Titanic: Terra incognita

Ervin cikke a Művház rovatból, 2003. október 17. péntek, 10:15

Libanonban vagyunk, az őrületes cédrusok* (copyright Cs. K. Tivadar) hazájában, ahol feltalálták a pénzt. Az emberi bölcsedelem hajnalától kezdve ösztönös vonzódással gravitált ide minden valamirevaló civilizáció.

A tegnap esti mozi során terveztem egy kicsit megérezni, hogy miért.

Erre fel minden külön értesítés helyett kapunk az arcunkba egy maroknyi, a félhold és kereszt összemosódó határzónájának bizonytalanságától sújtott arab lakosságot. Paciarc, Pénzváltó, Orvostanhallgató, Gépeltérítő, Szapphó, Kupamihály, Zulejka és a többiek órákon át bolyonganak Bejrút utcáin, megírt szerepek híján egyre frusztráltabban. Ami talán alkotói trükk, mert pontosan ezen életuntság kipárolgása adja - kis híján, mert nincs neki - a film alaphangulatát. Az általános ezredfordulós depressziót csak az enyhíti másfélperces időtartamokra, hogy Paciarc éjszakáról éjszakára másik eldobható férfival béleli ki magát.

A film címe minden bizonnyal a rendező konklúziója saját, bemutatni kívánt városáról. Ej. Ebből még a nihilizmus is hiányzott.

Megosztások Facebookon

Hozzászólások