stsmork, 2003. november 30. vasárnap, 22:19 (#)

Hmmmm. Épp tegnap jutott eszembe, teljesen spontán, hogy a Far Side Gallery milyen jó cucc, és hogy írni kellene róla a sesblogra. Aztán mindjárt arra gondoltam, hogy de ahhoz be kéne linkelni egy-két jobban sikerült képet is, de biztos nincsenek fent az interneten. (Odáig nem jutottam el, hogy meg kellene kérdezni eszpee-t. Mint most kiderült, nem is volt rá szükség, amióta a kicsomagolta a péntek délután vásárolt gondolatolvasó készülékét :)

Gary Larson rajzaival tizen-valahány évvel ezelőtt találkoztam először; egy kanadai srácnak volt pár Far Side Gallery-je a kollégiumban. Kölcsönkértem, átolvastam, és megjelöltem azokat a rajzokat, amelyek a legjobban tetszettek. Aztán megmutattam Briannak (így hívták a zsetont), aki nemhogy nem nevetett, de még szája szélét is alig húzogatta. Megcsináltuk ugyanezt fordítva, és most rajtam volt az értetlenkedés sora: több poént még akkor sem értettem, amikor elmagyarázta, hogy mit jelentenek az ismeretlen angol szavak, és hogy min kell nevetni.

Azóta megtanultam, hogy ezt a jelenséget udvariasan kulturális differenciának hívják. Ahogy Nebulus írta, "Minden népnek megvan a maga saját humorérzéke. Az amerikaiak például azon röhögnek a legjobban, ha leöntöd magad ketchuppal (ez személyes tapasztalat!)"

Egyetlen rajz volt csak, amit mind a ketten zseniálisnak minősítettünk: egy átlagos amerikai család tagjai (szőrös mellű papa, kövér mama, pattanásos arcú gyerekek) ülnek a nappali szobában a szófán, és gúvadt szemekkel bámulják a szemközti - tök üres - falat. A kép szövege: "Az élet a televízió feltalálása előtt".

PS: Nyugodtan ki lehet húzni azt a "minimum kétharmad" jelzőt a cikk első mondatából! :-)

sean, 2006. szeptember 13. szerda, 20:50 (#)

angliába éltem 2 évig, az első és legfontosabb célom az volt hogy megvegyem a Far side gallery összest (ez 5x 160 oldalas óriás album gyűjtemény)ha összegyűjtöttem elég pénzt. stsmorckot csak sajnálni tudom ha egy poént sem értett primitiv canadai barátjával egyetemben mert a rajzok minden idők legszinvonalasabb örökké időtálló humor bibliája, aki angliába kerül csak ezt tudom ajánlani. persze ehhez jó angol nyelvtudás és magas IQ szükséges de megéri mert egy életre szóló élméyt ad mindenkinek.

gargoyle, 2006. szeptember 14. csütörtök, 01:20 (#)

Sandman megvan? hatborzongato...

katmandu, 2006. szeptember 14. csütörtök, 08:13 (#)

Sandmanről asszociáltam a Boogeymanre (amiről meg a PowerPuff Girls-féle Boogie Frights adaptációra :) ), és azon tűnődtem, hogy vajon mennyire jellemző az egész amerikai gyerektársadalomra, hogy félnek a Boogeymantől és a gardróbban lapuló többi szörnytől? Ez is olyan egységes odaát, mint a kávékiöntő ibrikek formája?

Lehet, hogy ideát azért nem alakult ez ki, mert még önálló gyerekszoba se jutott mindenkinek, az abból nyíló tároló kamrácskáról nem is szólva (még manapság sem dívik ez az itteni építészetben, ha jól tudom). Oké, kimenni a hosszú előszoba végén levő vécére a sötétben jelentett némi kihívást ("Gyere ki pisilni, ha mersz!" :) ), de igazából nem "nevesedett" a félelem, és végképp nem "Akármilyen-ember" formájában.

Bár ijesztgették a gyerekeket régebben itt is, dereng valami, hogy elvisz a mumus (bárhogyan is nézzen ki), vagy még korábban, nagyszüleink idejében, hogy a rossz kisgyerekeket odaadják a handlénak (aki viszont létező nagyvárosi figura volt).

Biztos született erről a témáról már jóféle tanulmány.

sic, 2006. szeptember 14. csütörtök, 09:33 (#)

Sandman tobb orszàgban létezik, "marchand de sable" pl. Az utcai làmpaoltok hasznàltak homokot, onnan ered.
Szorny mindenhol van, teljesen egészséges dolog elnevezni vagy megjeleniteni. Egy elég sok teruletet fedo tanulmàny "Le monstre dans l'art occidental" Gilbert Lascaut.
Az egységesités meg màs kérdés, egy idoben Disney-t utàltam érte, de rég volt és belàttam tévedésem.

BaBe, 2006. szeptember 14. csütörtök, 10:24 (#)

Ki ismeri a bákászt? Kicsit távolabbi családunkban a bákász "vitte el" a gyerekeket, hogy honnan a név, nem tudom. Dívott a még távolabbi rokonoknál a libás ember és a rézfaszú bagoly is, de előbbit nem értettük, utóbbin meg mindig kuncogtunk, tehát nem volt elég ijesztő :).

Disney-nek számomra van egy nagy jó tulajdonsága: mindig eszembe juttatja, hogy mennyire szeretek mesét olvasni. Ha másra nem is, erre pont jó. Ja, meg hogy az Addams family kettőben karikírozzák, amikor a Bambival "kínozzák" az Addams csemetéket. :D

gargoyle, 2006. szeptember 14. csütörtök, 12:16 (#)

nemnemnem en nem offtopicoltam kivetelesen ennyire :D

http://www.geocities.com/area51/zone/9923/sandman.html

errol van szo ha mar brit kepregenyrol beszeltetek

neha itthon is kapni borsos 6-7-8k/konyv aron de megeri (: