Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53842 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


T3

Ervin cikke a Művház rovatból, 2003. szeptember 2. kedd, 12:02 | 4 hozzászólás

Augusztus 20. van, de már csak néhány percig. A tűzijáték rakétái emléket sem hagytak maguk után a budapesti éjszaka egén. A füstfelleg eloszlott, a figyelő tömeg fel, az utána hazaigyekvő, kétségbeesetten tülkölő gépmenet szét.

Ami engem illet, felnőtt férfiúi mivoltomat súlyosan meghazudtolva, fél éven belül másodszor szorongok éjfélkor, buta vigyorral arcomon a Duna Plaza mozijának előterében.

Arnold is back.

A T3-ra nem volt egyszerű jegyet venni. Magára valamit adó mozirajongóként alapértelmezésben az angol eredeti kiadást kerestem, hiszen nem Gáti Oszkár stájer akcentusára voltam kíváncsi. A MOM Park mozijában megnyugtattak, hogy náluk csak azt vetítik, majd eladtak nekem 10 jegyet a magyar változatra. A jegyen található (Sz) kód alapján még idejében lelepleztem őket, majd átsuhantunk a Plazába. Ott rafináltabbak voltak: a jegyre jól láthatóan rányomtatták, hogy feliratos verzió, de persze a szinkronizáltat készültek leadni. A megtévesztést az utolsó pillanatban, a teremszám alapján sikerült észrevenni, így egy újabb jegycserével végül elkerültük Oszkárt, ami nem baj, mert Arnold is minden bizonnyal el fogja.

(Elérkezett az ideje, hogy beszúrjuk a szakmában eszpee-alert néven ismert bekezdést: aki még nem látta a filmet, innentől csak saját felelősségére olvasson!)

Nem tudom, megfigyeltétek-e, de a filmkritikák legtöbbjéből hiányzik az intro méltatása. Kár, mert szerintem a címkiírás és kezdőanimáció külön műfaj. Némelyik stúdió animlogójáról eleve ódákat lehet zengeni, ott van példának okáért a Dreamworks holdról pecázó kisfiúja. Vannak azután a nagy ötletek, mint amikor a Matrixban zöldre festették a Warner logót. Ha pedig a film kezdőképeit is idesoroljuk, akkor azonnal emlékezetünkbe ugrik a legelső Csillagok háborúja perspektivikus szövegkiírása az űrhajó hasával, no meg a tollpehely a Forrest Gumpból. Mindezt pedig azért írom le, mert a T3, részben saját elődeivel is ellentétben, semmit nem tud felmutatni e téren.

Most pedig keltsük komoly elemzés látszatát azzal, hogy végigmegyünk a főbb szereplőkön.

Kristanna Loken minden bizonnyal a legelső, aki a végigmenés kapcsán a nézők nagy részének először eszébe jut. A dán reménység tulajdonképpen szép nő, a steril észak-európai modellfajtából. A T3-at megelőzően színészi képességeit főként fürdőruhákról és fehérneműről szóló, rövidebb filmalkotásokban csillogtatta. Az alapos megfigyelő számára egyértelmű, hogy a rendezőség még a hölgy visszafogott erotikus vonzerejét is túlzottnak találta, legalábbis az amerikai piac tekintetében. Ennél fogva a hazai fogyasztásra összevágott előzetesben alig tűnt fel, míg a vén kontinensen egész vásznat betöltő, korrekt hátsóaktban gyönyörködhettünk. Nekem különösen tetszik a hölgy neve: még soha nem hallottam olyat, hogy valakit Kristannának hívjanak.

Edward Furlong, aki az előző részben a vagány kisconnort játszotta, és akinek a neve körülbelül 201 métert jelent, nagyjából ennyivel lemaradt saját idősebbkori önmagáról, állítólag magaviseleti és életviteli problémák miatt. Ez a filmbéli karakter ismeretében álszent indoknak tűnik, hiszen a mostani John Connor már ránézésre hajlékony, továbbá lop, csal, hazudik és betör. A rézandrások szerint Nick Stahl feszülten forgolódik a szerepben, én ehhez nem értek, meg nem is érdekel, nem érte gyűltünk sötét terembe. Ugyanez vonatkozik Claire Danesre, aki mindegyik általam látott filmjében (2) úgy tűnt, mintha a stábból ugrott volna be helyettesíteni, de lehet, hogy ez a természetesség.

Schwarzenegger hibátlan alakítása viszont nem képezheti vita tárgyát. Menjünk is tovább.

De most komolyan. Akad-é bárki ezen a födgolyón, aki a mi kedvenc Terminátorunkon Sir Laurence Olivier színészi nagyságát kérné számon? Költői kérdés. Mindenki, aki beült a T3-ra, pontosan tudta, mire számíthat. És azt hiánytalanul meg is kapta. Arnold mellizmai évtizedekkel a dicső barbaro korszak után sem lankadnak; a látványtechnikusok ki-tudja-milyen számítógépes csodáikkal azokat is, meg a híres, háromarcos gesztustárat is gondosan leporolták, kifényezték. Bruce Willis irigyen morog a bajsza alatt.

A film cselekményvezetéséről és egyéb művészeti bonyodalmairól nyugodtan feledkezzünk meg, kétlem, hogy egy T-film kritikájában helye lenne ilyesminek. Feledjük a jelen politikai összefüggéseit is, amelyek a Guardian újságíróját arra a - sesblogban is belinkelt - nemes hasonlatra ragadtatták, amely szerint nem először fordulna elő, hogy egy kellemetlen osztrák kishivatalnok fia akaraterejének köszönhetően magas pozícióba emelkedik. Ez színtiszta rosszindulatra vall.

Ragadjuk meg ehelyett azt a tényezőt, ami annyira jól eltalált a T3-ban, hogy nemcsak a sorozat méltó tagjává avatja azt, de egyúttal példaként állítja a kevéssé eltalált folytatások elé, amilyen például - ezt több hónap távlatából nekem is egyre inkább be kell látnom - a Matrix 2.

Ezzel az átvezetéssel a végén még eleget tudok tenni dmiki blogolvasónk összehasonlító elemzés iránti követelésének is!

Ez a tényező az önparódia. Véleményem szerint a T3 nagyszerű munkát végez e téren. Ez nem kis részben azért lehetséges, mert Arnold egyszerűen humoros faszi. (Ez az egyik pont, ahol vitatkozom Tóta nagymesterrel.) Aki látta a Kindergarten Cop, Twins, Junior, Sixth Day vagy True Lies című dolgozatait, vagy akár az előző T-filmeket, annak ez magától értetődő állítás. A T3-ban már az első tíz percben többször előfordult, hogy az egész mozi nevetett. Nem a filmen, hanem egy poénon. A filmkészítők ügyessége abban rejlik, hogy például a szemüveges jelenettől Arnold fikarcnyit sem veszít kőkemény terminátori hiteléből.

Próbáljátok ugyanezt elképzelni Keanu Reevesszel. Utólag abban látom a Matrix2 egyik nagy problémáját, hogy a fene nagy melankólia közepette nem sikerült parodizálni önmagukat. Pedig minden folytatásnak ezt kell tennie. A százügynökös verekedés paródia ugyan, de véresen komolyan adják elő, amitől inkább hiteltelen, mint mulatságos; kivéve az egy szem, vagyis száz szem, Smith ügynököt. Arnoldék viszont jól eltalálják nemcsak a humorokat, hanem a belső visszautalások mennyiségét és elhelyezését is.

(eszpee-alert off)

Ítélet: többször is meg kell nézni. I'll be back.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (4)

1

S@ti, 2006. november 21. kedd, 19:11 (#)

Na azért aki a Burly Brawlban nem látta meg az öniróniát, az talán rossz irányba nézett abban a pár percben :-)
Nekem máig a kedvenc tömegverekedős jelenetem, pont az önirónia miatt - látszik, hogy az alkotók jól kiélték fantáziájukat :-))
Ja, és pont az benne az önironikus, hogy komolyan adják elő :-)))

A T3-ban pedig az első két rész zsenialitása után csak a szokásos tucatjelleget véltem felfedezni...

2

Bob, 2007. július 21. szombat, 08:07 (#)

Ugyan nem láttam az első kettő Terminátort, de a 3 körül akkora felhajtás volt, hogy megnéztem.
Nemtom mihez viszonyítani!
Az akciójelenettekkel nem volt gond, a történet se volt rossz, de nekem valami hiányzott. Nem találtam benne azt a plusszt, amitől kiemelkedett volna a többi közül.
Mondjuk a Mátrix 2-t simán kicsinálja! Bakik a T3-ban is becsúsztak, de nem annyi, mint az előbb említett szarságban.
Szóval a T3 7/10, és megnézem az elődöket is.

3

Author Profile Page ervin, 2007. július 21. szombat, 10:57 (#)

Bob, az első mondatod megmagyarázza a többit. :)

Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy ha a kellemes önparódiává lelazított - de épp ezért tök jó fej - T3-ra hetest adtál, akkor mit fogsz majd mondani az első két részről.

4

Penálen, 2007. július 22. vasárnap, 01:34 (#)

Jaja, feltétlen ajánlom őket én is.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork