Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53848 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Popsi, kóla, sültkrumpli

Ervin cikke a Művház rovatból, 2003. augusztus 1. péntek, 07:44

A híresztelésekkel ellentétben nem oscarjelölt-keresőben ültem be a Charlie angyalai folytatására, és nem is azért, hogy erősítsem esélyeimet a Nemzetközi Filmakadémia tagfelvételénél. Cserébe viszont nem is kellett csalódnom: a film minden - megfelelően megfogalmazott - előzetes várakozásomat kielégítette.

A Charlie angyalai lényegében ugyanaz a filmben, mint a legújabbkori fiú- vagy lánybanda a zenében. Mindkettő a pehelysúlyú kategória extrém végein helyezkedik el, egyetlen céljuk a könnyű, de igénytelen szórakoztatás. Minden ehhez szükséges elem fellelhető bennük, viszont semmi több: ez a tény a háttérben hatékonyan működő, profi gépezetet sejtet.

A fentiekből következik, hogy súlyosan igazságtalanok lennénk, ha történetet, dramaturgiai ötletet, netán jellemábrázolást és -fejlődést meg hasonló tápos dolgokat kérnénk számon ezen a filmen. Emeljük ki helyette az alkotás egyértelmű felhasználóbarátságát. Mondok egy példát. Az első rész egyik sokat ünnepelt jelenete - valljuk meg, nem érdemtelenül - Cameron Diaz fenékriszálásos tánca volt. Ezek után tessék kitalálni, mi történik a folytatás elején? Ezt akartuk, ezt kapjuk.

A film dicséretére legyen mondva az is, hogy nem árul zsákbamacskát. Már a címében korrekten pozicionálja önmagát a filmművészet minőségi spektrumában: "Charlie angyalai - teljes gázzal".

Számomra Lucy Liu - a sárga angyal? - jelentette a legnagyobb meglepetést. Ha gimnazista lennék, azt mondanám, még méretre is. Egyszerűen nem értem ezt a nőt. Az újság- és internetes fotókon rendszerint bányarém, tessék csak megtekinteni a mozi vetítésével egyidőben látható címlapfotóját a pesti újságosstandokon. Ezzel szemben a filmben annyira szép, hogy porig alázza a másik két angyalt, ahogy tette ezt már az első részben is, vagy éppen a Shanghai noon című, szintén kevéssé műfajteremtő Jackie Chan dolgozatban. Lassan már-már a Singapore Airlines hostesskisasszonyaihoz kell őt hasonlítanom. Azon morfondíroztam, hogy van-e arra szó, amikor valaki nem fényképezve, hanem kamerázva néz ki jól? A fotogén mintájára lehet valaki mozigén?

A film akciójelenetei őrületes technikát vonultatnak fel, nagy könnyedséggel. Ezen nem lepődünk meg. Legfeljebb visszasírjuk kicsit a Mátrix 1-et, amikor még az efféle trükkök után percekig a sötét széksorok között keresgéltük az alsó fogsorunkat. This is the end of the innocence. Ma már mindez smafu, kötelező alapszolgáltatás, mint mobiltelefonban a lézerágyú.

Aranyos ötlet volt, hogy egy cameo erejéig előcsalogatták valamelyik floridai idősek otthonából a régi Charlie angyalainak egyikét, mégpedig egykori kedvencemet, a Kellyt játszó Jaclyn Smitht (istenem, általános iskolában mekkora sikk volt tudni mindhárom régi angyal nevét, természetesen magyar kiejtéssel!). Ráadásul igen csinos nőt varázsoltak belőle, pedig tuti, hogy manapság túl van már az ötvenen. (Megnéztem, és tényleg, 47-ben született, az első Charlie angyalait pedig 1976-ban forgatták!)

Összefoglalva, menjetek el, szabaduljatok meg másfél órára a társadalmi pozíciótok által rátok kényszerített intellektuális felsőbbrendűségtől és mulassatok egy jót. Ugyanakkor jobb társaságban ne nagyon hirdessétek, hogy én ajánlottam a filmet. Nem tudom, vetítik-e az eredeti angol verziót is; ha igen, akkor látatlanban és nyelvtudástól függetlenül azt ajánlom, mert egyrészt a szöveg érdektelen, másrészt a szinkronizálást sajnos plázacicákkal végeztették, a félreismerhetetlen vihogás mellett időnként behallatszik a csótánytaposó sarkának csikorgása is.

Nem baj, már csak huszat kell aludni, és itt a T3. I'll be back.

Megosztások Facebookon


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork