Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53848 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Kill Bill 2

eszpee cikke a Művház rovatból, 2004. április 29. csütörtök, 15:00 | 12 hozzászólás

Itt volt, megjött, a leszámolás, utolsó csata, végre kiderül, miért sípolnak xxxxxxx xxxxx neve alatt, és hogyan végzi a címadó, ha egyáltalán. Ha még nem láttátok, de biztosan meg akarjátok nézni, és nem szerettek lelőtt poénokra meredni a moziban, ne kattintsatok, mert spoilerezek ezerrel.

Már amikor megjelentek az első plakátok, terveztem, hogy jó lenne majd egyben megnézni az első és második részt. Tegnap éjszaka sikerült, bár csak kompromisszumok árán, vasárnap már csak a második sorba tudtunk venni jegyeket.

Első rész indul 10kor, továbbra is zseniális szemléje a filmtörténet összes akciófilmkliséjének, parádés munka. Éjfél és egy rövid szünet után nem sokkal végre indul a 2, itt van, amire vártunk.

Hát, nem kellett volna ennyire naívnak lenni. Sehol az első rész pörgése, unalmas, túlnyújtott, sekélyes filozofálgató párbeszédek, hosszú hosszú felesleges percek. Talán működhetett volna egy darabban az egész, két - két és fél órára vágva, sallangok nélkül, de így, pláne közvetlenül az első rész után ez kínzóan hosszú.

Történetvezetésben szinte sehol egy váratlan fordulat, max az akciókban néha-néha. A vége fele kicsit reménykedtem, hogy egy szemtelen csavarral a cím is megkérdőjeleződik, és élnek szépen hármasban, míg meg nem halnak, de aztán persze nem, egy harcszinten kvázi nulla jelenetben, hatalmas patetikus közhelyek mellett Bill is bevégzi.

Mondhatnátok persze, hogy de hát az első rész is teljes egészében egy hatalmas patetikus közhely, de ha ott észreveszed az idézőjelet, akkor itt miért nem tudsz szórakozni rajta? Hát azért nem, mert egyrészt itt nagyon ritkán érezhető az idézőjel, ellenben egyre gyakrabban tűnik úgy, hogy jézusom, ezt komolyan gondolja, és ez gáz. Másrészt meg persze, ugyanahhoz a hatáshoz itt már a fokozhatatlant kellett volna fokozni, elismerem, lehet, túl magas elvárásaim voltak.

Élvezeti szempontból már látszik, hogy a második részről elég lesújtó véleményem van, nem is pazarolnék több helyet erre. Ellenben ha üzleti vállalkozásként tekintek a produktumra, minden elismerésem a készítőké. A vágóasztal mellett, mikor kiderül, hogy két rész lesz ebből (a második annyira szar, vagy maradt még annyi naivitásom, hogy ne feltételezzem, eleve két részt terveztek, és csak kamu volt az utólagos kényszer híre), szinte az összes képi-, zenei- és történetbeli poént átvitték az elsőbe, megspékelve jó kis rejtélyekkel. Arra játszhattak, hogy bárki, aki az első részt megnézi, és legalább egy picit is tetszett neki, biztosan kiváncsi lesz a folytatásra - és milyen igazuk volt! Szép munka!

Ja, és kurvára nem derül ki, hogy miért ne tudhattuk volna Beatrix Kiddo nevét már az elején. Illetve pofátlanul egyértelmű: persze, hogy ezt is azért, hogy jöjjünk, és nézzük meg a második részt. Ha továbbviszem ezt a fonalat, lehet, hogy a filmművészet új szintjére emelkedett Tarantino, ahol a film csak kis része az egész alkotásnak, önmagában nem is értelmezhető, csak az azt körülvevő mindenféle társadalmi és gazdasági folyamatok fényében, így végül mégis megkaptam a várt csavart.

Röviden fogalmazva és a gyengén sikerült rézandrásos maszlagot lehámozva ez persze csak annyi, hogy mi fizetünk, és a készítők szórakoznak. Hát up yours, Quentin!

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (12)

1

Boca, 2004. április 30. péntek, 09:17 (#)

Iromanyodrol ez a mondas jutott eszembe:
"- Van Isten?
- Ha hiszel benne, van. Ha nem, akkor nincs."

2

eszpee, 2004. április 30. péntek, 10:35 (#)

Boca, persze, végülis igazad van, de ha a kettőt fordítva nézed, akkor a visszája is látszik, nem?! Naugye.

3

mic414, 2004. május 3. hétfő, 13:39 (#)

Ses addig keresett, amíg talált egy embert, akinek jobban tetszett a 2-ik rész: engem. :)

Nekem az első is tetszett. Jó kis csetepaték, láthatóan nem komoly a dolog, inkább csak megint egy szatíra, tarantínó módra.

A másodikban aztán van egy kicsi abból, amiből az elsőben szinte semmi: a tarantinós karakterek és csavarok. Pl. a lakókocsis lepukkant bérgyilkos, aki kidobóemberként alázattal tűri sorsát. A kínai mester. Halálra röhögtem magam a szamurájos párbeszéden az elején. Szépen mindenkiről kiderül valami kis extra, mitől árnyaltabb lesz a karakter, nem csak jó vagy csak rossz.

Nem pulp fiction szintű, de sokkal inkább tarantino mint az első rész.

4

Timberhohvandi, 2004. május 4. kedd, 00:21 (#)

Egyébként rengeteget számít, honnan nézi az ember a filmet. Például az első Tomb Raidert én is a 3. sor jobb 2-ről néztem végig, és a mai napig meg vagyok róla győződve, hogy egy trágyadomb... Na ugye!

5

ses, 2004. május 4. kedd, 09:04 (#)

És szerinted ez a helyeden múlott?

6

Timbehohvandi, 2004. május 4. kedd, 11:10 (#)

Nem tudhatom... lévén az első megrázkódtatás után sohasem néztem meg még egyszer... ;-)

7

Tomanek, 2004. május 4. kedd, 14:57 (#)

Nekem sem jött be annyira a 2. rész, mint az első. Azért a Pai Mei -es jelenetek szvsz rendben voltak, csak Pai Mei es Beatrix összecsapásánál hallgattam volna még órákig azt a (valszeg) (újfent) Isaac Hayes számot...
(És kár, h nem voltak nagyobb ugrálások (50 méteres fenyőkre, meg ilyenek :-) )
+ Michael Madsen komoly figura :-)

8

dmiki, 2004. május 4. kedd, 15:24 (#)

2 érdekesség

Michael Parks
Kill Bill: Vol. 2 (2004) .... Esteban Vihaio
Kill Bill: Vol. 1 (2003) .... Earl McGraw
From Dusk Till Dawn (1996) .... Texas Ranger Earl McGraw

Chia Hui Liu
He played two roles in the "Kill Bill" films, one as the bald-headed, bandit-masked yakuza bodyguard, Johnny Mo, and the other as the cruel, white-haired, and powerful kung fu master, Pai Mei.

9

Midaga, 2004. május 11. kedd, 08:32 (#)

A postot olvasva már nyilvánvaló volt, hogy a második rész kurva jó lesz, és ha beledöglök is tetszeni fog. Mindezek ellenére úgy gondoltam, mielőtt megmondanám az eszpeének, hogy mennyire nincs igaza, úgy hiteles, ha meg is nézem a filmet. Kurva jó volt, és csak alig kellett erőlködnöm, hogy tetszen. A figurák önmagukban is elvinnék a filmet, minden más csak bónusz. Az, hogy pénzügyileg, vagy 'műhvészileg' lett két rész, nem izgat, bár előbbi esetben nem hiszem hogy különösebb akadálya lett volna még két órányi ijááijásihisuhival megtölteni a műsoridőt. Párálel élményként idézném fel ádegy a Zatoichit, ahol szintén irgalmatlanul jó karakterek nyomták (Kitanoval az élen), és a nagyszabású fő összecsapás állt mindösszesen két suhintásból*, illetve az ádkettő Mátrix csocsót, ahol a színes-szagos piffpaff két csepp adrenalint nem bírt kipréselni a mellékveséimből. Lényeg a lényeg, ez kábé szerintem így volt a helyén, a közepén egy Crazy 88, a végén meg egy csöndes de méltóságteljes pátosz sújtotta finálé.

*(Zatoichi javára írnám még a fergeteges zenei hátteret, szamiszenestül, kapáló/szteppelő parasztos fináléstul. A Kill Bill második partja zeneileg kevésbé ütött meg.)

10

eszpee, 2004. május 11. kedd, 10:30 (#)

valószínűleg azok a fránya elvárások. tarantinotól elvártam volna, hogy szórakoztasson, kitanotól eszembe se jut ilyen. és itt hagyjuk abba, mert még nem láttam a zatoichit, de közeleg a nap, amikor ez már nem lesz igaz, és nem akarom szétspoilerezni az élményt.

11

Midaga, 2004. május 11. kedd, 10:54 (#)

Ne aggódj, a Zatoichi nem az a fordulatokra vagy történetre építkező film, így ha akarnék se tudnék spoilerezni. Bár szó se róla, az azért engem is meglepett a végén, hogy Zatoichi tulajdonképpen évek óta halott és a dobozban a felesége feje van, akit Ginzo nővérének hitt, pedig az anyja volt.

12

dmiki, 2004. május 11. kedd, 13:15 (#)

:-)


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork