Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53883 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Dzsungeldrámák

ervin cikke a Hátizsák rovatból, 2007. október 22. hétfő, 06:50 | 11 hozzászólás

A mult het elejen oles szalagcimekben es cimoldali kepekben szamoltak be a helyi lapok a Khao Sok nemzeti parkban tortent tragediarol, amelyben 8 ember veszitette eletet.

20071022_dzsungeldramak.jpg

Arrol viszont furcsamod melyen hallgattak ugyanezek az ujsagok, hogy nehany nappal kesobb en is pont ebben a parkban gondoltam arra, hogy most fogok meghalni.

Haladjunk idorendben.

Az elso esetben 7 turista es az oket vezeto ket helyi srac rosszkor mentek be az egyik, amugy gyonyoruseges, barlangba: a nehany kilometerrel keletebbre leszakadt zapor ugynevezett flash floodot idezett elo. Ez azt jelenti, hogy mire a 700 meteres barlangszakasz kozepen jaro turazok eszbe kaptak, addigra 10 meteres vizfal tort rajuk - elozetes figyelmezteto jelek nelkul, ugyszolvan a semmibol.

Az esetnek ket tuleloje maradt: egy nemet holgy, aki meg a bejarattol visszafordult (a 10 eves kisfia viszont sajnos bement a tobbiekkel), illetve egy 21 eves angol lany, akit masnap a mentok talaltak meg egy magasan a talajszint folott levo sziklaparkanyon kuporogva. Minden bizonnyal sokkos allapotban hoztak ki a barlangbol, mert az ujsagok fotoin mintha mosolyogna, illetve a riportereknek viszonylag nyugodtan elmeselte azt is, hogy meg latta a baratjat, amint feleje uszik az ar ellen, de aztan elsodorta ot a viz. (Ekkorra egyebkent mar megtalaltak a fiu holttestet, de ezt egy ideig nem mertek elarulni a frissen megmentett lanynak.)

A tragedia hirere a Nemzeti Park azonnali arcmentesbe fogott. Nyilatkozatot adtak ki, miszerint a ket vezeto a park kifejezett figyelmeztetese ellenere vitte be a turistakat a barlangba. Ez valoszinuleg nem igy tortent, legalabbis a masik oldal velemenye szerint, amelyet kesobb tobbszor is meghallgattam. Azutan masnap reggelre hirtelen megjelent egy hatalmas tajekoztato tabla a barlang bejaratanal: ez korabban sosem volt ott, es pont a tragediahoz hasonlo esetekre figyelmeztet. A Park munkatarsai ezutan mar ugy nyilatkoztak, mintha ez a jelzes mindig is ott lett volna. Vegezetul pedig nehany nap mulva bezartak Surat Thani regio valamennyi, vagy fel tucat nemzeti parkjat - ennek az intezkedesnek ugyan az egvilagon nem volt semmi ertelme, viszont a thaiok szemeben talan komoly es hatarozott cselekvesnek tunhetett.

Annyi hatasa mindenesetre volt a hirtelen foltamadt felelossegtudatnak, hogy igy mi mar nem tudtunk bemenni a parkba, mivel eppen nehany nappal az eset utan erkeztunk oda. A bezarasrol persze szinten nem irtak oles cimekkel a lapok, igy mi sajnos izgatottan lukra futottunk, azutan a park melletti szallasunkon koszonteskent kapott, kijozanito informacio birtokaban szomoruan ballagtunk a hangulatos dzsungelbeli uton a park latogatoi kozpontja fele, hogy megtudakoljuk, a kovetkezo napokban szamithatunk-e esetleg pozitiv fejlemenyekre.

Eppen odaertunk a fogadoepulethez, amikor apro szurast ereztem a jobb labfejemen, kisebbet, mint egy mehcsipes. Osztonosen magam ele nezve egy korulbelul masfel meter hosszu, vekony, zold kigyot pillantottam meg: meg mindig sziszegett hirtelen jott haragjaban, de kozben a biztonsag kedveert mar menekult is, raadasul elore, pont a nyitott fogadoepulet pultja fele.

Elindultam utana, es megszolitottam a pult mogott uldogelo ket embert: Elnezest, ez a kigyo itt az elobb megmart, meg tudjak mondani, hogy merges-e? A ket ember tekintetevel kovette az elottem tekergo kigyora mutato ujjamat, majd amikor meglattak a zold csikot, elkezdtek sikitozni, es elrohantak. En ebbol - velemenyem szerint logikusan - arra kovetkeztettem, hogy a terveimmel ellentetben minden bizonnyal ido elott fogok meghalni, azon belul pedig valoszinuleg mindjart.

