Titanic: Segédigék
Ervin cikke a Művház rovatból, 2003. október 14. kedd, 22:14 | 6 hozzászólás
A francia cím (Etre et avoir - a jelek szerint a létezést és a birtoklást kifejező alapigék a franciában) ilyetén fordítása cím biztos valami tök jó fordítói poén, de én nem értem. Foglalkozzunk inkább magával az alkotással. Megéri, mert az annyit és jogosan szapult übernacionalista sajtevők megszerezték első pontjukat az idei Titanicon.
Auvergne neve idehaza leginkább azon ínyencek előtt ismeretes, akik előszeretettel vásárolják az Auchanban az onnan származó kéksajtot. Ebben a filmben találkozhatunk a sajt forrásául szolgáló tehenekkel is, bár csak futólag.
A Segédigéket igen egyszerűen forgatták. Tanév elején installáltak egy kamerát és egy operatőrt a minden korosztályt egyszerre fogadó vidéki iskolában, majd a nyári szünet elérkeztekor végecsapóztak és utána kivágták a felesleget. Ebből egy végtelenül aranyos dokumentumfilm jött össze. Kíváncsi vagyok, mire vélné mindezt mondjuk egy Jerry Burckheimer-szerű amerikai producer.
A gyerekek nyilván nem tudnak rosszul játszani, hiszen nem játszanak, hanem magukat alakítják. Vajon miért van az, hogy ennyi idősen még mindannyian tökéletes karakterszínészek vagyunk, aztán felnőve csak néhányunkban marad meg a képesség?
A tanerőt az első negyedóra végére buddhista bölcsként láttam magam előtt. Korrekt körszakállas úr volt nagy, szemüveges karvalyorral és nyugodt, mély hanggal. Borzasztó jókat kérdezett a kölyköktől, és/vagy a filmesek nagyon jó érzékkel mutatták meg ragyogó tanári ösztöneit.
A nebulók bukdácsolását meleg rokonszenvvel figyelő közönség pedagógus része a fejhallgatón keresztül is jól hallhatóan sóhajtott egy nagyot, amikor az egyik jelenetben a tanyasi tanár bácsi tisztes, középkorú Audijával állt ki az iskola kertjéből. A pénzügyi okokból pályaelhagyó tanár gyomra szorult össze bennem is a film végén, amikor az utolsó nap végeztével elbúcsúzott a gyerekektől és könnyeivel küszködve nézett utánuk a teremajtóban. Én ugyanígy megríkattam mind az öt átélt tanévzárómat, de immáron soha nem fogom magam mögött tudni az övéhez mérhető 35 évet. Ezennel könnyelmű ígéretet teszek az olvasóközönség előtt: ha netán én nyerem a lottót, akkor - miután kiutaztam magam - visszamegyek tanítani.
Megosztások Facebookon
Hozzászólások
Eddigi hozzászólások (6)
, 2003. október 14. kedd, 23:50 (#)
A történetnek kiábrándító folytatása van. A dokumentumfilmben megénekelt Monsieur Lopez most perbe fogta a film készítőit, azon a címen, hogy a bemutatott tanítási módszerek mind az ő szellemi termékei, amiért a filmesek nem fizettek szerzői jogdíjat.
Az a furcsa helyzet állt elő, hogy ha a tanár úr megírja az emlékiratait és azt megfilmesítik, azért minden további nélkül kaphatott volna egy kazal pénzt. Mivel azonban itt dokumentumfilmről van szó, ez újságírásnak számít, amiért nem szokás a riportalanynak fizetni.
Monsieur Lopez azzal érvel, hogy a film nélküle nem jöhetett volna létre. Így igaz, de a diákok ugyanúgy kellettek hozzá mint ő, és ha az egész Amerikában történt volna, az osztály már rég érdekvédelmi csoportot alakítottak volna, hogy aztán a híres "class action" égisze alatt ők is bepereljék filmeseket. (Sőt, szerintem még a tanárt is - ha már lúd, legyen kövér :)
A sztori részletei:
http://www.guardian.co.uk/comment/story/0,3604,1060743,00.html
, 2003. október 15. szerda, 09:20 (#)
Etre et avoir - a fentieken túl a múltidő képzéséhez használt segédigék.
, 2003. október 15. szerda, 09:31 (#)
Persze, az angoloknak mennyivel könnyebb volt a címfordítás: To Be and to Have. :)
, 2003. október 15. szerda, 09:48 (#)
ja, ugyanez jött ki nekem is, amikor betettem a dictionary.com fordítójába :)
, 2003. november 11. kedd, 09:49 (#)
Egy aranyos imdb megjegyzés: "A voir (Must see)"
Menü
-
Listák
» Filmek
» Könyvek
» Éttermek - térképpel!
» Receptek
» Mobil videók -
Feedek
A Kispad-feednek most
olvasója van. Szeretnél közéjük tartozni? Ezen az oldalon mindent elmagyarázunk.
Impresszum
Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork