Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53884 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Ne csak mindig homályoson

Ervin cikke a Művház rovatból, 2003. augusztus 26. kedd, 07:26 | 2 hozzászólás

Kilátástalan vállakozás lenne engem népikultúra-rajongónak beállítani. Darutollas kalapomat többnyire a fogason felejtem, betyárgatyában viszonylag ritkán mutatkozom. Odahaza a falon sehol egy mázascserép, szőttes a környéken nincsen, és igen kevesek szerencséje, hogy alkalomadtán egy gyimesi sirató önfeledt dúdolásán érjenek. Néha-néha viszont jön valami, ami kizökkent a közönyömből és legalább ideiglenesen rajongásra késztet; arra, hogy kackiás léptekkel hazaszökellve bajuszt pödörjek és a Muzsikás együttes valamennyi CD-jét haladéktalanul a CD-tartó fiók első sorába léptessem elő.

A Naplegenda ilyen.

Tavaly láttam először az előadást, kalandos előzmények után. Egy délután a városban autózva a Civil rádióban meghallottam egy fantasztikus számot. Népdal és jazz keveredett benne. Rögvest feltárcsáztam a város másik pontján autózó páromat, aki köszönés helyett odatartotta a telefont az ő autórádiója hangszórójához: figyelj, ezt meg kell hallgatnod! Nála is ugyanaz a dal szólt.

Felhívtam a rádiót és ott elárulták, hogy a Naplegenda című lemezt játszották éppen. A hét végén felkerekedtem és félnapi aktív kutakodás után a Fonóban találtam a lemezből egyetlen darabot. Néhány hónappal később pedig egy váratlan óriásplakát a koncertre is elcsábított. Az első jelenet végére meg voltam véve.

Naplegenda előadás

Az előadás két óra masszív stenk, transz, feeling, dög, ki milyen szlenget használ erre. Árad, ömlik az energia a színpadról. A táncokból sugárzó szilaj, barbár őserő sejtetni engedi azt is, hogy petyhüdtebb nyugati szomszédaink miért vonakodtak olyan hosszasan attól, hogy az elkényelmesedett Európába beengedjenek minket. Nem a civilizáltságunk megkérdőjelezhetőségére célzok, hanem arra, hogy erre nekik egyszerűen nincsen válaszuk. A mi derék fiainkat és leányainkat látva elégedetten dől hátra az igaz magyar ember: ehhez képest mindenféle sörhasú bőrgatyások meg pipiskedő, férfiatlan surmók legfeljebb az alagsor mély magányában trükközhetnek.

Az előadás mindezen pozitívumok ellenére mégsem felel meg a legszilajabb népnemzeti törekvéseknek. A zenét ugyanis, szentségtörő módon, egy bolgár férfiú, bizonyos Nikola Parov jegyzi. Ez az ember nemcsak a nevét nem hajlandó Parov Nikolának írni, hanem szakmai előélete is homlokráncoló elemekkel teli. Ifjúkorában elvbarátaival együtt egy müezzin imáját támogatták meg elektronikus zenei alapokkal, Zsarátnok együttes álnéven. Később részt vett a gyanúsan sikeres ír Riverdance eredeti csapatában, és világzenei albumot készített Sebestyén Mártával, amelyen hemzsegnek a nemzetidegen szerzemények.

A fentiekhez hasonlóan, Parov a Naplegendát is nagyon megcsinálta. Rajta hagyta személyes kézjegyét is: a balkáni zenei fuvallatok számos részletben tetten érhetők. De darutollas kalapemelés jár a rendező koreográfusnak, Mihályi Gábornak is, aki nemcsak váratlan, sőt, izgalmas dolgokat állított színpadra, de - szintén meglehetősen magyartalan módon - a lányokat is táncolni engedi! Egycsapásra ki is derül, hogy a hagyományosan macsó magyar táncok többségénél háttérben molyoló, jószerivel kiszolgáló szerepre kárhoztatott nők hatalmas szólókat tudnak bemutatni, távolról látható nagy kedvvel. Ezt a kibontakozást minden bizonnyal túlzottnak érezte a produkció honlapjának tervezője, aki a konzervatív értékrend szellemében a címoldalra kizárólag az együttes férfitagjaiból válogatott.

Mondanám nagyon, hogy menjetek és nézzétek meg, és tudjátok mit: mondom is. Sajnos azonban, minden jel szerint várnotok kell a következő szezonig, mert a kevéssé bőkezűen támogatott előadásnak a weboldal szerint a budapesti volt az idei utolsó estéje. Én nem értek hozzá, de ha rajtam múlna, biztosan a Nemzetiben adnám. Egyszerre modern és hagyományos, minden ízében igényes szórakoztatás ez, s nem mellékesen olyan, amely alatt mosolygósan jól esik magyarnak lenni.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (2)

1

mzperx, 2003. augusztus 26. kedd, 10:25 (#)

Az ilyen revival produkciók mindig azt a kérdést vetik fel, hogy mi a fontosabb; az eredeti formában való megőrzés vagy populárisan tömegekhez eljutni. Szerintem aki megnéz pár ilyet utána lehet, hogy eljut majd a gyimesi siratóig is, és előbb megy el 30+ évesen néptáncot tanulni mint salsa-t. BTW, ez nem az a produkció aminek a plakátja megtévesztésig hasonlít az Ezeregyév című Experidane produkció plakátjára?

2

ses, 2003. augusztus 26. kedd, 10:50 (#)

Döntsd el magad: a Naplegenda honlapját az írásban linkeltem, az Experidance Ezeregyév című produkciójának plakátja pedig itt található: http://www.experidance.hu/images/darabok/1001_0.jpg


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork