Ázás

eszpee cikke a Lakásmizéria rovatból, 2003. szeptember 25. csütörtök, 13:44 | 3 hozzászólás

Akkor is jönnek események, ha én nem hívnám őket, a baj meg pláne csőstül jön, néha a szó szoros értelmében.

Ébredtetek már arra reggel, hogy "baj van"? Mármint nem az érzés, hanem konkrétan ismételgetik nektek, mintegy ébresztőleg. Nem a legjobb. A baj az előszobában várt, azaz nem várt, szép lassan kúszott lefele a plafontól a padlóig, egy pöpec kis beázás formájában.

Persze, mert pont ma jönnek lakást nézni, nem elég, hogy tegnap rájöttem, még a kaputelefont se csináltattam meg, erre még ez is. Ceruzával megjelölgetem a foltot 9kor, hogy lássam, mennyit és mennyire, majd telefon, szerelő, korrekt, majd jön, de én nem leszek itthon, meg különben is, fölém menjen, onnan jön a lé.

10kor már 1-2 centivel simán bekebelezte a jelöléseket a víz, elnyelve egy villanykapcsolót is, szinte láttam magam előtt a szikrától lángra kapó tapétát, de nincs mese, menni kell el. Fél egyre itthon, víz tovább nőtt, bár mintha lassabban, és tényleg, beszéltem a szerelővel, megtalálták, kezelik, stb. Biztosítónál fél óra csengetés után felveszik a telefonnal együtt a kárbejelentést is, majd jönnek, nem úgy, mint a lakásnéző, aki időközben lemondta, hurrá.

Felírni, kaputelefont megjavíttatni, fallal valamit csinálni. Úgy szép az élet, ha zajlik.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (3)