A kigyo kozben odaert, es elbujt az informacios pultban, en pedig meglehetosen bamba arckifejezessel tekintgettem korbe. A labambol ket vekony csikban szivarogni kezdett a ver.

Leultem egy kozeli szekre, es szemugyre vettem a fognyomot. Meglepoen kicsi volt, a helye sem fajt. Persze abban a lelkiallapotban a gondolataimnak ez nem volt eleg: pillanatok alatt mindenfele tuneteim tamadtak. Hatarozottan ugy ereztem, hogy kezd merevedni a nyakam, mintha zsibbadt volna a jobb kezem, es kicsit mar szedultem is.

A sikitozva elrohano emberek kozben keritettek egy parki vezetot, aki beszelt angolul. Megkerdezte, hogy milyen kigyo mart meg, elmeseltem neki, mire az arca feherre valtott, es annyit mondott: barna volt-e a kigyo farokresze? Mondtam, erre nem emlekszem pontosan, en csak zoldet lattam. Erre ott helyben, egy pillanat alatt kiverte a verejtek, elkezdett motyogni: nincs nalunk olyan szerum, majd kiabalni kezdett thai nyelven, es o is elrohant.

A tuneteim erosodtek. A parki vezeto tobbedmagaval visszatert, es hosszu botokkal keresni kezdtek a kigyot a pultban. Azt mondta, meg kell nezniuk, milyen kigyo az, hogy eldonthessek, merges-e, mert a barna farku nagyon - ertsd: halalosan - az. Kozben idosebb parki alkalmazottak erkeztek a helyszinre, korbealltak, a sebemet nezegettek, es lathatoan jo hangulatban eszmet csereltek rola. Nekem nagyon ugy tunt, hogy a hatralevo oraim szamara kotottek vidam fogadasokat.

Odaert egy nagyon oregnek tuno bacsika is, szinten parki egyenruhaban. A tobbiek elcsendesedtek. O is megnezegette a sebet, majd ket ujjaval szeles V betut formalt, az ujjak vegeit behajlitotta, es az igy eloallitott, hatalmas "kigyofogakat" a labamra helyezte. "King cobra", mondta. Majd, demonstralva, hogy az en sebem eltorpul az altala mutatott hatalmas fognyom mellett, megnyugtatolag folytatta: "No king cobra - no problem."

Majd hozzatette: "I think." A tuneteim tovabb erosodtek.

A botos emberek valahogy elokotortak a zold kigyot a pult egyik zugabol, majd hatrebb ugorva figyeltek, ahogy meltatlankodo sziszegessel eltunik a bokrok kozott. Az elsokent intezkedo parki ember homlokarol lassan szaradni kezdtek az izzadsagcseppek, es eloszor lattam mosolyogni: "Only green. No problem."

Majd biztatolag hozzatette: "I think."

A pozitiv fejlemeny elkepesztoen gyors hatassal volt ram. Egy pillanat alatt tovatunt az addigra igen komoly fokozatot elero nyakmerevsegem, es a zsibbadas is elmult. Meg az a hihetetlen gondolat is felmerult bennem, hogy az osszes tunetet csak bekepzeltem magamnak, de ezt aztan gyorsan elhessegettem, mert nem allt volna osszhangban a kemeny utazo imazsaval.

A szerencsesen vegzodo eset utan visszatertunk a szallasunkra, ahol a delutan hatralevo reszeben a kigyomaras egyre szinesedo tortenetevel szorakoztattam a tobbi utazot es a helyieket.

Kiderult, hogy a vendeghaz rezidens turavezetoje jo baratja volt a ket szerencsetlenul jart vezetonek, es az elfogyasztott sorok szamanak novekedtevel a gyasz hangjai egyre inkabb elotortek belole. A Po nevu fiatalember annyira azert nem csipett be, hogy ne tudta volna elmondani: a park bezarasa csak latszolagos, hiszen ok, a helyiek, tovabbra is akadalytalanul jarnak ki-be az osvenyeken, es viszik a turistaikat is. A kigyos tortenetem utan azonban a tarsasagunkban erdekes modon nem akadt vallalkozo a masnapi illegalis kalandozasra.

