Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53842 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Bowling for Columbine

Ervin cikke a Művház rovatból, 2003. június 24. kedd, 15:52 | 14 hozzászólás

Nézzétek meg a Bowling for Columbine című dokumentumfilmet!

Céhá barátom szerint az benne a legborzasztóbb, hogy mi is errefelé haladunk. Nem értek vele egyet, szerintem nem haladunk arrafelé. Kivéve talán azt a honfitársunkat, aki képes volt a tényleg nehezen lefordítható eredeti címet "Kóla, puska, sültkrumpli"-ra magyarítani. Ez nemcsak idétlen, de a filmhez sincsen köze. Egy elcsépelt magyar USA-sztereotípiát erőszakol rá egy olyan alkotásra, amely minden, csak nem az. Akkor már miért nem "A kóla, a puska és két füstölgő sültkrumpli"? Egy ilyen fordítási duplacsavarral legalább az angolszász orientációt megtartották volna.

A filmen időnként jókat lehet nevetni: ha valaki nem a magyar feliratozást olvassa, akkor az elhangzottakon, ha igen, akkor viszont a feliratokon. A fordító a címadóhoz hasonló nyelvi felkészültséggel és önbizalommal vágott neki a feladatnak, és ennek köszönhetően ilyen gyöngyszemeket hozott létre:

"...which couldn't be farther from the truth"
"...ami nem járhat messze az igazságtól"

Időnként eszembe jutott, hogy voltaképpen igen keserű dolgokon nevetünk, hiszen a film készítője, Michael Moore azt a kérdést boncolgatta, hogy miért ölik meg évente több honfitársukat az amerikaiak, mint az összes többi fejlett ország együttvéve egy évtized alatt. Ugyanakkor a film érezhetően úgy volt megrendezve, hogy időnként nevetésre ingereljen, a véres-tragikus vonalat pedig igen kulturáltan és visszafogottan mutatta.

Személy szerint kissé frusztráltan jöttem ki a moziból, mert az fenti kérdésre eddig adott válaszomat a film alaposan megcáfolta. Én azt hittem, hogy a válasz kulcsa a fegyverek ottani szabad elérhetőségében és birtoklásában rejlik. Erre kiderült, hogy például a szomszédos Kanada még az USA-hoz képest is állig fel van fegyverezve, 10 emberre átlagban 7 puska jut. Viszont nem egymásra céloznak vele.

A Kanadáról szóló képsorok között bújt meg a film talán legjobb vágóképe is: azt érzékeltették vele, hogy az ottani hírműsorok mennyire eltérnek az USA média által sugárzott konstans vérfürdőtől. A kanadai híradó bevezetőjét lehetett látni, a tévéképernyőn a következő felirat volt olvasható: "Breaking news: new speedbumps!"

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondolnak erről a filmről az amerikai nézők. Ha sikerül megkérdeznem néhány ottani ismerősömet, referálok róla.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (14)

1

TabGab, 2003. június 30. hétfő, 22:55 (#)

Olvastad már a Stupid White Men című könyvet?
Szerintem kötelezővé kellene tenni...

2

ses, 2003. július 4. péntek, 17:16 (#)

nem, de hallottam róla. állítólag magyar fordítás is van. listán van... köszi!

3

eszpee, 2003. július 5. szombat, 01:40 (#)

Hátöööö... mondjuk, hogy vegyes benyomások.

- a témaválasztás telitalálat, de
- a film durván hatásvadász (síró embert hosszan mutatni parasztság), emiatt
- a hitele is megkérdőjelezhető, de
- valószínűleg (ez is kurva sztereotíp persze) amerikának ez kell, és
- egy száraz, korrekt dokumentumfilm századekkora közönséget sem ért volna el.

marad a kérdés, hogy a jerry springerből és juszt lászlóból összegyúrt rendező ((C) barbi, zseniális!) körmönfontan taktikus, vagy csak ösztönösen bunkó.

mindenesetre ha a filmet művészeti oldalról nem is vállalnám értékelni, hasznossága úgy gondolom kétségtelen.

4

eszpee, 2003. július 5. szombat, 01:40 (#)

utánlövés, linkelni akartam a megkérdőjelezhetőre, de nem enged ez a szar :)
http://index.hu/kultur/mozi/columbine072/

5

stsmork, 2003. augusztus 11. hétfő, 22:59 (#)

Szeretek úgy moziba és színházba járni, hogy semmit nem tudok az adott filmről vagy darabról: segít az önálló véleményalkotásban.(Mondjuk ezt egyszer nagyon, de nagyon megszívtam, amikor elmentem megnézni egy darabot, amiről pont emiatt nem tudtam, hogy az előadás dánul lesz. Bár azóta többször is részletesen elmagyarázták a cselekményt, ennek ellenére máig nem értem, hogy a színpadon mi történt.)

A Bowling for Columbine filmet is úgy mentem el megnézni, hogy nem tudtam, ki az a Michael Moore, és akkor még a "Stupid White Men" könyvéről sem hallottam. Nagyon tetszett, el is kezdtem terjeszteni a film hírét az ismeretségi körömben.

Utólag (a Stupid White Men elolvasása és az Oscar díj után) megítélve a filmet, szerintem az a fő erénye, hogy a rendező kivételesen erőt vett magán és igyekszik objektív lenni: nem megy el teljesen a republikánus párt és a nagytőke ostorozásának irányába (mint ahogyan az a "Stupid White Men" könyvben teszi), és nem is próbál egyetlen helyes választ sulykolni a nézőbe, mint ahogy valószínűleg nincs is. Én a magam számára azt vontam le tanulságként, hogy az amerikaiak imádnak túlzásokba esni: kezdve az autók méretétől a süteményekbe tett cukor mennyiségén és az éttermi adagok méretén át a politikáig. Ez lehet a magyarázata annak a bizonyos "félelem kultúrájának" is, amit Michael Moore egyik alapvető okként felhoz.

Szögezzük le, hogy ez nem dokumentumfilm, legalább is nem hagyományos értelemben véve az. Ha hiteles és tárgyszerű dokumentumfilmet akartok látni, akkor nézzétek meg az - egyébként szintén Oscar-díjas - "One day in September"-t, magyarul azt hiszem "szeptemberi nap" címen ment, és az 1972-es müncheni olimpián lezajlott túszdráma történetét dolgozza fel. Michael Moore filmje sokkal inkább szórakoztató, mint tényfeltáró film; egy ismerősöm azt mondta, szerinte szomorú, hogy az amerikai közönségnek csak így, a humor mázába csomagolva lehet beadni egy ilyen komoly témát.


Igazából kétszer láttam a filmet: először Írországban, másodszor Amerikában (Bostonban) - ez utóbbi helyen csak nagy nehézségek árán, mert az első helyen, ahova mentünk, már minden jegyet eladtak; át kellett bumliznunk az egyetemre, egy másik moziba, ahol ugyan nem volt telt ház, de azért sokan voltak. Ami meglepett - ritkán látok ilyet -, a film végén a közönség tapsolt (!). A barátom, akivel néztük a filmet, tisztára besokkolt, mikor kijöttünk a moziból, percekig egy szót sem bírt szólni. (Végül azt mondta, nagy nehezen, hogy "what a jackass...this Charlton Heston")

Ez a film fő értéke. Lehet, hogy teli van csúsztatásokkal, hogy a lőfegyvert nem a bankban adják, hanem a bankkal szembeni üzletben, egy bón ellenében; hogy Charlton Heston beszédét több korábbi felvételből vágták össze (vagy beszéd közben nyakkendőt cserélt :), és hogy a "Hannibál kivonulása" nagyjelenet a film végén a valóságban nem úgy játszódott le, mindez azonban lényegtelen. Az számít, hogy az ember kijön a moziból és azt mondja magának: AKURVAÉLETBE! - így, csupa nagybetűvel - és ez sokkal nagyobb dolog, mint Charlton Heston színváltós nyakkendője.

6

eszpee, 2003. szeptember 26. péntek, 11:10 (#)

Moore válaszol a felmerült vádak( egy részé)re

http://www.michaelmoore.com/words/wackoattacko/

7

dmiki, 2003. szeptember 26. péntek, 15:27 (#)

Eközben: http://index.hu/kultur/khirek/?main:2003.09.26.&148741

8

mikolaj, 2003. szeptember 26. péntek, 15:57 (#)

hopp, rátaláltam erre a topikra. én is majdnem úgy jöttem ki a moziból, hogy akurvaéletbe deszarfilmez - és a közepén. de aztán erőt vettem magamon. amikor egy rövid összeállítást látunk az utóbbi x év amerikai katonai akcióiról a világban, amikor ötvenszer elhangzik, hogy az iskolai mészárlás egy napon történt a legintenzívebb kosovoi bombázással, amikor a többmilliós denver (vagy detroit?) bűnözési statisztikáit hasonlítják egy párszázezres kanadai kisvároséhoz, és ebből vonnak le messzemenő következtetéseket, amikor azt hozzák ki végső válaszként, hogy mindenről a média tehet, de közben nagyjából nulla és egy közötti médiamunkás nyilatkozik a filmben erről, viszont érdektelen, a témához semmilyen módon nem kapcsolódo szereplőktől hemzseg az egész, és amikor azt a butaságot, amit marilyn manson elmond két mondatban egy film két órán keresztül rágja, nos ilyenkor az ember óhatatlanul is egyfolytában késztetést érez a terem elhagyására. de legalábbis ettől válik nevetségessé, hiteltelenné, demagóggá és butává az egész, nem meg a színváltós nyakkendőtől.

9

ses, 2003. szeptember 26. péntek, 16:47 (#)

na végre, van vita! szóval:

- katonai akciók: igazak, mi a gond velük?
- aznapi egybeesés: szintén
- statisztikák: nem a kanadai kisvároson volt a lényeg, hanem, hogy az az EGYETLEN szórványeset is amerikából jött át
- manson: szerintem éppenséggel nem mondott hülyeséget, de ez ízlés kérdése
- ne feledd, hogy a film egészét is egy médiamunkás készítette

azon túl, hogy az általad lefestett mini pokol egyetlen tünetét sem éreztem magamon mozinézés közben - hja, mind különbözőek vagyunk -, szvsz azt is elfelejted említeni, vagy nem érdekel, vagy nem értesz egyet azzal, hogy egy baromi valós kérdésről szól a film úgy, ahogy a legtöbb ami néző valszeg soha nem gondolta még végig.

10

mikolaj, 2003. szeptember 26. péntek, 17:19 (#)

katonai akciók megtörténtek, de vki árulja már el nekem, hogy mi köze mindennek a film témájához? (nem beszélve arról az igen durva 'csúsztatásról', hogy azokat a sok ezres-milliós mészárlásokat nem amerikaiak hajtották végre.) ez volt a film leginkább demagóg és egyoldalú része.

aznapi egybeesés. mit is csináltam én aznap? hmm... lehet, hogy veszekedtem egy nagyot a barátnőmmel. vajon mi az összefüggés? (amúgy meg az usa kosovoi beavatkozása megmentett egy csomó albán civilt a kínzásoktól és mészárlásoktól. ugyanezen többszázezres mészárlásokat és kínzásokat nézte végig testközelből a békés európa tíz éven keresztül.)

biztos lehetne amerikában is találni olyan kisvárost, ahol az elmúlt három évben nem volt gyilkosság. és akkor ez vajon mit jelent?

manson azt mondta, hogy a média (így egyben, A média) tervszerűen megfélemlíti az embereket, hogy többet fogyasszanak. nekem meg a moszad radarozza az agyamat...

ha ő maga is médiamunkás, akkor miért csak egy kétperces elcseszett interjúra futotta vmi századrangú szerkesztővel, hogy miért ilyenek a hírműsorok amilyenek? nem értem, hogy ha vhova eljut a film nagy nehezen, akkor miért nem probál meg a felszínnél egy icipicit mélyebbre ásni.

számomra ez az egész kérdés nem is létezik. ha van is, ezzel nem hazug áldokumentumfilm szinten kell foglalkozni.

11

ses, 2003. szeptember 26. péntek, 18:00 (#)

harcolsz erőből, de szerintem javarészt vagdalkozol. <- ez most itt nem válasz, azt majd otthonról, ha lesz időm. ezt csak előrebocsátottam. :)

12

kobold, 2004. május 7. péntek, 12:03 (#)

Mindenki azon rágódik, hogy ez dokumentumfllm, vagy nem, humoros-e vagy nem. Egy ilyen dolgot nem lehet poénnak felfogni. miért nem inkább azzal foglalkoztok, hogy két srác hogy jutott el idáig, és miért? Keresem a neten a dlgokat,hogy jobban megértsem, de egyszerűen csak cinikus magyarázatokat olvasok. Én sírtam az áldozatokért. Gyűlölöm Amerikát, de mégiscsak gyerekek voltak. Miért -e háború?

13

stsmork, 2004. május 20. csütörtök, 10:27 (#)

Moore időközben kultikus figurává nőtt; van egy tök jó elemzés a Michael Moore jelenségről a Guardianban, a zseton új filmje kapcsán. Nem arról van már szó, hogy a Bowling for Columbine dokumentumfilm-e vagy sem, hanem hogy Moore új színt visz az amerikai politikai életbe, és sajátos (mind pozitív, mind negatív értelemben) stílusának köszönhetően olyan dolgokat tesz, amelyekre egy hagyományos politikus nem lenne képes.

http://www.guardian.co.uk/comment/story/0,3604,1220617,00.html

14

eszpee, 2005. július 20. szerda, 09:28 (#)

hopp, sesnek m'sfél éve nem volt ideje válaszolni :)

talán majd most, fél óra múlva adásban a tiloson!


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork