Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53959 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


A lyoni Saint-Exupéry repülőtér vasútállomása

eszpee cikke a Hátizsák rovatból, 2009. szeptember 12. szombat, 16:55 | 8 hozzászólás

Aktuális kedvenc épületem, vasbeton és üveg persze, elképesztően kecses, nézzétek csak:

Swan

Az állomás 1994-ben nyitott meg, 750 millió frankba került - az olyan százmillió eurós nagyságrend, plusz az infláció. Azóta nagyjából töküresen áll. A lyoni reptér ugyanis elég kisfrogalmú, vagy 20km-re van a várostól, ráadásul nincs vasúti összeköttetés, az itteni vonatok nem mennek Lyonba, így csak busszal vagy taxival lehet kijutni. Az előbbi majdnem egy óra, az utóbbi egy vagyon. Jövő ilyenkorra ha minden igaz, már negyedóránként fog járni a Rhônexpress, egy gyorsvillamos, ami 25 perc alatt kivisz a központból, azzal egy fokkal kevésbé lesz kínos, hogy miért kong az ürességtől egy ilyen épület. A TGV a lyoni főpályaudvarra is megy, onnan Marseille, Párizs, vagy lille-i átszállással akár London is könnyedén elérhető, így tényleg nehéz megindokolni, miért is töltsön feleslegesen ennyi időt a szerencsétlen utas csak azzal, hogy kijusson az állomásra.

Passengers

Na de legyen a franciák gondja a kihasználatlanság, én gyönyörködni jöttem. Van is miben, a lemenő nap fénye egész melegre festi a falakat, szinte sehol egy lélek, egy állomáshoz képest megdöbbentő az üresség, a hatalmas aulából egészen furcsa folyosók, várók nyílnak, tátott szájjal mászkálok.

Empty

Érdemes a tervező-szobrász Santiago Calatrava más munkáiban is elmélyülni, mint megtudtam, ő csinálta két régi kedvencemet, az Alamillo hidat Sevillában és az Olimpiai tornyot Barcelonában. Nagyon tetszik még a Milwaukee Művészeti Múzeum, az EU legmagasabb lakóépülete, a malmöi csavart torony, a tenerifei auditórium, és főleg Valencia tudományos és művészeti központja. Erős saját stílusa van, tényleg valahol a szobrászat és az építészet között.

Snake

Valószínűleg az már (az anyagi haszon mellett) valahol a megszállottság jele is lehet, hogy 2006-ban, miután egy bilbaoi hídjáról elbontottak egy rudat, hogy melléépíthessenek egy gyalogos átjárót, beperelte a várost szellemi alkotást ért kár miatt. Valahol megértem, hogy ha mondjuk festő vagyok, és még ha rendelésre is csinálok egy képet, azért ne firkálhassák össze átadás után, de ez így egy kicsit azért erős nekem. A bíróságnak nem volt az, bár elsőfokon bukott, másodfokon megítéltek neki harmincezer euró kártérítést - viszont az átjáró is maradhatott.

Windows

Aki repülővel jön Lyonba, és van egy kis ideje, szánjon fél órát arra, hogy szétnéz a vasútállomáson is, gyalog 5 perc a termináloktól, a Gare vagy TGV feliratokat kell követni.

(Fotók sajátok, itt van még pár.)

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (8)

1

mr.soka, 2009. szeptember 12. szombat, 19:32 (#)

Hehe, hogy ezt anno mennyit kerestem mikor a sasszemen volt feladvany :) koszi a bejegyzest, erdekes.

2

Orosz Péter, 2009. szeptember 12. szombat, 22:35 (#)

Regényolvasásból nyitottam ki egy percre a hírolvasót, erre ezt találom. Elképesztő, még monitoron is, élőben gondolom csak állsz, elég sokáig.

Sose láttam még Calatrava-épületet, amikor augusztusban elmentem végre (nagyokat nyelve) megnézni, hogy mégis mi van a Ground Zerónál, akkor azt hittem, hogy fogok. De kiderült, hogy a megsemmisült World Trade Center alatti állomás helyére tervezett, Stegosaurus-szerű új pályaudvar még csak terv, és eszi a bürokrácia, ami meg helyette van, az csak egy sima állomás:

http://indafoto.hu/loop_1/image/5389701-712e9d09

Viszont hogy legyen pozitív Calatrava-vonzata is ennek a hozzászólásnak, íme Sasvári A. József interpretációjában a szerző egy másik alkotása, a malmöi Turning Torso lakóépület:

http://www.flickr.com/photos/sasvari/124380347/

3

tallian.miklos, 2009. szeptember 13. vasárnap, 00:03 (#)

Ezek nagyon szépek, de, és jön egy nagy-nagy de. Nem tudom, feltűnt-e, hogy szinte mindegyik ilyen épület valami nagy állami megrendelésre készült, tipikusan olyan projektek kapcsán, ahol nyilvánvalóan nem számított, hogy mennyibe kerül a végén az egész.

Mert hát. Minél élesebb szögben mennek a kis ferde tartóelemek, annál nagyobb erőt kell kifejteniük a saját ferde irányukban, hogy a függőleges komponens elegendően nagy legyen a szerkezet megtartásához. Vagyis, ha a függőleges komponens X Newton kell, hogy legyen, akkor ezt egy függőleges felfüggesztéssel meg lehet oldani egy X-re méretezett szerkezettel, míg mondjuk egy 45 fokos tartóból majdnem 1,5 X-re kell méretezni, ami meg könnyen lehet, hogy nem is 1,5-ször, hanem sokkal többször drágább. Ez most nagyon móricka, statikusok ne figyeljenek.

Részletesebben lásd:
http://www.mindentudas.hu/agocs/20040519agocs.html

És bár a saját pénzeből (ha lenne) szívesen áldoznék egy normális ház áránál jóval többet egy különösen jó házra, nem vagyok róla meggyőződve, hogy feltétlenül szükséges ugyanezt a szemléletet követni mások sokszázmillió eurójának elköltésekor. Főleg, hogy a ferdekábeles szerkezetekben mára az égvilágon semmi új nincs. Mondjuk, hogy kétkedek.

4

Author Profile Page eszpee, 2009. szeptember 13. vasárnap, 00:54 (#)

Miklós, ezzel azt mondod, hogy ez csak egy vasútállomás, és semmi más. Az a célja, hogy az érkező és induló utasok megtalálják a szerelvényeiket, aztán huss elillanhassanak. Tájékoztató tábla, parkoló mellé, tetőt rá és kész is vagyunk.

Szerintem ennél sokkal többről van szó, az épületeink művészeti alkotások is, és mint ilyenekre, felőlem nyugodtan költsön csak az állam. Főleg, ha nem az én adómból. :)

5

tallian.miklos, 2009. szeptember 13. vasárnap, 10:26 (#)

Nézd, elsődleges mindenféleképp a funkció, mondjuk az, hogy üresen áll, totál nem az építész hibája / gondja. Meg nem vonom kétségbe, hogy ez egy műalkotás, nem is rossz, sőt. Mindamellett a maguk korában az összes főpályaudvarok funkcionálisak voltak alapvetően: volt pl. indulási oldal meg érkezési oldal, ezért szimmetrikusak (ezzel ma ugye nem tudunk mit kezdeni), stb.

De ez mindegy jelenleg, csak valahol próbálok valami határt találni, hogy ezzel a a műalkotás-indokkal mennyi többletköltséget lehet okozni másoknak, és úgy gondolom, ebbe a személyes ízlés nem szólhat bele, tehát ugyanúgy kell ezt is megítélni, mint egy magyar művészfilmre áldozott párszázmillió forintot - megérte-e az összességében, hogy létrejött egy műalkotás, amit a finanszírozók jelentős része észre sem vesz.

