Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53959 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Értelem és érzelem

stsmork cikke a Művház rovatból, 2003. november 10. hétfő, 01:42 | 11 hozzászólás

Képzeljünk el egy élőláncot, olyat amilyet polgári aktivisták szoktak szervezni, ennek a láncnak azonban legyen meg az a különlegessége, hogy az egymás mellett állókat a kézfogáson túl ne valami nemes eszme, hanem anya-gyerek kapcsolat kösse össze. Mindjárt megmagyarázom. A sort kezdő ember mellett anyja áll, utána a nagyanyja, dédanyja, és így tovább. Tekintsünk el attól az apró részlettől, hogy a láncot alkotók többsége rég nincs az élők sorában.

Ha ezen túltettük magunkat, akkor állítsuk fel ezt a (nem is annyira élő) láncot az egyenlítő mentén, stílszerűen Afrikából indulva, lévén hogy valamikor az emberi élet is innen indult el. Szóval, áll kezdő emberünk Afrika keleti partján (közelebbről: Szomáliában), bámulja az Indiai óceánt, jobb kezével pedig kézen fogja édesanyját, aki ugyanezt teszi a saját anyjával, aki…és így tovább, generációkon át. Ha emberünk elnéz a jobb válla felett, nyugat felé, akkor látja, amint a lánc eltűnik a horizonton a kenyai határ irányában.

Hol találjuk ebben a sorban azt a közös őst, akitől legközelebbi rokonunk, a csimpánz származik? Meglepően közel. Anyánként egy méterrel számolva a nevezetes ős valamivel kevesebb, mint ötszáz kilométerre, a Mount Kenya hegy lábánál áll, a Tana folyó völgyének közelében. (Én itt kapásból megbuktam: azt tippeltem, hogy a lánc többször körülérné a földet.)

Tételezzük most fel, hogy az ősanya másik kezébe egy ős-csimpánz lány kapaszkodik, aki némi gyanakvással méregeti az ember-lánc utolsó előtti tagját – a saját testvérét. Az ő másik kezéből indítsunk most egy második élőláncot az előbbivel párhuzamosan, vissza a szomáliai tengerpart felé. Az első ős-csimpánz mama kézen fogja leányát, aki szemben áll az ember-láncon unokatestvérével, tőle jobbra másod-unokatestvérek néznek ősember-szemet…Mire visszaérünk az óceánhoz, a párhuzamos sor végén egy mai csimpánz áll szemben a láncot elindító emberünkkel. Ha ezek után komolyan elgondolkodunk azon, hogy vajon miért tartjuk magunkat magasabbrendűnek a csimpánznál (vagy bármilyen más állatnál), akkor gondolat-kísérletünk elérte célját.

Talán az agytérfogat számít? Miért pont az agytérfogat? Tudva levő, hogy minél magasabb rendű egy élőlény, annál hosszabb az orra – gondolta az elefánt, és önelégülten eltrappolt a dagonyázó gödör felé. (Douglas Hofstadter szellemes meglátása. Persze könnyű annak, akinek már az apja is Nobel-díjas fizikus volt! Hofstadterrről különben még lesz szó.)

Ötletes ez az élőláncos szemléltető kísérlet, Richard Dawkins új könyvében (A Devil’s Chaplain) olvastam. Dawkinsnak megvan az a ritka adottsága, hogy egészen bonyolult dolgokat is úgy tud elmagyarázni, hogy az embernek leesik az álla a csodálkozástól, hogy az milyen egyszerű. Ebből a szempontból az Unweaving the Rainbow talán jobban sikerült, mint ez a legutóbbi könyv, ezt ugyanis korábban már megjelent cikkekből állították össze, és ettől kissé szedett-vedett lett. Nem a cikkek minőségére gondolok, hanem arra, hogy mire az ember jobban belemelegedne egy-egy témába, már véget is ér a fejezet.

Az esszék jelentős része az evolúcióval kapcsolatos, elvégre ez Dawkins szakterülete. Én őszintén szólva egy kicsit untam, amikor olyan apró részletkérdésekben bizonygatja hosszasan az igazát, amelyekben én becsszóra is elhinném neki, hogy igaza van. Ugyancsak értetlenül állok azelőtt, hogy miért pont az evolúciós elméletet támadják oly vehemensen a vallási fanatikusok? Tagadhatnák azt a tényt is, hogy a föld gömbölyű, vagy hogy a fénysebességet nem lehet túllépni. Azt pedig, hogy egy tudományos tézissel miért érzelmi oldalról próbálnak vitázni, azt végképp nem értem. Értelem és érzelem.

Amit ugyanúgy megtalálunk a „Devil’s Chaplain”-ban mint minden más könyvében is, az a választékos nyelv (a TWIO rovat hetekig Richard Dawkinsból fog táplálkozni!), a finom humor, és az a fogalmazásbeli elegancia, melynek magyarra átültetésével hiába próbálkozom: „We are all atheists about most of the gods that humanity has ever believed in. Some of us just go one god further.”

És ha már a közérthetőségről esett szó, elgondolkodató, hogy vajon miért bírják olyan kevesen ezt a tulajdonságot? Alig néhány olyan könyvről tudok, amelyik érdemes arra, hogy Dawkinsszal egy lapon említsem őket. Kapásból két könyv jut az eszembe, mind a kettőt Mérő László írta; az egyik a mesterségesintelligencia-kutatás terén dúló redukcionisták kontra holisztikusok csatát járja körül (amelyet előbbiek mostanában elveszíteni látszanak), a másik a játékelmélettel és annak alkalmazásaival foglalkozik. Különösen ez utóbbit olvastam nagy élvezettel, egyetlen kifogásom, hogy nem találtam benne elegendő részletet a kíváncsiságom kielégítésére. (Kénytelen voltam a szerző által javasolt könyvekbe is beleolvasni. Egyébként lehet, hogy éppen ez volt a célja?) Ugyanilyen „jéé-effektusos” olvasmány volt a Káosz című könyv, különösen azért, mert nem csak a tudományág születését mutatta be, hanem a közreműködő kutatókat mint embereket is.

Ha tudtok még több hasonlókról, akkor nyugodtan szóljatok bele a cikkbe! Két könyvet azonban szeretnék jó előre lehúzni a listáról: az egyik az Idő rövid története, a másik a Gödel, Escher, Bach. Az elsőt végigolvastam, és szerintem erősen zanzásítva van. Ezt a speciális relativitáselméletet tárgyaló fejezetből extrapoláltam, az ugyanis meglehetősen gyér. (Nekünk az egyetemen a legendás Técsé tanította ezt a tárgyat, és ő igen magasra rakta fel a lécet.) A Gödel, Escher, Bachba belekezdtem, és el is jutottam a huszonvalahányadik oldalig, ahol a szerző bevezet egy két betűre (p és q) épülő formális rendszert, és oldalakon keresztül ezzel zsonglőrködik. Én meg csak néztem, néztem a sok p és q betűt, jojózott rajtuk a szemem, aztán azt mondtam: „Tudod mit, Hofstadter? Elmész te a…” Letettem a könyvet, és azóta sem vettem többet a kezembe. Mert lehet egy könyv briliáns alapmű, az évtized meghatározó munkája, ha azt nem élvezet olvasni, akkor a szerzőnek kicsit még pedáloznia kell, mire Richard Dawkins szintjét megüti. Nem véletlen, hogy éppen ő, és nem valaki más birtokolja a Charles Simonyi Professor of the Public Understanding of Science címet.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (11)

1

ses, 2003. november 10. hétfő, 10:04 (#)

Hehe: a szintén nem bigott vallásosságáról ismert James Randi elektronikus hírlevelének legutóbbi kiadása [ http://www.randi.org/jr/110703.html ] így zárul:

In closing, an interesting comment by Stephen F. Roberts: "I contend we are both atheists, I just believe in one fewer god than you do. When you understand why you dismiss all the other possible gods, you will understand why I dismiss yours."

Van egy másik, kettős keresztasszociációs lehetőség is a cikkeddel: a nem olvasható alapművek tárgyában épp az általad emltett Mérő László nemrégiben magáról Newtonról szedte le a keresztvizet [ http://www.mancs.hu/0343egotrip1.htm ]. :)

2

Ali, 2003. november 10. hétfő, 10:27 (#)

Huzz le meg egy konyvet: "A csaszar uj elmeje". Biztos nagyon erdekes, en meg makacs vagyok, de ennek ellenere sokadszori nekifutas utan sem sikerult elolvasnom...
A "jo konyvek listaja" engem is erdekel!

3

Ali, 2003. november 10. hétfő, 13:48 (#)

Megjelent egy konyv par eve a nagy Fermat-sejtes bizonyitasarol, az is olvasmanyos es erdekes konyv. Biztos az, ha en, akit a matek sokszor megvert, is elvezni tudtam. :P Korrekten vegigviszi a tortenelmi probalkozasokat, majd a megfejto kinjait a megoldassal es a vegen, mar a bejelentes utan felbukkant bug-ot is, ami miatt majdnem bukott az egesz. Ha hazajutok, megadom a szerzot es a pontos cimet is...

4

eszpee, 2003. november 10. hétfő, 14:10 (#)

Nekem bejött a Császár új elméje anno, mostanában talán Karl Sigmund: Az Élet Játékai volt jópofa, de elég régi könyv már, és főleg biológiát kapargat. Alapozásnak jó lehet.

5

wice, 2003. november 10. hétfő, 18:56 (#)

a godel escher bach-rol: azert matekrol lenyegesen nehezebb kozertheto konyvet irni, marmint olyat, ami egy kicsit is melyebbre megy a tudomanytorteneti sztorizgatasnal (ld: a nagy fermat-sejtes), mert a legtobb ember ha meglat egy - barmilyen egyszeru - kepletet, sikoltozva menekulore fogja a dolgot. en speciel vegigolvastam a geb-et, es nagyon elveztem, a vak orasmester elso fejezetenek a felenel viszont majdnem abbahagytam az olvasast, annyira idegesitett a redundans magyarazkodas. monnyuk azon tuljutva mar egesz izgalmas.

6

dmiki, 2003. november 10. hétfő, 23:18 (#)

Singh, Simon A nagy Fermat-sejtés
Park Könyvkiadó
http://www.parkkiado.hu/konyv.php?id=41

7

Ali, 2003. november 11. kedd, 14:38 (#)

Dmiki, koszi, ez az a konyv.
Wice, en sajnos csak a tablazatokat tudom megerteni, tipikus koder vagyok. :) Pontosabban olyan ember, akinek az absztrahalo kepessege erosen korlatozott. Nekem az analog elektronika pl. magas, szamitogepet viszont (Z80 alapu vezerlo-kutyu) terveztem es epitettem mar. A C nyelvet hasznalom, a Prologot felfogni se birtam. A vektormuveleteket hasznalom, a valszam elborzaszt.
De en csak egy buta mernok vagyok. :)

8

wice, 2003. november 11. kedd, 15:38 (#)

en is koder vagyok, ja, es mernok is. nemtom, jelent-e ez vmit :-)

9

Ali, 2003. november 11. kedd, 15:47 (#)

Igen. En vagyok a butabb. :P

10

mikolaj, 2003. november 13. csütörtök, 00:21 (#)

Daniel C. Dennett: Darwin veszélyes ideája. most linket nincs kedvem guberálni, bocs

11

angela1221, 2010. november 23. kedd, 09:14 (#)

Könyvajánló a témával kapcsolatban:

Az érzelmek logikája

Mérő László

Új könyvében a szerző az érzelmek világába kalauzolja az olvasót, aki sok érdekesség mellett azt is megtudhatja, hogy a szív és az agy indokait lehetetlen szétválasztani egymástól.

http://konyv-konyvek.hu/az_erzelmek_logikaja


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork