikor a buszok teljesen tömve voltak.
Nem értem, hogy a csodálatos és világhírrel bíró bányának a hírnevét ilyen módon teszik tönkre. A látogatottságból ítélve nem tudom elhinni, hogy nem lehetne korszerűsíteni a szállítást. Ajánlanám a vezetőség figyelmébe az osztrák sóvidék bányáiban alkalmazott megoldásokat.
Sajnálom, de úgy érzem, hogy sikeres turizmushoz nem elég ha megvannak a természeti adottságok, de a többi hiányzik.
(#)
, 2019. május 3. péntek, 22:31Milyen jó visszaolvasni a régi kommenteket. :D :D :D
» Filmek
» Könyvek
» Éttermek - térképpel!
» Receptek
» Mobil videók
A Kispad-feednek most
olvasója van. Szeretnél közéjük tartozni? Ezen az oldalon mindent elmagyarázunk.
Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork