Titanic: Szigorúan piszkos ügyek

Ervin cikke a Művház rovatból, 2003. október 14. kedd, 10:04

A "hong kongi akciófilm" kifejezés annak ellenére vérpezsdítő hatással van rám, hogy sose láttam ilyet eredetiben. Lelki szemeim előtt hihetetlenre koreografált összecsapások jelennek meg, John Woo neve úszik át a lángoló képernyőn, a háttérben az adekvát, egymás fejére egyszerre pisztolyt fogós jelenet a pozitív és negatív főhőssel.

A Szigorúan piszkos ügyek azonban nem ilyen film.

A fenti elemek helyett a film meglepően nyugatias stílusú hatásokkal igyekszik operálni. Drámai zene, meghökkentő vagy annak szánt vágások, szerelmi szál egy butuska plázacicával (kicsit...). Az alapsztori jó és a néző számára az első pillanattól ismert, tehát feltárása még nem spoiler: az egymással szemben álló rendőrség és triádbanda egyaránt beépít egy-egy spiclit a másik soraiba, így csavarintva egyet az egymás elleni háborúskodáson.

A spiclik és főnökeik együttműködése adja a film szerintem leggyengébb láncszemét is. Elképzelhető ugyan, hogy a valósághoz ez áll legközelebb, de a lehallgatásos-megfigyeléses akciófilmek tanításaihoz képest határozottan amatőrnek tűnik, hogy a két spicli rendszeresen a saját mobiljáról jelent és személyesen, nyilvános területen találkozik az elvileg másik oldalon álló főnökével. Az pedig könnyeket csalt a szemembe, amikor a beépült maffiózó a rendőrség épületében szolgálati laptopjáról GSM-modemmel küldte szét figyelmeztető üzeneteit.

A film állítólag óriási sikert ért el odahaza, ami, ha igaz, nehezen magyarázható számomra. Átlagos akciófilm ez, se több, se kevesebb. Erről nemsokára ti is meggyőződhettek, mert nálunk is vetíteni fogják. Kellemes szórakozás, enyhén meglepő végkifejlet, jó ellenpont volt a lejjebb megénekelt tadzsik népmese után.

Megosztások Facebookon

Hozzászólások