Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53848 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Titanic: A háború ködében

eszpee cikke a Művház rovatból, 2003. október 12. vasárnap, 13:14 | 3 hozzászólás

Pedig már kezdtem elfelejteni mostanában, milyen is egy jó dokumentumfilm. Amelyik nem állít, csak kérdez. Amelyik - bár használ hatásvadász eszközöket - ezeket nem a saját állításai alátámasztására veti be, mindössze képbe helyezi a nézőt.

Például akkor, amikor a II. Világháború alatt lebombázott japán városokhoz lakosság alapján amerikai város-párokat keres, és villantja fel, hogy Washington, New York, Los Angeles, ... hány százalékának felelt meg a pusztítás, ami a két atombomba előtt már ott volt.

A film központjában ott egy ember, a 87 évesen is ragyogó szellemű Robert S. McNamara, az USA védelmi minisztere a vietnámi háború alatt, a Ford első nem családbeli elnöke, világbank-elnök, hogy csak párat említsek. És visszaemlékezik, ugrál az időben, de mégis nagyon koherens, és nagyon... nem tudok jobb szót, akármennyire is elcsépelt: bölcs. Mert nem állít, hanem próbál minden adatot átadni, ítéljünk mi. Mi meg nem ítélünk, mert rádöbbenünk, hogy a világ a legapróbb részletek szintjén sem osztható be fekete-fehérre. Tanulunk.

Persze biztos kellett a hatáshoz Philip Glass végig udvariasan a háttérbe húzódó zenéje, meg az okos rendezői fogások is (a McNamara-t kérdező riportert sose látjuk, a háttérből, szinte a közönségből kiabál be; a záróképsorokban autózó McNamara kormányán egy pillanatra felvillan a Ford logó, ilyenek). Remélem viszontlátjuk hamarosan, egy ilyen dokumentumfilmnek a tvben a helye.

IMDB

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (3)

1

Author Profile Page eszpee, 2009. július 6. hétfő, 15:11 (#)

Robert McNamara ma 93 évesen meghalt, nyugodjon békében.

2

dolphin, 2009. július 6. hétfő, 19:32 (#)

RIP. A Fog of War a legzsenialisabb dokumentumfilmek egyike. Siman tananyag kellene legyen: http://blog.foreignpolicy.com/posts/2009/05/11/how_about_a_foreign_policy_film_course

3

tekatana, 2009. augusztus 6. csütörtök, 23:44 (#)

én csak most láttam, tényleg lebilincselő és elgondolkodtató. külön érdekes olyasvalaki visszaemlékezésit hallani, aki végig a "tűz közelében" volt.
nekem leginkább a kubai rakétapara hruscsovos üzenetváltás maradt meg, és hogy milyen elképesztő nüanszokon múlt pl. akkor is, hogy konkrétan egy újabb totális háború kitörését elkerülték.
a másik japán bombázása. az amerikai városok párbaállítása tényleg hatásos, nekem újdonság volt, hogy kb. fél év alatt lényegében porig égették japánt az ún. stratégiai bombázással (az házak jelentős része fából épült). hogy mi szükség volt ezután még két atomot is rájuk zúzni, amellett, hogy élesben is kipróbálják...
vagy ahogy a számokat dobálja, amikor arról beszél, hogy minden katonai vezető követ el hibát, aminek felesleges emberáldozatok a következménye - száz, ezer, vagy százezer élet. ugyan nem mondhatni, hogy könnyedén veszi, egy pillanatra sem hat cinikusnak, mégis megdöbbentő.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork