Hurra, izzadunk!

ervin cikke a Hátizsák rovatból, 2007. október 6. szombat, 01:30 | 7 hozzászólás

Elore mondom: nem kell annyira irigyelni, hiszen otthon is egeszen popec kis oszunk van. A nyar se volt rossz; mas kerdes, hogy ezuttal szinte semmit se lattam belole, mert az ev eleje ota gyakorlatilag egyfolytaban csucsra jarattam magam a munka frontjan.

Persze, nem kell annyira sajnalni se, hiszen megis csak itt ulok, ugyanabban az apro bangkoki netkavezoban, mint bo masfel evvel ezelott, es ugyanugy cikkirassal utom el a reggelig hatralevo idot, mint akkor. Viszont most nem egyedul utazom.

Na de ne szaladjunk a dolgok elejibe.

Nehany hete jutottunk el odaig, Kinga meg en, hogy ebbol eleg volt, kozeleg a veg, valahova el kell menni kiadni a gozt. Az elso gondolatunk az volt, hogy valami jo kis last minute utat fogunk megcsipni, kihasznalva azt, hogy a jelenlegi eletstilusunkbol adodoan viszonylag rugalmasan tudunk idoziteni.

A Foldkozi-tengerrel nyitottunk, majd egyre tavolabb toltuk a vagyott utazas celpontjat, vegul megallapodtunk Jordanianal. Egyikunk se jart meg ott, nagyon szeretnenk megnezni, az ottani klima is nekunk valo - elkezdtunk keresgelni a weben.

Nagyjabol mar be is hataroltuk a legolcsobb ajanlatokat, amikor elkovettuk azt a hibat, hogy Kinga megejtett nehany ellenorzo telefont azsiai repjegyek targyaban is. Es talalt egy olyat, ami olcsobb volt, mintha Jordaniaba repultunk volna. Osztottunk-szoroztunk, belegondoltunk, hogy ha egyszer kint vagyunk, akkor Thaifoldon mar nagyon olcso lesz az elet... nem tudtuk otthagyni.

A thaifoldre igyekvo magyar hatizsakosok koreben szeles korben ismert, Aeroszvit nevu ukran legitarsasag kinalta a jegyeket; le is foglaltunk kettot jovo het hetfoi indulassal, majd szerdan bementunk az utazasi irodaba kifizetni.

Az ugyintezo felenk forditotta a monitort, hogy meg egyszer ellenorizhessuk a reszleteket, majd amikor bolintottunk, rakattintott a Veglegesites gombra - es ekkor minden eltunt a kerpernyorol. Az ukranok a szemunk elott toroltek a foglalasunkat, joval a lejarati hatarido elott.

A kovetkezo fel oraban a rezignalt buddhista lemondas, a civilizalt nyugati panik es az ukran veroemberseg vivott kemeny harcot egymassal a bensonkben, mikozben uveges tekintettel meredtunk kifele a fejunkbol. Ott ultunk az irodaban, kezunkben egy halom penz, mikozben rajtunk rohogott fel Kijev.

A vegen annyit sikerult elernunk, hogy pentekre elorehozott indulassal sikerult ujra befoglalni a jegyeket, azonnal fizettunk, majd ketsegbeesetten atszerveztuk a kovetkezo 4 nap zsufolt programjat az egy szem megmaradt csutortokre.

Pentek, azaz tegnap hajnalban Ferihegyre hajtattunk, ahol az Aeroszvit gepevel lett volna randevunk, az viszont velunk ellentetben nem jelent meg a helyszinen. Kozel haromoras varhato kesest jelentettek be, ami azert tunt kinosnak, mert Kijevben eredetileg is csak ket orank lett volna, hogy elerjuk a bangkoki csatlakozast.

Valoszinuleg az mentett meg bennunket, hogy rajtunk kivul sokan utaztak tovabb Thaifoldre, igy odakint megvartak a gepunket. A bevezeto izgalmak utan vegul is megkezdodhetett az utunk komoly resze.

Most utaztunk eloszor az Aeroszvittel; meglepodve tapasztaltuk, hogy a tarsasag milyen elkepeszto tudatossaggal kepviseli az jo ertek/arany strategiat. Az alacsony arat abszolut teszkos minoseggel parositjak.

Nosztalgiaval gondoltam a tavaly kulon megenekelt tajvani EVA jaratara, amelyet egy vilag valaszt el a mostani gepunktol. A mostani hangulat a tizenegynehany evvel ezelotti MALEV jaratokat idezte - azert pont azokat, mert eleg regota nem repultem a hazaival, igy nem tudom, valtozott-e azota a helyzet.

Az ide-oda hajladozo ulesektol kezdve a tuparna meretu parnan at a masolt VHS minosegu, ukran-orosz hangalamondasos videoig semmi nem hagyott ketseget a bevallalt minosegi kategoriat illetoen. Az etkezeseknel nem volt valasztasi lehetoseg: letettek elenk valamit, oszt jonapot. Az etkezesek kozott nem szolgaltak fol innivalot, hanem a nep onkiszolgalo modon rajart a hatul kint hagyott italokra.

MIndezt nem panaszkodasbol mondom, hiszen donthettunk volna ugy is, hogy masfelszer ennyi penzert repulunk direktben Pestrol a Qantassal, de nekunk az Aeroszvit kellett. Mi tobb, eszunkbe jutott, hogyha ugy tesszuk fol a kerdest: "elviseljuk-e ezeket a mult szazadi megprobaltatasokat, ha cserebe megsporolunk annyi penzt a repulojegyen, hogy vehetunk belole egy uj fenykepezogepet?" - nos, akkor minden bizonnyal ujra igent mondtunk volna.

Annal is inkabb, mert mar a fenykepezogepet is megvettuk - de kozben reggel lett, mar latni odakint, lassan kinyit a hazinenink, mehetunk aludni, ugyhogy errol majd egy kesobbi alkalommal meselek.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (7)