És általában én az ilyesmire azt szoktam mondani, hogy nullát.

Meg hogy építsen vasutat az, akinek az az üzlet. Ha már, a vasút a legszebb példa arra, hogy egy technika befutná az életútját (feltalálás - siker - a kor élvonala és szinte monopol-csúcstechnikája - zsugorodás - összedőlés), de az utolsó előtti fázisban valaki kitalálja, hogy ennek fenntartása "közérdek", ezért aztán az erőforrások a veszteség finanszírozására mennek el az innováció helyett.

6

Author Profile Page eszpee, 2009. szeptember 13. vasárnap, 11:07 (#)

Na de hol és mi alapján húzol határt? Nagyon könnyen el lehet csúszni bizottságosdiba, ha központilag akarod ezt vezérelni. Meg van persze a véglet, hogy nulla állami támogatás művészetre, sőt, nulla állam.

Szerintem jó hasonlat egy nagyon nagy céget nézni, ott ha az új székházra kicsit több pénz ment el a kelleténél, a tulajdonosok elzavarják az egyébként nagyjából önálló cégvezetést kapálni. Itt ha kicsit sokat reprezentál a kormány, másra nem jut annyi pénz, akkor a szavazók a következő választásokon elzavarják a politikusokat a cégvezetők mellé kapálni.

Persze egyszerűsítek, de azért szerintem nem feltétlenül _eredendően_ rossz minden állami költés, még ha a saját tapasztalataink azt is mutatják, hogy legalábbis erős a tendencia.

7

tallian.miklos, 2009. szeptember 13. vasárnap, 17:58 (#)

Igen, hát én a nulla állam mellett volnék. :) Viszont tudom, hogy ez praktikusan sajnos soha nem fog megvalósulni, de azért mégis, próbálok erre hatni.

A most lehetséges keretek között azt mondanám, hogy az archiválás és jól kutathatóvá tétel (nyilvánosan! nem kutatói jeggyel meg ilyen vackokkal) legyen az elsődleges állami feladat kulturális téren. Új, tisztán művészeti alkotások finanszírozását egyáltalán nem tartom feladatnak, sem a tisztán kulturális intézmények fenntartását, de ha mégis, akkor sem direkt rendszeres kormánykifizetéssel, hanem egyszeri alapítvány-léterhozással, aminek a vagyonából lehet gazdálkodni, és azt is csak akkor, ha az adott intézmény arányaiban hasonló látogatottságot tud generálni, mint a hasonló intézmények világszerte.

A funkciójuk miatt államilag megépülő dolgok "plusz" költéseire meg még ennél is nehezebb aranyszabályt találni, itt jönne be az a bizonyos "józan önmérséklet", meg annak mérlegelése, hogy mik is pontosan a lehetőségek, mennyi értéket ad hozzá a plusz pénz az adott objektumhoz. Ez már persze nagyon csúszós talaj, mondom, én nagyon óvatos lennék. Gondolom, lehet nagy pluszköltség nélkül is eredetit meg magas művészi értéket teremteni, a gondolkodni való azokban az esetekben van, amikor a funkciót nem hordozó művészi érték dobja meg a költségeket irreális mértékben - ilyenkor kell elgondolkodni, hogy nincs-e valami hasonlóan szép, eredeti, de kevésbé költséges mód.

8

Author Profile Page eszpee, 2009. szeptember 13. vasárnap, 18:08 (#)

Hát ha ilyen óvatosan fogalmazol, abba tényleg nehéz belekötni! :)

Azt gondolom, hogy az ilyen épületek nagyon nehezen mérhetően, pláne nehezen forintosíthatóan, de ezekhez képest meglepően egyértelműen hozzájárulnak ahhoz, hogy mennyire jó egy országban lenni, akár látogatóként, akár lakóként.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork