Hittanóra alsósoknak

Ervin cikke a Művház rovatból, 2003. szeptember 30. kedd, 01:47 | 3 hozzászólás

A főszereplőt érintő dehonesztáló megjegyzéseim ellenére, illetve egy itt meg nem nevezett külső behatás eredményeképpen, beültem a "Minden6ó"-nak ferdített című Jim Carrey filmre (Bruce Almighty az eredeti változat - de én ezt a filmet be nem linkelem :) ).

Hm, hogyan is kezdjem. Jelen értékelésem legfőbb célja bevallottan az, hogy valaki, aki hivő ember és látta a filmet, vagy nem hivő ember és látta a filmet, beleszólást helyez alatta és abban megmagyarázza a frankót - értsd, nem azzal jön, hogy "akkor te persze, hogy nem értetted".

A választott cím, illetve a további gondolatmenet nem gúnyolódás. Valóban úgy éreztem, hogy a film alkotói egy fiatalkorúaknak szánt, hittanórapótló dolgozatot helyeztek el a filmszínházban, ahová feltehetően könnyebb becsalogatni korunk gyermekét, mint a templomba. A film a tízévesek istenképét vetíti elénk - eltekintve attól, hogy politikai korrektségből az Úr néger, és ennélfogva Morgan Freemannek kell őt játszania. A főhős, Carrey felnőttbe bújt gyermek, aki sajátos viszontagságokon át jut el a döntő felismerésig, hogy a csodát nekünk magunknak kell tennünk és megélnünk, de közben, ahogy az isten szó szerint ki is hangsúlyozza, "folyton fölfelé kell nézni".

Addig azonban az isteni hatalommal felruházott főhős nagyrészt ugyanazt teszi, amit általános iskolás korunkban mi is elképzeltünk magunkban ilyen esetekre. Dögös autót manifesztál magának, kiszúr a nála erősebb rosszfiúkkal, magába zúgatja a barátnőjét, instant szupersztárrá avanzsál, megszégyenítő nyilvános hadarásra és szellentésre készteti irigyelt kollégáját. És jelentem, az a helyzet, hogy a közönség reakciója alapján ítélve éppen ezek a viccesfiú-jelenetek aratták a legnagyobb sikert. Én például a hadaráson nevettem egy nagyobbat.

Az általam látott filmjeiben, a Truman story kivételével, Jim Carrey mindig ripacskodik. (Kis jóindulattal a kivételek közé sorolhatjuk még az Andy Kaufman-alakítását, mert ott egy ripacsot kell eljátszania.) Az öregedésemmel párhuzamosan én ezt egyre nehezebben viselem. Ami persze az én bajom. Pláne, hogy ezúttal sem volt másképp. A fetrengés, pózolás, grimaszvágás az első percektől végigvonult a filmen, és mit csináljak, nekem ez hiteltelenné tette a karakter komolynak szánt jelenteit is.

Nem is ragozom tovább, átadom a helyet a remélt ellenvéleménynek. Ez itt egy nagyon egyoldalú kritika; ha valakinek tetszett a film, jöjjön és írja meg, miért!

Ítélet: B kategória. Ha egyszer felmerül a kérdés, hogy a saját gyermekemnek milyen filmet mutassak meg hit-kiállás-felelősség témakörben, inkább várok néhány évet és elviszem a Holt költők társaságára.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (3)