Titanic: Angyal a jobb vállon

Ervin cikke a Művház rovatból, 2003. október 14. kedd, 00:02

Ez az! Máig kellett várnom, hogy végre találatom legyen a Titanicon. A népszínházi ihletésű tadzsik csináld-magad film végre korrektül hozta az általam megálmodott papírformát.

Gyakorlatilag dokumentumfilmet láttunk, hiszen Usmonov rendező - vagy inkább kisvállalkozó? - biztosra ment, az egész rokonságát kasztingolta. És csak őket. Egy poén erejéig névleg még önmagát is: "Usmonov doktornak mindig igaza van."

Eredeti volt a falu, eredetiek a lakosok, továbbá megkockáztatom, hogy a filmben felújított ház a valóságban is renoválásra szorult, és a forgatásra kapott pénzből sikerült is szépen rendbehozni.

Korábban sose találkoztam a tadzsik nyelvvel, amivel érezhetően nem álltam (ültem) egyedül a teremben. Nem hasonlít semmihez se, amit legalább hallomásból ismernék, de jól hangzik. Úgy tűnt, hogy a filmben gyakorlatilag mindenki magát alakította, és ennek megfelelően hiánytalan szerepátélést figyelhettünk meg.

A film költségvetése ránézésre úgy tizenötezer-háromszáz forint körül mozoghatott; a stáblista végén feltűnő szponzorok, tevékenységi körüket ismerve, valószínűleg a rendező külföldi filmfesztiválra szóló repülőjegyét és a gálán viselendő ruházatát adták a projekthez.

Jól éreztem magam. Ja, és a tetejébe ahogy ezek a derék tadzsikok alkudoznak, az a teátrális extrém kézrázás, hát az valami világszám!

Megosztások Facebookon

Hozzászólások