Titanic: Távol a mennyországtól

eszpee cikke a Művház rovatból, 2003. október 14. kedd, 10:52

Annyira tökéletes minden, hogy az első fél órában csak tobzódok a részletekben, az összes felirat, frizura, bicikli, falevél és állólámpa, minden pont olyan, amilyennek én az 50es évek amerikáját képzelem. Aztán nagyon finoman, lassan elkezdünk belátni a ragasztott mosolyok mögé.

De itt sincs semmi látványos durvulás, a főhősnő próbálja egyre kétségbeesettebben összetartani széteső életét, közben a film végig úgy giccses, hogy közben muszáj szeretni, annyira egyben van. Julianne Moore persze hiába viszi a hátán az egész családot (és egyébként a filmet is), az csak szétesik, de még a kilátástalanság is tökéletesen szép. (ezért a mondatért egyszer majd fejberúgom magam, bocsánat, a film hatása) Úgy tűnik, behozzák, punkoknak nem ajánlom, de ha a fenti linken levő képek beindítanak valamit, akkor érdemes megpróbálni.

IMDB

Megosztások Facebookon és Google Readerben

Hozzászólások