Igy esett, hogy a masok altal az egyik legszebbnek mondott thai nemzeti parknak csak a bejarataig jutottunk el, de ebben az esetben az is elegendonek bizonyult. A dzsungelben kavargo folyocska partjan felhuzott kis bungalonkban valtozatos ejszakai allatkoncert hangjaira aludtunk el, aztan masnap buszra szalltunk, es visszaindultunk a tenger fele.

Az idei thaiföldi út összes tudósítása: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (11)

1

Deansdale, 2007. október 22. hétfő, 09:10 (#)

Köszi :)

2

Author Profile Page eszpee, 2007. október 22. hétfő, 09:20 (#)

Ervin, igazad volt multkor, valóban a szívásokat dokumentáló történetek a legszórakoztatóbbak! :D

Jobbulást azért, ha van még miből.

3

Author Profile Page stsmork, 2007. október 22. hétfő, 09:54 (#)

Ervin, Kinga maláriája után neked is fel kellett mutatnod valamit :-) Így utólag nagyon szórakoztató olvasni a történteket, gondolom átélni nem volt az.

Amúgy én eddig abban a hitben éltem, hogy a kígyó csak akkor marja meg az embert, ha véletlenül rálép, vagy ilyesmi, tehát ha nem kószálsz mezítláb a susnyásban, akkor nem sok esélyed van rá, hogy kígyómarásba fuss. Ezek szerint ez nincs így; feltételezem, hogy nem térdig érő fűben gázoltatok a fogadóépület felé, hanem valamiféle ösvényen?

4

Author Profile Page eszpee, 2007. október 22. hétfő, 09:57 (#)

Ervin, szolíd addikcióteszt: hányszor jutott eszedbe az események közben az, hogy hogyan fogod ezt leblogolni? A konkrét szófordulatok faragása pluszpontot ér! :)

5

Penálen, 2007. október 22. hétfő, 15:06 (#)

Eszpee,

sztem előbb volt meg a post, aztán úgy kellett beszerezni a megfelelő kígyót - gondolom, a helyi piacon :)

6

Author Profile Page ervin, 2007. október 23. kedd, 03:56 (#)

eszpee (4) - blogolni a történetet először csak akkor jutott eszembe, amikor kiderült, hogy mégis túlélem (puhány vagyok). De akkor viszont azonnal, és onnantól a leírásod többi része is stimmel. :)

Penálen (5) - nem rossz, az ötletet megjegyzem!

7

mf, 2007. október 24. szerda, 09:26 (#)

Ervin, nagyon nagy mázlid volt, ha tényleg így történt (gondolok itt a komodói sárkányharapásos esetre a világkörüli útról ;), de aki ennyit mászkál ilyen helyeken, arra egyszerűen statisztikai alapon rájár néha a rúd. Jobbulást (amennyiben még szükséges)! BTW, ha már Veszélyes Trópusi Állatok, a Kinga-féle tigrissimogatás hogy néz ki technikailag? Gondolom erősen ellenőrzött körülmények között kell történjen, különben...

8

ervin, 2007. október 25. csütörtök, 04:55 (#)

mf, ez a dolog valoban megtortent, bar pont az altalad emlitett eset miatt a regi olvasoim koreben a hitelessegem teljesseggel megkerdojelezheto. :)

a tigrissimogatasrol (es a homalyban buvarkodasrol) kinga majd irni fog, en meg lekozlom.

9

Penálen, 2007. október 25. csütörtök, 12:02 (#)

Na, jó, asszem az lesz a legfairebb, ha elmonodm, hogy történt valójában: Ervin bemegy a szállóba, a padlón, tőle kb. 20 méterre meglát egy 6 cm pengehosszúságú zöld hernyót. Pánik, ájulás. Szerencséjére még épp volt az ébredés után annyi ideje egyedül, hogy két apró szúrást ejtsen magán egy gombostűvel, mert érezte, hgy férfiember lévén valami magyarázat kell majd... :)

10

bb, 2007. október 27. szombat, 18:38 (#)

Attol mert sima zold volt meg siman lehet az ott elo hatsomeregfogas Ahaetulla vagy egy rendes mergeskigyo, a Trimeresurus, pontosabban bambuszvipera is...
A szerum nem megoldas, de lehetett szaraz maras, azaz nem volt meregkibocsatas.
udv.:

Buzas Balazs
bbuzas@yahoo.com

11

Author Profile Page ervin, 2007. október 28. vasárnap, 20:59 (#)

Balázs, köszi az információt - főleg pedig azt, hogy tapintatosan csak most mondod :)


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork