Apokalipszis vs Szarvasvadász

Ervin cikke a Művház rovatból, 2003. augusztus 29. péntek, 08:45 | 3 hozzászólás

Coppola: rulez. Cimino: biztosan ő is, csak. Rövid időn belül volt szerencsém megtekinteni a két vietnámfilm-klasszikust, és homlokegyenest ellenkező hatást tettek rám.

Azt kell, hogy mondjam, hogy az Apocalypse-hez hasonló háborús filmet még soha nem láttam; bár ennek az érvnek a drámai erejét némiképp erodálja az a tény, hogy nem nézek háborús filmeket. A szóban forgó alkotás meglepő értéke, hogy megdöbbentő erővel mutatja be: micsoda különbség van az anno, valós eszközökkel forgatott és a mai, számítógépmodellezett műháború között. Én most már habozás nélkül az előbbi mellett vagyok.

Azzal együtt, hogy továbbra sem sűrűn fogok háborús filmeket nézni. Ahogy senki más sem, aki például az Index pulitzergyanús kritikája alapján akar dönteni, amelyből csak a mérleget megvonó, klasszikus utolsó mondatot idézem: "Most nekem valami ilyesmi volt."

A szürrealizmusában is valósághűnek tűnő ábrázoláson felül általában is nagyon tetszett a színek, hangok kavalkádja. Meg egy-két karakter is. Robert Duvall cowboy parancsnoka páratlanra sikerült. Érdekes volt látni a fiatal, nyálasszájú Harrison Fordot meg a vékony néger hajósinast, aki húsz év múlva, ötven kilóval nehezebben és nevét Larryről a komolyabb hangzású Laurence Fishburne-re változtatva a stáblistán, Morpheust játssza majd a Mátrixban. Jó film, nézzétek meg.

A Szarvasvadász viszont csalódást okozott. Talán a köréje szövődött, hatalmas kultusz zavart meg. A film bemutatásakor óriási politikai vihart kavart a hidegháború két tábora között, azon felül 9 jelölésből 5 Oscart be is gyűjtött (az Apocalypse hasonló aránya 8/2). Mindkét film ambíciózus, plusz-mínusz háromórás dolgozat, ám a Szarvasvadász legnagyobb részében tulajdonképpen semmi nem történik, és az is iszonyú lassan.

Valószínűleg arról van szó, hogy ezenközben őrületes jelemfejlődés megy végbe karakterileg, ám sajnos bizonyított tény, hogy e sorok szerzőjének szerény felfogóképessége a mélyebb művészi rétegekbe gyakorta nem tud behatolni.
Ennek az éretlen hozzáállásnak a szánalmas következménye az, hogy a film tekintélyes részét gyorscsévélés üzemmódban tekintettem meg. Úgy már kis híján izgalmas volt.

Helyenként.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (3)